Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

180 Az országgyűlés képviselőházának í7. ülése 19$2 február 11-én, csütörtökön. «Összenőttek a fővárosból, a vidékről, elhozták maguknak gyárak népének, falvak vályog­házainak keserűségét, dacát, vágyát és a hitet az új világ; megteremtéséhez. Tárult mögöttük a sivár magyar nép porba, sárbafúlt tanya­házaival, mezítlábas, éhező százezrek, magyar proletárok irdatlan sora, akiket örök rabság­ban és butaságban akar tartani az a reakció, amely magának a földi lét minden fényét, ragyogását, bíboros, selymes, latifundiumos, hitbizományos, ezerholdas uralmát biztosítja, kifosztott és éhségbe taszított milliók szenve­dése árán». T. uraim! Aki elmegy vidékre és megnézi az Alföldön a tanyáknak, a falvaknak rette­.netes nyomorúságát, valóban látja azt, hogy az emberek, a munkások nem tudnak kimozdulni lakásukból, mert nincs cipőjük, nincs ruhájuk. Meg kell nézni a tanyák lakosságát, a tanyai parasztot: van rajta egy gúnya, de senki sem tudja megállapítani, hogy annak a ruhának, annak a gúnyának milyen volt az eredeti színe, milyen _ volt eredetileg, r mert folt folt hátán van rajta és még jó, még boldog az a magyar paraszt, ha van rongya, amellyel meg tudja foltozni kabátját. Amikor látjuk ezt, hogy a falvak népe nem tud kimozdulni lakásából, mert nincs cipője, nincs csizmája; amikor lát­juk, hogy gyermekeit nem tudja iskolába kül­deni télen, mert a gyermekeknek nincs cipő­jük: akkor enyhe szavak és enyhe mondatok azok, t. uraim, amelyek itt elénk tárulnak eb­ből a cikkből. Amikor azt látjuk, hogy az in­ségakció során az embereknek már nem jut az inségakcióból és éhen fordulnak fel az embe­rek, — ugyanezen a kongresszuson, amelyről ez a tudósítás megjelent, jelentette be egy magyar földmívesparaszt, hogy neki nyolc gyermeke volt, de már csak négy él, mert a másik négy éhen pusztult, — akkor igenis po­litikai üldözés jellege van annak, ami itt tör­tént, mert amit mi megírtunk ebben a lapban, ebben a cikkben, amit mi elmondtunk azon a pártgyűlésen, azon a kongresszuson, az szín­tiszta igazság és megfelel a valóságnak. Vagy micsoda inkriminálni való van ab­ban, ami itt ebben a cikkben megjelenik, ami­kor azt mondja, hogy: «A helyzet rosszab­bodása kényszerítette arra a munkásságot, hogy szeptember 1-én kivonuljon az uccára. Szeptember 1. impozáns megnyilatkozása sok mindenre adott választ». Ezt is izgatónak tartja az egységes párturalmi rendszer*? Hát abban mi izgató van, hogy ez a kitétel is benne van a cikkben? Igenis, a helyzet rosz­szabbodása kényszerítette a munkásságot arra, hogy az uccára kimenjen s a helyzet még sok­kal inkább rosszabbodott azóta, 1930 szeptem­ber 1. óta. Ma annyira vannak a munkások, hogy napról-napra gyűlések vannak és csak legutóbb történt meg, hogy a városházán, ahol megjelent — nem tudom — száz-százhúsz mun­kás, hogy munkanélküli segélyt, az inségakció­ból egy darab falatot követeljen magának, rendőrkarddal oszlatták szét ezt a tömeget és véresre kaszaboltak ott több embert. Igenis a helyzet rosszabbodása arra fogja kényszerí­teni a munkásságot, hogy új szeptember 1-ét csináljon. