Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

âo4 Àz országgyűlés képviselőházának 4< Hogy ezek a vetések hogyan fognak aratáskor festeni, azt előre nem láthatjuk. A múlt esztendőben, amikor a szárazság következtében katasztrofális termésünk volt, amikor jött egy jégveres, amit élénken bizonyítanak a biztosító társaságok sirámai, hogy soha ennyi elemi csapásért nem fizettek ki kártérítést, a kevés termést egyenesen már a csépléstől eladtuk, potom pénzért elkótyavetyéltük, hogy mi gazdák adófizetési kötelezettségünknek eleget tudjunk tenni. Pénzt ma falun látni és találni nem lehet. (Egy hang a baloldalon: Elég szomorú!) Előfordul falun az a sajnálatos eset, hogy amikor arról van szó, hogy ha tíz pengőt az a gazda lefizetne, nem árvereznék el, egész rokonságát, sógorságát, az egész falut beszaladgálja és tíz pengőt nem tud előteremteni. (Ügy van! a baloldalon.) Itt jönnek dogmákkal, különböző gazdasági tantételekkel, jönnek azzal, hogy nem szabad inflációt csinálni, hanem deflációt kell csinálni és mesterségesen kivonják p a pénzt a forgalomból. A magyar gazdasági élet éltető eleme, vére, a pénz ma teljesen kiment a forgalomból és ma egy száz pengős a vidéken olyan ritkaság, mint a fehér holló. Ezzel szemben másutt mit látunk 1 Másutt azt látjuk, hogy öreg és már megrokkant gazdasági tételeket a gazdasági élet parancsoló szavára felrúgnak, új tételeket hoznak és iparkodnak a gazdasági termelés folytonosságához szükséges pénzt előteremteni. Méltóztassanak csak^ Amerikát tekinteni, ahol szintén deflációs irányzat kezdett lábrakapni és dogmák szerint kezdtek pénzügyi szaktekintélyeik munkálkodni, kalkulálni és bizonyos téziseket felállítani. De a nagy kapitalista Amerikában, ahol mindent tervszerűen hajtanak végre, ahol az üzleti érzék, a bankérzék legkifinomultabb, a letökéletesebb, éppen a napokban Hoover elnök javaslatára értekezletet hívtak össze, amelyen kijelentették, hogy a szenátus elé törvényjavaslatot fognak hozni, hogy igenis a bankjegyforgalmat két és fél milliárd dollárral tessék felemelni, a termelés megindítására. Leszögezte ez az értekezlet azt is, hogy ez a kibocsátandó két és fél milliárd dollár bankjegy nem infláció, hanem • ez a gazdasági élet, a termelés megindításához okvetlenül szükséges. Ezzel szemben a mi bankpolitikánk az, hogy a bankjegyforgalmat, amint látjuk, napról napra szűkítik, napról napra kevesebb bankjegy van forgalomban, megáll az élet és megáll a termelés. Most így tavasszal statisztikánk ; szerint nekünk Magyarországon körülbelül három és félmillió katasztrális hold földet kell bevetnünk. Ez a három és félmillió katasztrális hold megfelel a Magyarországon használatos és gyakorlatban keresztülvitt hármas vetésforgónak. Mert az 1929-es állapot szerint Magyarország összes földterületének 16,650.000 katasztrális holdjából 14,970.000 katasztrális hold a mezőgazdasági művelés alatt álló terület és ma ebből szántóföld 10,050.000 katasztrális hold. Ennek harmadrészét be kell vetnünk. Az nem pártpolitika, nem osztálypolitika, ha én és az a párt, amelyhez szerencsém van tartozni, &M mondjuk, hogy igenis, Magyarországon a gazdatársadalmat kell elsősorban erőssé, vevőképessé tennises elsősorban neki kell biztosítani a (megélhetést,^ a jövedelmezőséget. Nem pártpolitika ez azért, mert köztudomásúlag Magyarország 8 millió és párszázezer lakosa közül 2,100.000 ember foglalkozik