Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-47
170 Az országgyűlés képviselőházának # ben el lehetne kobozni ezen az alapon, mert sokkal erősebb kitételeket tartalmaznak, mint ez a cikk. Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval analizáljam ezt a cikket. Az ügyészség vádat emel a Népszava ellen, illetőleg Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri, 'azért, •mert a Népszavában, amely Farkas István országgyűlési képviselő felelős szerkesztősége mellett jelent meg. megjelent egy cikk, amely a «Hegyvidéki Sasok» lakomájáról szól. (Olvassa): «A színhely:» — azt mondja a cikk — «a Hegyvidéki Sasok • Egyesülete.» Ezeknek a sasoknak, > akik természetesen szeretik a magasabb tájékot, a szervezete valójában nem volt egyéb, mint hogy a választások idején, nem tudni milyen, de valószínűleg könnyen megmagyarázható forrásból táplálkozván, uniformist vettek fel és a választások alatt tettel tényezők voltak. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Tehát olyan eszközöket vettek igénybe a választások alatt, amelyek nagyon messze esnek azoktól a keresztény eszméktől, amelyeket itt nekünk Wolff Károly majdnem minden felszólalásában feltálal. A sasok bizonyos helyről pénzt kaptak, ezért fekete uniformisba öltöztek, jobbjukba fokost ragadtak, elmentek a gyűlésekre és ha ott valaki olyat mondott, ami a keresztény pártnak vagy más pártnak nem tetszett, akkor akcióba léptek, a fokosok. Tudtommal kereszténységet legalább a kezdet-kezdetén, nem fokosokkal terjesztették, hanem nagyon bizalmasan, katakombákban és egyéb rejtekhelyeken, nehogy a római rabszolgatartók rájöjjenek arra, hogy forradalmár rabszolgáik mit akarnak. Ezen vacsorán Wolff Károly t. képviselőtársunk felszólalt és szokásához híven, megint eldörögte, hogy a nemzetközi tőkét krisztianizálni kell. A nemzetközi tőkét, amely sem hazát, sem országhatárt nem ismer, amely sem nem keresztény, sem nem zsidó, amely aannrális és vallástalan, ezt a tokét meg kell tölteni — mondotta Wolff Károly képviselőtársunk — krisztusi szeretettel. Azt mondja Wolff Károly t. képviselőtársunk, hogy (olvassa): «A keresztény párt azt akarja, hogy a tőke telítve legyen krisztusi szeretettel.» (Simon András: Mi kifogása van ellene? — Zaj.) Ez éppen a baj. Nagyon sajnálom, hogy hangom olyan gyenge és nem kiálthatom világgá azt a bődületességet, amelyet itt Wolff Károly mondott. Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. Malasits Géza: Ha ez után a kijelenté» után ítélnők meg Wolff Károly úr közgazdasági tudását, akkor nagyon gyatra világításba kerülne az egész kereszténypárt. Mert, bocsánatot kérek,^ — én átolvastam már életemben egész csomó közgazdasági iratot, egy egész csomó közgazdasági tudós könyvét, de sehol sem hallottam arról, hogy ia tőkét meg kell telíteni krisztusi szeretettel. A tőkének egyetlen tulajdonsága van, az, hogy gyarapodni igyekszik, s egyben hivatást érez magában, azt, hogy ia termelésben elhelyezkedvén, minél nagyobb profitra tegyen szert. (Simon András: Ügy látszik, Mengert nem olvasta, pedig az is valaki ám!) Anton Menger soha ilyen bődületességet nem írt. (Buchinger Manó: Mengpv nem volt reakciós, ő új világot akart! Sohay . ülése 1932 február ll-én } csütörtökön. sem olvasta életében Anton Mengert! — Zaj. — Elnök csenget.) En olvastam Lehmkuhl jezsuita közgazdasági műveit, — amennyiben