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbal­oldalon.) és újra kimenjen az uccára, ha önök munkanélküli segélyt nem fognak adni, ha önök ezt a rettenetes nyomort nem fogják eny­híteni. Mert az az inségakció, amely ma van, az semmi. Az, hogy egy nyolctagú család kap egy ebédjegyet és ebből az ebédjegyből élnek nyolcan, az semmi egyéb, mint koldusaia­jnizsna. Már pedig ennek az országnak mi, munkások egyenrangú polgárai vagyunk, mi szociálpolitikát követelünk, mi munkanélküli segélyt követelünk, nem pedig koldusalamizs­nát. Azt mondja ez a cikk, hogy: «A munka­nélküliséget, a nyomort, a csődöket árkartellek idézték elő és a kormány részéről támogatott üzemi racionalizálás, a Bedeaux-rendszer». A Bedeaux-rendszer megbukott a gyárakban és ez ma már anakronizmus. Miért kell tehát ezért Farkas Istvánt, mint felelős szerkesztőt kikérni? Nem igaz-e az, hogy ugyanaz az osz­tály, amely óriási luxust fejt ki, állásokat és fizetéseket halmoz? Ezt mi 1930 szeptember 10-én mondottuk és ma már velünk zúgja az egész ország, hogy így van, hogy álláshalmo­zók vannak, hogy fizetéshalmazók vannak. Ma már ezt mindenki tudja ebben az országban és ez színtiszta igazság. Azért, hogy ezeket az álláshalmozásokat megszüntessék, már a kor­mánypárti oldalról is tettek intézkedéseket és most már önök is azt mondják, hogy igenis van álláshalmozás és fizetéshalmozás. Ha pedig így van, akkor nem inkriminálható a cikknek ez a része, mert ez megfelelel a ténynek, meg­felel a valóságnak. Azt mondia a cikk, hogy ez a rendszer, ez az osztály növelli az intellektuális bűncse­lekményeket és tenyészti a panamák özönét. 1930 szeptember 1-én még egyáltalában nem került nyilvánosságra a kormányzatnak . .a népjóléti minisztériumban történt panamája és akkor erről még nem beszélt senki. A leg­csattanósabb választ adta erre az a tegnapi törvényszéki tárgyalás, amelyen a védő a bi­zonyítási anyagot á törvényszék elé terjesz­tette. Ez a legcsattanósabb válasz arra, hogy igenis ez a párturalmi rendszer tenyészti a panamák özönét. Azt mondja ez a cikk, hogy a pártvezető­ségnek ér>pen úory, mint a pártnak ezen a meg­kezdett úton kell továbbhaladnia, s ha más­képpen rem lehet, úgy ezen az úton kell ered­ményt elérnie. Köztudott dolog és itt ebben a narlamentben már nagyon sokszor elmondot­ták volt, hogy a szociáldemokratapárt parla­mentáris alánon áll, a szociáldemokratapárt parlamenti, törvényes és alkotmányos utón akarja meghódítani a hatabnat és erre törek­szik. De ilyenmódon, az üldözésnek ezzel a módszerével, ezzel a kormányzati rendszerrel szemben, amely itt van, amely nem tesz egye­bet, mint a szociáldemokratapártot elnyomja. üldözi, börtönbe juttatja a munkásokat, azt kell mondanom, hosryha a szociáldemokratá­nál azt látia és elsősorban a munkástömegek látják azt, hosry pari amenta ris úton itt^ nem lehet eredményeket elérni, akkor más útnak kell következnie, — igenis ezt innen mondom — mé^; pedig annak az útnak, amelyre itt ez a cikk céloz. Igenis látjuk, ho'?v az egyik ol­dalon tombol a jólét és a fényű/és és ha igaz az, hogy 1000 üveg pezsgőket küldenek a gróf urak a szeretőiknek, s u^vanakkor a másik oldalon százezrek és milliók nyomorognak, akkor azt kell mondanom, ho^y ennek a cikk­nek ez az állítása igenis valóság, mert hiszen arról az egész ország tud, bog-y pl. az egyik Esfprbázy gróf egy nőnek 1000 üveg pezsgőt küldött... Elnök: A képviselő űr beszédideje lejárt; szíveskedjék beszédét befejezni Büchler József: Minthogy úgylátom, hogy a mentelmi bizottság javaslatánál zaklatás esete forog fenn, tisztelettel kérem, hogy Farkas István képviselő urat ebben az ügy

Next

/
Thumbnails
Contents