Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

20Ö Az országgyűlés képviselőházának 47. ülése l9Éê február ll-én, csütörtökön. ezeket, hogy csak éppen beszéljek valamit, ha- j nem itt vannak a levelek, amelyek hozzám érkeznek tömegével. Például az egyik azt írja, hogy Nagycenken azt mondják neki, hogy: menjen a Zuschlaghoz. Ezt a községi elöljáróságon mondták, csak azért, mert véletlenül a nyáron a szociáldemokrata jelölt embere volt, ott, ahol Zuschlag volt a képviselőjelölt. Most azt mondják neki, hogy menjen ugyanoda, abba a pártba, ahol a nyáron korteskedett Zusehlagnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát ez nem politizálás? — Felkiáltások jobbfelől: Igaz ez? — Feniczy Ignác: Honnan tudja, hogy igaz? Lehet írni mindent!) Itt van egy levél, Mezőkövesdről írják, hogy az inségakcióból kizárják tudatosan azokat, akikről közismert, hogy szociáldemokraták. (Zsóry Lajos: Nem igaz! Hasból való beszéd! -— Elnök csenget. — Zsóry Lajos: Ilyen hazugságokkal nem lehet idejönni!) Elnök: Csendet kérek! (Kabók Lajos: Nincs parlamenti illem, elnök úr?) Az elnök egyetlen képviselőtől sem fogad el utasítást. (Kabók Lajos: Nem utasítom, figyelmeztetem az elnököt és felhívtam a figyelmét rá!) Szeder Ferenc: Nekem majd módomban lesz pontos adatok alapján mindezeket az állításokat megcáfolni, mert hiszen Zsóry képviselő úr nagyon jól tudja, hogy amit én állítok, azt tények alapján szoktam állítani. (Zsóry Lajos: De ez nem igaz!) Kérem, itt van Tiszacsegéről egy levél (Zsóry Lajos: Rendesen folyik az inségakció! — Elnök csenget.) Ugyanilyen panasz érkezett hozzám Szabolcsból s ez ügyben én a főispán úrhoz is fordultam. Ezeknek a bajoknak orvoslása céljából rendszerint megkeresem az illetékes hatóságokat, de miután ilyenek mindinkább és mindjobban jelentkeznek és^ mint gyúanyag jelentkeznek a társadalmi életben, ezért kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy tessék az inségakció kérdésében egyrészt rendet teremteni, úgyhogy az emberek legalább átevickéljenek ezen a rettenetes és elképzelhetetlen nyomorúságon, amelyben élnek, másrészt pedig tessék generálisan intézkedni a tekintetben, hogy a közigazgatási hatóságok legalább ezekben a kérdésekben ne politizáljanak, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is politizálnak!) mert éppen elég bajunk és elég szerencsétlenségünk nekünk az, hogy más kérdésekbe a közigazgatási hatóságok mmdig politikai kérdéseket kevernek bele. Legalább a nyomorúságba ne lehessen politikai kérdéseket belekeverni. (Felkiáltások a jobboldalon: Maguk kevernek bele! — vitéz Marton Béla: Vannak jegyzők, akik^ nem veszik fel a fizetésüket, hogy az Ínségeseknek adhassák! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! En úgy vélem, hogy meglehetős tárgyilagossággal mondottam el mondanivalóimat (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Az^ önök megítélése szerint lehet, hogy nem; az én megítélésem szerint azonban a legtárgyilagosabb hangot használtam^ ebben a kérdésben. Azt is akartam, mert á tények regisztrálása és felsorakoztatása lehet ugyan izgató, de ez ellen én nem védekezhetem, nekem kötelességem ezeket a tényeket sorra-rendre a Képviselőház színe elé hozni. Fel kéli vetnem a földmívelésügyi miniszter úrral szemben a kérdést, mit akarnak az inségakció keretében és hogyan gondolják ezt a rettenetes, kétségbeesésig