közvetlenül a ?. ülése 1982 február 12-én, péntekéit. földdel, foglalkozik közvetlenül a mezőgazdasággal és él belőle. A mezőgazdasági művelés alatt álló 14,970.000 katasztrális holdat Magyarországon ima műveli, kezeli és ennek jövedelméből él 520.000 kisgazda, 9630 középbirtokos, 1130 nagybirtokos, 770.000 földmíves, 230 000 gazdasági cseléd, 480.000 hónapos, 10 CÛ0 gazdatiszt, ispán és 80.000 bérlő. Ha ezekhez hozzávesszük a családtagokat, azt mondhatjuk, hogy Magyarországon közvetlenül a mezőgazdaságból él 5 millió ember, tehát a lakosságnak 65—70% -a. Hogy mit hoz ez a földbirtok, hogy mit jövedelmez a magyar mezőgazdaság, erre nézv«» legyen szabad a statisztikai adatokat ismertetnem. 1927—28-ban ez a magyar mezőgazdaság jövedelmezett 2.484,224.000 pengőt, 1928— 1929-ben 1.660,350.000 pengőt, 1929;1930-ban 1.196,000.000 pengőt, 1930/1931-ben pedig 850,000 000 pengőt. Amint méltóztatnak látni ezekből az eredményekből, a magyar mezőgazdaság jövedelme csak 1927-től 1931-ig 1.600,000.000 pengővel csökkent, úgyhogy ma már ott állunk, hogy ai magyar mezőgazdaság csupán 850 millió pengő nyers bevételre számíthat, sőt a termelési lehetőségekkel számolva, ez .az összeg még kevesebb lesz. Ezzel szemben a bankok kimutatása szerint, .amely bankok természetesen kevesebb tőkével, kevesebb vagyont reprezentálnak, a tíz legnagyobb pesti bank, a Magyar Általános Hitelbank, a Kereskedelmi Bank, a Pesti Hazai, az Általános Takarékpénztár, a Magyar-üiasz Bank, az Angol-Magyar Bank, a Leszámítoló Bank, a Központi Takarékpénztár, ,a Belvárosi Takarékpénztár és a Hazai Bank kimutatásai szerint a tiszta jövedelem 1927-ben 26,880.000 pengő, 1928-ban 32,684.000 pengő, 1929-ben 35,525 000 pengő volt. Amint méltóztatik látni, amíg a magyar mezőgazdaság jövedelmezősége és bevétele 1927-től 1931-ig csökkent, addig a bankok jövedelmezősége, a bankok nyeresége és az általuk kifizetett osztalék ugyanebben .az időben rohamosan emelkedett. Ha ezt százalékosan akarjuk kifejezni, akkor, amíg a magyar mezőgazdaság eme három esztendő alatt hozott átlagban 1—3%-ot, ugyanakkor a bankok jövedelme és fizetett osztaléka volt 10-15%. Ez a 850 millió, amelyet a magyar mezőgazdaság nyershozadékának nevezhetünk, nem nevezhető még teljesen vállalati nyereségnek, mert ezt a 850 milliót terhelik különböző tételek, amelyeket a magyar mezőgazdaságnak kell viselnie. Károlyi Imre gróf adatai szerint az államadósságoknak a magyar mezőgazdaságra eső része 2'5 milliárd pengőnek a százaléka, köztartozások címén pedig minimális számítások iszerint 250 millió terheli. • Marad így a mezőgazdaságnak jövedelme gyanánt, ha erről lehet beszélni 600 millió pengő. Ha most ezt a 600 millió pengőt elosztjuk erre az 5 millió emberre, akkor katasztrofális eredményre jutunk. Ennek a számításnak szomorú eredménye ugyanis azt mutatja, hogy ma Magyarországon a mezőgazdasággal foglalkozó 5 millió ember a magyar mezőgazdaság jövedelméből 120 pengőt költhet el, mert amennyiben többet költ, azt vagyonából költi el. Méltóztassék ezek után az elképesztő számok után kissé utánagondolni, utánaszámítani, hova vihet ez, hogyan tud ma a magyar mezőgazdasági társadalomnak bármely tagja — ha csak egyforma igényekkel vesszük is őket számításba — 120 pengőből egy évben megélni akkor, amikor egy csizmáért | 40—50 pengőt kell fizetni, amikor egy rossz sapkáért 10 pengőt kérnek, nem is beszélve a