ilyenek vannak, mert hiszen tényleg nem sok ilyen van — vettem magamnak azt a fáradságot, de még ez a Lehmkuhl jezsuita sem beszél, aminthogy nem is beszélhet arról, hogy a tőke telítve legyen krisztusi szeretettel, ö arról beszél, hogy a tőkéseket meg kell győzni arról, hogy ők azonfelül, hogy tőkések, még keresztények is, és mint keresztények, tartoznak embertársaiknak ezzel, azzal, meg amazzal, (Egy hang a jobboldalon: Szeretettel is!) tartoznak a kizsákmányolást fékezni; de hogy magát a tőkét krisztianizálni kell, ezt_ még a, jezsuita közgazdasági tudós sem mondja, még kevésbbé Anton Menger, aki liberális ember volt és aki egészen más gazdálkodási rendszert kívánt, mint amilyennek a terhe és az átka alatt ma az emberiség nyög. (Váry Albert: A tőke emberek által jelentkezik, és az embereknek tele kell lenniök szeretettel. — Weltner Jakab: A tőke a kizsákmányolás nyomán jelentkezik. — Buchinger Manó: Arról van szó, hogy miért akarnak mindenkit kiadni az ügyésznek. — Zaj. — Elnök csenget.) r Amikor a kereszténypártnak vezére és szónoka azt mondja a sasok között, hogy a tőke telítve legyen krisztusi szeretettel, akkor a szociáldemokráíapárt lapjának, amely par excellence tőkeellenes álláspontot foglal el, csak válaszolnia kell erre, csak^meg kell írnia, hogy a tőkét nem lehet összeházasítani, összeegyeztetni a keresztény vallás tanításával. Bocsánatot^ kérek, én nem akarok beszélni arról — az idő nem engedi meg — hogy a harwardi egyetemnek a Szentföldre küldött kutató társasága mi mindent talált. Nem akarok arról beszélni, hogy a kereszténység kezdeti korszakáról ezek a tudósok milyen leleteket hoztak felszínre, úgyhogy még a római pápa is kénytelen volt említést tenni erről, mondván azt, hogy: kérem szépen, amit ezek az urak napvilágra hoztak, az lehet így vagy úgy, de hiszen a Szentírás, meg egyéb írások többet mondanak. A valóság az, hogy a kereszténység tőkeellenes alakult volt. Ezt akármilyen, a kereszténység fejlődését tárgyaló tudományos könyvből bizonyítani lehet. Az akkori római rabszolgatartó kapitalista gazdálkodási rendszer és a zsidó farizeusok kizsákmányolási rendszere elleni tiltakozásul kezdődött el a kereszténység. Kezdeti pil J lanatában tehát tőkeellenes volt a kereszténység. Hogy később megegyezett a tőkével, hosrv később a tőke védelmére állt oda, arról az őskeresztények nem tehetnek; de ez maga azt a valóságot nem irthatja ki a világból, hogy az őskereszténység kezdeti korszakában valóban tőkeellenes alakulat volt, (Propper Sándor: Világos, hogy forradalmi fellépés volt!), valóban az akkori római kizsákmányoló, rabszolgatartórendszer el 1 en irányult. Nem lehet tagadni a kereszténységnek forradalmi voltát. Nem lehel tagadni, hogyha kereszténység mást akart, min* a római kizsákmányoló kapitalista rendszer, amelyet a gazdag farizeusok, megbékélvén a római hódítókkal, ott Jeruzsálemben a szegényekkel szemben alkalmaztak. Legyen szabad a t. Há 7 at csak egyre figyeL meztetnem. A Szentírásban olvasható, hogy Jézushoz ment egv prazdag ifiú és kérdé tő^e, hogyan tud ő tökéletesbülni. Erre azt mondotta Jézus: Meni el és oszd szét a vagyonodat a szegények között. Erre az ifiú. gazdag lévén, szomorúan távozott. Azt mondotta ekkor Jézus: «Lássátok Mammon hatalmát. Bizony mondom nektek, előbb megy át egy teve a tű fokán, mint ahogy gazdag ember a mennyországiba
