Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-42
Az országgyűlés képviselőházának Jf.2. orvosi költséget az orvosok önkéntes hozzájárulásával leszállítja 12 1 A%-TÓ\ HH%-ra. Ezt előttünk jelentette ki. Ott voltak a nagyipar képviselői, ott voltak a munkások különböző szervezeteinek képviselői, és mi ezt ilyen értelemben tudomásul vettük. Ma mégis mi a helyzet? A helyzet az, hogy az orvosi költség ma kitesz Budapesten 14*4%-ot, vidéken pedig 17'5%-ot. De vannak vidéki városok, mint például Jászberény, ahol 30'4%-ot tesz ki az orvosi költség. Vannak városok, ahol nem 500 tagra, hanem sokkal kevesebbre esik egy orvos. Például Budapesten 311, Baján 221 és a mohácsi kerületben 119 tagra esik egy orvos. Nincs Európában biztosítóintézet, ahol ezt elbírnák. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az ügyviteli* adminisztrációs költség kitesz Budapesten 36'7%-ot, az orvosi költség 14*4%-ot, tehát az ügyviteli és az orvosi költség együttvéve 51*l%-ot. Hol van most még a kórházi költség, hol van a gyógyszer, a fürdő, s hol vannak a szanatóriumok, a rendelőintézetek és hol van végül .az, amiért az intézmény létesült, hogy a beteg pénzt, segélyt kapjon? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha mindezeket a költségeket figyelembe veszem, nem is marad a beteg munkások segélyezésére semmi sem, akiknek a járulékai viszont a segély leszállításával egyidejűleg felemeltetnek. A leghatározottabban tiltakozni kell az ellen a kísérlet ellen, hogy a beteg munkások minimális járandóságaihoz még hozzá merjenek nyúlni addig, míg a tisztviselőkérdés és az orvoskérdés rendezést nem nyert. Rá kell mutatnom ezzel kapcsolatosan itt a közvélemény előtt is arra, hogy az orvosok körében milyen mesterséges izgatás folyik az intézet ellen. Rá kell mutatni erre és meg kell nyugtatni az intézet orvosait, mert az önkormányzat legkevésbbé felelős ezért az állapotért, amely ma van. Végtelenül sajnáljuk, hogy ennek a kérdésnek elintézése az önkormányzatra bízatott, holott nem az önkormányzat alkalmazott ott felesleges számú tisztviselőt és felesleges számú orvosokat s mégis az önkormányzatnak kell gondoskodnia a deficit eltüntetéséről. (Friedrich István: Ott helyezték el az öszszes rokonokat, sógorokat potyaállásokba ! — Ellenmondás ok jobb felől. — Friedrich István: Bizony ez így van, akármit mondanak a képviselő urak! Az egész potyarokonságot ott helyezték el! Ott helyezték el a rendszer retyerutyáját a munkások fillérreiből! Ez így van! — Zaj. — Elnök csenget.) Arról, hogy kiket helyeztek el oda, jobb itt a nyilvánosság előtt nem beszélni, mert akkor elsősorban azzal kellene kezdenem, (Zaj.) hogy az oda kinevezett tisztviselők közül időközben hány ellen kellett büntető eljárást folyamatba tenni, hűtlen kezelés címén. (Zaji — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Rá akarok azonban mutatni arra, hogy amikor az intézet ilyen nehéz és súlyos viszonyok között van, amikor 120 000-rel csökkent a fizető tagok száma s amikor azok a munkaadók, akik ma munkásokat foglalkoztatnak, csak a legnagyobb megerőltetés árán tudják járulékaikat befizetni, akkor mesterséges izgatás folyik az intézet ellen az Orvosszö vétségben és igyekeznek az orvosokat szembeállítani az intézettel, holott az orvosoknak kellene a legjobban tudniok azt, hogy az intézet nem képes azoknak a kötelezettségeknek eleget tenni, amelyeknek eddig eleget tett. Az intézetnek egy tisztviselő orvosa például — tehát nem egy szerződtetett orvosa, mert a kettő között különbség van, a tisztviKEPVISELÖHÄZI NAPLÓ. IV. Ülése 1932 január 14-én, csütörtökön. 