Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

Az országgyűlés képviselőházának 47. ülése 1932 február 11-én, csütörtökön. 185 abban a helyzetben volt, hogy több gabonája lett, akár konvencióban, akár terméséből, mint amennyit sajátmaga és háza népe felhasznál­hatott, bizony a boletta feltétlenül hasznára 'szolgált (Ügy van! Ügy van! jobb felől-) és a kisgazdák legalábbis adójukat ebből tudták kifizetni. (Györki Imre: Háromszor annyi ká­ruk volt!) De ennek ellenértékeképpen igyeke­zett az 1 a kormányzati intézkedés, főleg az iparosok tömegén a forgalmi adó leszállítá­sával megfelelő módon segíteni. En tehát úgy vélem, hogy amikor valaki egy ilyen gazdaságpolitikai intézményt bírálat tárgyává tesz, nem muszáj azt feltétlenül bün­tetőtörvénykönyvbe ütköző hangon és tarta­lommal megbírálni. (Györki Imre: Nem muszáj mindjárt vádat : emelni!) Teljesen igaza van, nem szívesen látom, ha egy r ilyen politikai, gazdasági kérdés kapcsán 'megírt közlemény a királyi ügyészség részéről bűnvádi eljárás tár­gyává tétetik. Viszont, ha már előttem van az a megkeresés és el kell bírálnom azt, hogy igaza van-e a királyi ügyésznek abban, hogy itt osztályelleni ^izgatás jelenségei foroernak fenn. akkor ismét a tárgyilagos igazság állás­pontjára kell helyezkednem és azt kell monda­nom: kétségtelen, hogy bűncselekmény jelen­ségeit tünteti fel a szóhanlévő cikk, mert igaz­talanul szembe van állítva a vagyontalan osz­tály a nagybirtokos osztállyal, mégpedig gyűlö­letre és megvetésre alkalmas módon. En tehát merőben, mint jogász, a cikk tar­talmát olyannak ítélem meg. amely bűncselek­mény elkövetésének megállapítására alkalmas lehet és ezért a mentelmi bizottság jelenté c ében foglalt javaslatát ajánlom a t. Háznak elfoga­dásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Miután szólásjoga többé senkinek sincs, a vitát és a tanácskozást befeíezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méHóztatnak-e a mentelmi hizottsáe: javaslatát elfoeradni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a mn en tel mi bizottság javaslatát fogadta el, (Györki Imre: (Váry Albert felé): Már egyszer törvényhozónak kel­lene lenni, nem mindig ügyésznek! Még mindig ügyész! — Váry AlbeH: Az igazsá2'üq:yminisz­ter úrral tessék megalkudni!) és ebből az ügy­ből kifolyói ás: Farkas István képviselő úr men­telmi jogát felfüggesztette. Erődi-Harrach Tihamér képviselő úr. mint a mentelmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Kép­viselőház! "Van szerencsém beterjeszteni a men­telmi bizottság Jelentéseit Farkas I c tván ország­gyűlés képviselő úr 12 rendbeli mentelmi ügyé­ben- (Bu^ninirer Manó: Még nem unták meg? — Zaj.) Tisztelettel kérem- hogy ebeknek a je­lentéseknek kinvomatá«a és annakidején napi­rendbe tüzé Q e iránt intézkedni szíveskedjék. Flnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyo­matja, szétosztatna és azok napirendre tűzése iránt, kérőbb fogok a t. Háznak na vasi a tot tenni. Következik a mentelmi Mzött«Ag 78 ; számú jelentébe Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Krüger Aladár előadó: Tisztelt Képviselő­ház! A budapesti kir. főügyészség 8019/1931. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési kép­viselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XXXV. 12.1666/3—1930. sz. megkeresése szerint, a bíróság mint felelős szerkesztő ellen bün­tető eljárást indított a «Népszava» politikai napilap 1930. évi szeptember hó 2-án megjelent 198. számában «Halott bajtársaink fölött kö­szöntjük a feltámadott magyar proletárságot» felirat alatt megjelent cikk egész tartalma, de különösen következő részei miatt: «... az osztályharc frontjának is vannak ! hősi halottai és szeptember 1. elesettjei is erre I a történelmi veszteséglistára kerülnek. Ne­1 veik köré fonjuk a dicsőség babérkoszorúját. Sebesültjeinknek, akik kórházi ágyon feküsz­nek és lázálmukban talán a mi szebb és jobb világunk ragyogó vízióját látják, a győzelem sugárzó napját, vigasztalásunkat és bátorító szavainkat küldjük. A sebeket, amiket kaptak, viseljék büszkeséggel, mint a harcnak szent bé­lyegét, amelyet a fájdalom és az extázis tüze forrasztott a testükre. Akiket bebörtönöztek, azok felé szolidaritásunkat küldjük. Viseljék el hősies türelemmel a rabság napjait és higy­jenek a szabadulásban... Mindenkinek, aki ve­lünk volt ezen a napon, a magyar^proletariátus hősies táborának, a vezetőknek és a közkato­náknak, férfiaknak és asszonyoknak,^ akik a bátorság és hősiesség csodáját művelték, a ma­gyar őszi napoknak ezen a legszebbikén szól­jon hálás köszönetünk szava. Nagy dolgot mű­veltek, úgy lehet, új történelmi korszaknak ver­ték be kapuit és tudtára adták mindenkinek, hogy a magyar proletárság nem halt mes­­tudtára adták a világ minden országában élő szociáldemokratáknak. hogy Magyarország munkáságából nem hunyt ki a harci tűz és a Duna medencéjében tud is. akar is új^ és jobb világot teremteni. Elvtársak! Meghajtjuk előt­tetek a proletárok szent lobogóját.» Ezek a kitételek a Btk. 174. §-ába ütköző bűntett feldícsérése vétségének a jelenségeit tüntetik fel. A jelentés értelmében kérek határozatot. Elnök: Kíván valaki szólni? Patacsi Dénes jegyző: Buch inger Manó! Buchine:er Manó: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk! a szélsőbaloldalon.) Ebben az előterjesz­tett javaslatban a mentelmi bizottság a cikk­írót a büntetőtörvénykönyv 174. §-ába ütköző bűntett feldíosérés vétségének címén kéri ki­adatni. A közlemény maga az 1930. szeptember el­sejei nagy demonstrációról szól. Ez a demon­stráció, amint emlékezetes, több mint százezer fővárosi munkásnak megmozdulása volt. mun­káért, kenyérért, jobb megélhetésért. Megmoz­dulás volt a teljesen tűrhetetlenné vált viszo­nyok ellen, megmozdulás volt a nyomor, a nél­külözés ellen; megmozdulás volt az ellen a szán­dék ellen, amely a magyar munkásosztályt szo­ciális tekintetben még az eddiginél is lej ebb akarja fokozni, degradálni akarna. Néma, de azért méltóságteljes tüntetés volt ez a .'•zep­. tember elseiei tüntetés és mindezen kívül és mindezen felül memento is volt szeptember el­sejének demonstrációja, memento, amelyet jó lesz az uraknak legalább is nem félreérteni. (Monads a jobboldalon.) Mindazonáltal azt kell kérdeznem a ja­vaslattal szemben, hogv hol volt a bűn, ame­lyet a munkásság ezzel a demonstrációval el­követett? Hol volt, vagy hol van bűn abban, ha ezt a demonstrációt valaki cikk tárgvává teszi és megírja? Mi volt a bűn abban % hogy szeptember elsején Budapest munkássága megmozdult? Bűn volt-e az, hogy dolgozni akart, hogy kenyér után vágyakozott és ezt a vágyakozását akarta méltóképpen kifeje­zésre juttatni? Bűn volt-e az, ho^y a munkás­ságnak ebben a demonstrációjában kifeje­zésre jutott az az akarata is. hogy becsüle-. tesen meg akar élni munkájából, nem akar lopni, nem akar rabolni, nem akar gyilkolni, nem akar élni azokkal a lehetőségekkel, ame­25*

Next

/
Thumbnails
Contents