fokozódó nyomort átlábolni és átevickélni. Az előbb is érintettem és most is hangsúlyozom» ez a nyomor, amely a dolgozó tömegeket, ma már a törpebirtokos százait és ezreit és a mezőgazdasági munkásokat pusztítja, (Édes Antal: Nem lehet így általánosságban beszélni az egész országról!) nagyon furcsa gondolatokat ébreszt az emberekben, hogy szélsőséges agitációt végezünk. (vitéz Marton Béla: Fájóan érezzük mi is — Györki Imre: Miért nem segítenek?) — Édes Antal: Mi nemcsak beszélünk, hanem teszünk is! — Györki Imre: Folytatják a tatárjárást!) önök állandóan azzal vádolnak bennünket, hogy forradalmat készítünk elő. (Zaj. Elnök csenget.) Nem gondolják önök azt, hogy az a nyomorúság, amikor nines kenyér, amikor nincs ruha, amikor csak a legnagyobb kétségbeesés és bizonytalanság van, s ilyen körülmények között élnek az emberek -százezrei, ez nagyon jó előkészítője annak a forradalmi hangulatnak és gondolkozásnak, amelynek előidézőiül önök bennünket állítanak a, közvélemény elé. (Zaj.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. (Zaj.) Vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az országnak egyes részeiben különösen a rossz termés miatt a megélhetési viszonyok tényleg megnehezedtek. f A kormányzat éppen azért még annakidején elhatározta a megsegélyező akció megindítását. Ezt az úgynevezett inségakcicit, azután a kormány két részre osztotta, a városi és mezőgazdasági ellátatlanok csoportjára. Viszont különbséget is tett s kimondotta, hogy, akik munkaképesek, azok csak akkor kaphatnak megsegélyezést, illetve munkadíjat, ha ezért munkát teljesítenek. A munkaképtelen aggok és rokkantak részére viszont segélyt juttatott. Az inségbiraakciónak lebonyolításával a kormány a vármegyék főispánját bízta meg, hangsúlyozva, hogy ezt az akciót t a legnagyobb szeretettel és legnagyobb megértéssel kell keresztülvinni, (Felkiáltások jobb felől: így is folyik) Politikát egyáltalában nem vitt bele ebbe a kormányzat a múltban sem és nem fog belevinni a jövőben sem, itt egyformán segélyezés alá esik a jogosult akár szervezett, akár be nem szervezett munkás. A kormányzatnak azt az intencióját, hogy csak munka ellenében adja ki a búzasegélyt, természetesen az igen erős szigorú télre való tekintettel nagyon nehezen lehetett keresztülvinni és így egyetlenegy esetben éppen az interpelláló képviselő úr ianuár 25-én hivatali elődömnél járt a minisztériumban és ott említette meg, hogy egy községben, mégpedig Sárrétudvari községben sem előleget nem adtak, sem munkaalkalmat nem nyújtottak. Hivatali elődöm még január 26-án intézkedett az iránt, hogy akikerre rászorultak és akik az enyhébb idő beálltával a munka felvételére magukat kötelezik, azoknak igenis adjanak segélyt. (Felkiáltások a jobboldalon: Na hát! Mit szól hozzá? — Kabók Lajos: Kiuzsorázzák az ínségeseket!) Tehát január 25-én volt az igen t, képviselő úr az elődömnél s 26-án ez a fontos rendelkezés már kiment. 3365 vágón búza diszponálhatott szét az országban, mint úgynevezett ínségbúza, (Zaj.) s ezen mennyiség az alapelveknek megfelelőleg munkaalkalmaknak nyújtásával kapcsolatban munkadíjak kiosztására volt hivatva szolgálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek szerint az igen t. interpelláló képviselő úrnak azt válaszolhatom, hogy azok mellett az irányelvek mellett, amelyeket a kormányzat megállapított, amelyeket, hivatali elődöm is