Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-42

Az országgyűlés képviselőházának "$&. pengőről van szó, amely Összegről az állami számszék azt mondja, hogy nem adhat részletes kimutatást. (Friedrich István: 68 milliót reklamálunk!) Ezért kérem és követelem, hogy az állami zárszámadásokat tárgyaljuk (Friedrich István: Külön bizottságban.) és az állami zárszámadásért felelősségre vonjuk azokat, akik ilyen módon gazdálkodtak a névtelen magyar adófizető keserves pénzével. (Elénk taps balfelöl. — Farkas István: Hol a kormány? Hol vannak a miniszterek!) Elnök: Csendet kérek! (Pakots József: Senki sem válaszol erre? Borzasztó dolog! 68 millió pengő!) Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Urbán Gáspár báró! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon! Br. Urbán Gáspár: T. Ház! Méltóztassanak előttem r szólott t. képviselőtársam napirendi indítványának ellenére az elnöki napirendi indítványt elfogadni. Indokolom ezt két szempontból. Mindenekelőtt a holnapi napirendre tűzött mentelmi ügyek során foglalkozni fogunk Dréhr Imre mentelmi jogával is. (Farkas István közbeszól. — Zaj.) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. Br. Urbán Gáspár: Ettől eltekintve, aki újságot olvas, az olvashatta az egységespártban tegnap este elhangzott miniszterelnöki nyilatkozatot is, amely szerint a miniszterelnök úr saját személyes vezetése alatt ki-' vánja kivizsgálni mindazokat a visszaéléseket és visszásságokat, amelyek a népjóléti minisztériumban napvilágot láttak. (Fában Béla: De itt akarjuk kivizsgálni! Ne zárt ajtók mögött tárgyalják azokat!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Br. Urbán Gáspár: Egyúttal megígérte, hogy az adatokat a Ház elé fogja hozni. Ne vágjunk tehát a dolognak elébe, várjuk meg az ő igazságot ígérő vizsgálatát a minisztériumban s akkor mindenkinek alkalma lesz a tárgyhoz hozzászólni. Az ő intakt egyénisége garancia arra, hogy semmit sem fognak elhallgatni és garancia arra, hogy akik büntetést érdemelnek, azok azt el is fogják nyerni. Kérem az elnöki napirendi indítvány elfogadását (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Ház! Az elnök úr napirendi javaslatával szemben azt indítványozom, hogy^ a Képviselőház holnapi ülésének napirendjére tűzessék ki Farkas István és társai november 4-én a választójogi törvény reformjára vonatkozólag benyújtott indítványának megokolása. Szóvá kell tennem ezenkívül egynémely külpolitikai vonatkozású kérdést is (Halljuk! Halljuk) és pedig azért, mert a kormánynak ezekben a külpolitikai dolgokban való magatartása, szerény véleményem szerint, a legnagyobb mértékben nyugtalanító és aggodalmat keltő. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egynéhány példára kívánok csak rámutatni. A szociáldemokratapárt például a genfi leszerelési értekezletre való tekintettel ma este népgyűlést óhajtott tartani, ezt a gyűlést azonban a kormány, illetőleg a rendőrség a belügyminiszter úrral együtt betiltotta. Ezenkívül interpellációt 'akartam előterjeszteni igen fontos külpolitikai kérdésekben, de erre az engedélyt nem kaptam meg. Ez a két dolog is azt bizonyítja, hogy a kormány az orülése 1932január lb-én> csütörtökön. 13 4 szagot, a nemzetet külpolitikai kérdésekben némaságra kívánja kárhoztatni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a magatartása egyébként teljesen megfelel belpolitikai kormányzati rendszerének is, mert hiszen >a kormányzatnak belpolitikai dolgokban is .az' az elve, hogy a nép fizessen és a nép hallgasson. (Ügy van! Ügy van! a s'zélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) En erre egyelőre csak âzt a megjegyzést vagyok bátor megtenni és ezt figyelmébe ajánlom a kormány elnök úrnak, — aki nincs itt de talán akadnak majd jóakarói, akik ezt hozzá továbbítják — hogy az ilyen kormányzati rendszerbe már nála sokkal nagyobb kaliberű politikusok is kitörték a nyakukat. Itt van például egy másik kérdés. A miniszterelnök úr még bemutatkozása alkalmával az úgynevezett francia orientációról beszélt. Azt lehet mondani, hogy nemcsak a Ház jobboldalán, hanem az egész Házban bizonyos szimpátiákat tudott kiváltani a kormány elnök úr, amikor a francia orientációt itt bejelentette. Ha ezzel szembeállítjuk azokat a dolgokat és

1 eseményeket, amelyek azóta történtek, ha szembeállítjuk például .azt, hogy milyen magatartást tanúsítanak a kormányhoz egészen közelálló politikusok, például a csehszlovák szerződés kérdésében, ha tekintetbe veszem, hogy most újévkor is megismétlődött az, hogy a kormány elnök úr egész sor európai kormánya főt nem tartott szükségesnek üdvözölni, az olasz nép elnyomóját azonban most is üdvözölte, (Malasíts Géza: Pfuj Mussolini!) .az olasz nép diktátorát most is körülhízelegte, ha mindezeket tekintetbe veszem, akkor azt kell mondanom, hogy a kormányelnök úrnak, amikor francia orientációról beszélt, csak az volt a szándéka, hogy bezsebelje az^ egész Ház tapsait, az egész Ház rokonszenvét, azután pedig folytassa azt a politikát, amelyet folytatott dicstelen elődje. Az angol parlamentben valószínűleg azt mondanák az ilyen politikára, hogy nem fair play. Minthogy mi nem vagyunk az angol parlamentben és az angol po^ litikai kormányzat és a magyar politikai kormányzat között óriási differencia van, én ennek megfelelően a kormányzatnak ezt a^ magatartását magyarabb szóval jellemzem és egyszerűen azt mondom, hogy ez nem egyéb, mint politikai hamiskártyázás. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéseért rendreutasítom. Ha így folytatja, kénytelen le7 szék a szót megvonni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Buchinger Manó: T. Ház! További dolgokra kell rámutatnom. Az európai államférfiak karácsonyi és újévi nyilatkozatainak egész sorozatát hallottuk. E kijelentések közül is kiemelkedik jelentőségben Benes csehszlovák külügyminiszter nyilatkozata. Most részletesen ezzel a nyilatkozattal és általában csehszlovák kérdéssel sem kívánok foglalkozni, csak rámutatok a Benes-féle nyilatkozatnak egyetlen, szerintem rendkívül fontos és döntő jelentőségű •mondatára. Ez így szól: Közép-Európa produktívabb jövőjének legfőbb záloga az a körülmény, hogy Csehszlovákia, illetve a kisen ten te államai és Magyarország gazdaságilag egymásra van nak utalva. Szerény megítélésem szerint ez a prezentálását jelenti nemcsak Csehszlovákia barátságának Csehszlovákia külügyminisztere ré széről, hanem jelent ennél többet, jelenti a kisentente felkínálását, jelenti a kisentente barát ságának és barátságosabb viszonyának kilá

1 tásba helyezését, ami, t. Ház, igen-igen nagy politikai horderejű. Ha fel akarjuk mérni ennek a Benes-féle