9 selő orvos, mint közalkalmazott, éppen olyan fegyelmi és szolgálati viszonyban van, mint bármely minisztérium tisztviselője — az egyik lapban a következő nyilatkozatot tette (olvassa:) «Egy közgazdasági egyetemi tanárt kértünk fel, aki 3—4 emberével együtt átnézte az intézmény könyvelését, hol károsít meg bennünket szándékosan, hogyan számolnak el egy költségtömeget helytelenül és rosszul.» Én nem hiszem, hogy bármely minisztérium vagy bármely miniszter eltűrné ezt, hogy minisztériumának kötelékébe tartozó tisztviselő ilyen nyilatkozatot tegyen az intézetről és az intézet vezetőségéről. (Farkas István: A Wolff-párt főkortese!) En elhiszem^ azt, hogy az orvosok helyzete sem olyan rózsás, mint amilyen volt, azonban meg kell mondanom azt is, hogy elsősorban az orvos urakon múlik, hogy ennek <a lehetetlen állapotnak végetvessenek. Az orvos urak a maguk testületében teremtsenek rendet, hogy ott ne legyenek az egyik oldalon or vos arisztokraták és a másik oldalon orvosproletárok, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ne legyenek álláshalmozók olyan tömegben, mint ahogy ezt látjuk. Látjuk, hogy vannak egyes orvosok, akiknek ' 6—7 f ixfizetéses állásuk van, s rendelő órájuk beosztása' olyan, hogy eleget sem tudnak tenni kötelességüknek, és nincsen az a szilveszteréjszakai színész, 'akinek úgy kellene pendliznie egyik helyiről a másikra, mint ahogy ezeknek a rendelőintézeti orvosoknak kell pendlizniük, miközben sebtiben elintéznek egypár beteget, futólagos vizsgálattal, idegesen, türelmetlenül, aminek a vége az, hogy az intézetet szidják, és az, hogy a betegek gyógykezeltetése szenved óriási hátrányt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha időm volna, felolvashatnám egypár úrnak a nevét, kik hol, milyen állásokat töltenek be, de nincsen időm. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én csak a végösszegeket akarom felolvasni. Budapesten van 994 orvos az intézetben, ezek betöltenek összesen 1947 állást. Miskolcon van 70 orvos, ez betölt 147 állást. Gyulán van 49 orvos és ennek a 49 orvosnak van 110 állása, Debrecenben van 77 orvos, akinek van 166 állása. Ezek hivatalos adatok, amelyek most a szanálással történt megállapítással kapcsolatosak. Azt mondom tehát, hogy ha panasz van az orvosok köréből, akkor tessék elsősorban ezeket az anomáliákat megszüntetni és tessék az orvosi hitbizományokkial is leszámolni, az orvosi álláshalmozásokról is beszélni és nemcsak arról beszélni, hogy a Társadalombiztosító Intézet mennyiben tud, vagy mennyiben nem tud az orvosokkal szemben kötelezettségeinek eleget tenni. Az intézet a legmesszebhmenőleg hajlandó honorálni az orvosok igényét, a legmesszebbmenpleg hajlandó honorálni és teljes egészében kielégíteni azokat az igényeket, amelyek a kollektív szerződés tartalmára vonatkoznak, de nem hajlandó és nem fog kollektív szerződést kötni egy olyan egyesülettel, amely tagjait ellenségként állítja szembe az intézettel, és amely nemcsak a kötelességeket akarja átvállalni, hanem újabb és újabb terheket is kíván az intézetre rakni. En mint a munkásérdekeltség egyik képviselője az intézetben és itt is, <a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy a kormány újabib terheket rakjon az intézetre a nyugdíjasok terheinek átvállalásával, és a leghatározottabban tiltakoznom kell az ellen és a^ legnyomatékosabban figyelmeztetem a kormányt, ne menjen arra az útra, hogy a, beteg munkások segélyét még jobban le kívánja szállítani, 2
