Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-47

Az országgyűlés képviselőházának U7. ülése 1932 február 11-én, csütörtökön. 173 ján megjelent számában «Kezdődik a takarékosság» feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: «Hogy miért, történik ez a felháborító intézkedés, s hogy a kormány könyörtelen osztályharea és osztálypolitikai elfogultsága miért dolgozik ezzel a lázító egyoldalúsággal, azt is megmondja a pénzügyúminiszter. Szerinte ugyanis azoknak a gazdasági helyzete. t akik fixfizetésből élnek- a többi foglalkozási ághoz tartozók helyzetéhez képest kedvezőbben alakult ...» «Itt a magyarázat. Most már megértheti mindenki, hogy miért nem sújtották adóemeléssel a vállalkozót, a gyárost, a fölbirtokost, s miért csak a munkást és tisztviselőt? Mert a napszámos helyzete «kedvezőbben alakult», mint a vállalkozóé, ia munkásé és tisztviselőé jobb, mint a gyárosé, az uradalmi cselédé és a mezőgazdasági napszámosé pedig (,aki lelkendezve, verejtékkel és a reménytelenség boldogtalanságával hordozza keresztjét) jobb, mint az ezer- és tízezerholdasé.» «Azok az urak azonban, akik 30 pengőt még ma is könnyedén odadobnak egy skatulya szivarért vagy 120 pengőt egy éjszakai muri kedvéért, azok teljes mentességet élveznek a kormány takarékossági rendszabályaivá] szemben. Az ingó és ingatlan vagyon vidáman fütyörészhet. A háztulajdonos és a bankár, a gyáros és a nagybirtokos mentesített marad minden adóemeléstől, mert hiszen megvagy on írva: az Ő helyzetük nem alakult olyan kedvezően, mint a fixfizetésűeké...!» «...már nem szorul bizonyításra, hogy a kormány valóban osztálypolitikát csinál és valóban olyan osztály harcot provokál és élesít minden rendelkezésével, amely a dolgozók társadalmát egyre jobban a nyomorúság porába nyomja. Most is: a gazdaságilag legyöngültek, az elesettek és a végkép megsarcoltak fognak fizetni. A tehetősek, a jómódúak ellenben mentesülnek minden újabb megterheléstől.» Ezek a tényállítások és kifejezések úgy tartalmilag, mint egyetemes hatásukban a tárgyilagos bírálaton túlmenők, célzatuknak megfelelően szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kiváltására alkalmasak, s ezért .a Btk. 172, §-ának 2. bekezdésébe ütköző, az 1912:LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő, osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit tüntetik fel. A cikk névtelenül jelent meg, annak szerzőjét az illetékes szerkesztőség erre felhatalmazott tagja a nyomozó hatóság eljáró közege közvetlen felhívására sem nevezte meg. így a sajtójogi felelősség Farkas István országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás^ esete nem forog fenn, és ezért javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Kivan valaki a jelentéshez hozzászólni? (Kertész Miklós szólásra jelentkezik.) Kertész Miklós képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós: T. Képviselőház! Az a cikk, amelynek alapján itt most Farkas István képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztését — nam tudom hányadszor — kérik, 1930. november 19-én jelent meg. Megjelenésére az adott indokot, hogy abban az időben a Képviselőház, érezvén azt, hogy milyen pusztítást, okozott az kállain pénzügyei körül az a tékozló gazdálkodás, amelyet a kormányzat folytatott, új bevételi források után nézett, és ezek között az új bevételi források között beállításához és mentalitásához híven elsősorban azokra tapintott rá, akik a fix keresetből élő munkások és tisztviselők csoportjába tartoznak, és a fix fizetésű alkalmazottak és munkások rétegét fogta fülön. Az akkori pénzügyminiszter egy eléggé el nem ítélhető és eléggé élesen meg nem bélyegezhető kijelentésében azt mondotta, hogy a fixkeresetű rétegek helyzete aránylag kedvezőbben alakult, mint a többieké, tehát mint a földbirtokosoké, a bankároké, a háztulajdonosoké, a tőkéseké, és erre való tekintettel jogosultságát látja annak, hogy a kedvező helyzetben lévő fixkeresetű osztályokra újabb adóterheket zúdítsanak. A pénzügyminiszter úrnak ez a valóban osztálygyűlölet felkeltésére alkalmas kijelentése (Propper Sándor: Ez az osztály elleni izgatás!) adta a kezébe a tollat a Népszava cikkírójának, amikor ez ellen a oniniszteri székből jövő Oisztályszempontoktól sugalt kijelentés ellen kifejezésre juttatta annak a széles rétegnek elkeseredését, felháborodosát, felhördülését, amelyet a miniszter úr nem tudom milyen alapon egyszerre annyira kedvező teherbíróképességűnek f ítélt, hogy adóját egy tollvonással megdupláztatni kívánta. A cikk az ellen tiltakozik, hogy az akkor tervbevett intézkedések szerint 1931. január 1-étől kezdve 100%-kai felemeljék a munkások és alkalmazottak kereseti adóját. Miért történik itt hivatkozás azokra, akik 30 pengőt el tudnak költeni egy skatulya szivarra, 120 pengőt egy éjszakai murira? Azért hivatkozik rájuk teljes erkölcsi jogosultsággal a cikkíró, mert a heti 30 pengős fizetésű munhavi 120 pengőt meghaladó fizetésű hivatalnok dupla adót fizet ezentúl, de azok a rétegek, amelyek 30 pengőket szivarra, 120 pengőket dorbézolásokra ki tudnak adni, mentesek maradtak minden adóemeléstől, híven ahhoz a pénzügyminiszteri és nyilván a Képviselőház által is helyeselt beállítottsághoz, hogy ezek a fix keresetű rétegek olyan duskálkodó jólétben élnek, hogy egyedül és kizárólag ezek fizethetnek. Az osztály elleni izgatásnak egy másik esete is megtörtént a múltkor, amikor a Ház az egyik legnagyobb kapitalista képviselőnek, Biró Pálnak javaslatára belevette ebbe a törvénybe azt a rendelkezést, amely minden szerzett jogot egyszerre felrúgott, hogy ahol pedig eddig az illető vállalkozó fizette alkalmazottja adóját, a jövőben ez a kikötés semmis, a kapitalista vállalatokat ettől mentesíteni kell és gondoskodni arról, hogy ez az adó maradéktalanul és átháríthatatlanul a ragyogó jólétben lévő fixkeresetű osztályok által, tehát a munkások és tisztviselők által fizettessék. Ha ez nem osztálypolitikai elfogultság, akkor még nem volt osztálypolitikai elfogultság r a világon. Abban az időben még az államháztartás nehéz helyzetét valahogyan el lehetett kendőzni, azokat a mély és súlyos réseket és repedéseket, amelyeket a Népszövetség vizsgáló bizottsága később megállapított, még le lehetett tagadni, le lehetett hazudni, de azután jött a népszövetségi bizottság és kellett komoly adóügyi rendszabályokat hozni. Akkor nagy keservesen ráfanyalodtak azoknak a rétegeknek megterhelésére is

% akiknek, mint a háztulajdonosoknak, a bankárnak, a gyárosnak mentessége miatt annak idején a Népszava olyan joggal hördült fel. Nem a saját jószándékukból fanyalodtak rá, nem