Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-46

Az országgyűlés képviselőházának A6. viselő úr, most Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. (Jánossy Gábor: Csak ő maga tud arra felelni, miért ment el! — Gr. Hunyady Ferenc közbeszól.) Csendet kérek, Hunyady képviselő úr! (Turehányi Egon: Ivády bukása újabb Ökölcsapás a magyar mezőgazdaságra! — Zaj.) Turehányi képviselő urat is kérem, maradjon csendben. (Folytonos zaj a Ház minden ocdalán.) Peyer Károly: Az elnök úr napirendi indítványával szemben javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó hó 6-án, szombaton délelőtt 10 órakór tartsa és annak napirendjére tűzessék ki Buchinger Manónak és társainak a népjóléti panamák kivizsgálására kiküldendő parlamenti bizottság tárgyában benyújtott indítványának megindokolása. (Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: Ezt az indítványomat legyen szabad alátámasztanom ELZZBX, hogy nem ennek, hanem az előző Képviselőháznak egyik ölesén közbeszólás formájában rámutattam arra, hogy az albertfalvai kertváros építkezésénél — annakidején történt kijelentésem szerint — három milliót loptak. Ezt a szót használtam, amelyért itt a Képviselőházban felelősségre vontak és a túloldal részéről nem egy helyesléssel találkozott az a vád, amelylyel engem annakidején illettek, tudniillik, hogy én könnyelműen vádaskodtam és nem tudtam bizonyítani, hogy tényleg három milliót loptak. Tényleg az igaz, hogy nem úgy loptak, mint ahogy ezt a büntetőtörvénykönyv meghatározza, (Rassay Károly: Kendes tolvajok módjára! Elénk derültség.) ihanem egészen más formában követték el; maga az eljárás, maga a tény azonban nem változik azáltal, hogy finoman csomagolva követték el ezt a lopást. (Gáspárdy Elemér: Bizonyítson) Legyen csak türelemmel a képviselő úr! Voltak ott a túloldalon többen, akik annakidején azt mondották, hogy tessék bizonyítani. Én végre most abban a helyzetben vagyok, hogy tényleg számszerűleg, aktaszerűleg és a vizsgálat eredménye alapján bizonyíthatom azt, hogy igaz az, amit mondottam. (Halljuk! Halljuk!) Kezemben van a Társadalombiztosító Intézet igazgatóságának 1932 január 29-én, pénteken délután 5 órára egybehívott igazgatósági ülésének a napirendje, amelyen a 38-ik pontban a következő áll (olvassa): «15.359/1932. aktaszám. Tárgy: Az Albertfalvai Kertváros és az Aggteleki-utca 7. számú ingatlan értékének újabb megállapítása. Határozat: Az Országos Társad alombitosí tó Intézet igazgatósága az elnökség javaslata alapján az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítási járulékok tartalékalapjának tulajdonát képező, 1930 december hó 31-én 8,026.801 pengő 27 fillér értékben nyilvántartott Albertfalvai Kertváros ingatlant 1930. december 31-iki állapot szerint 5,500.000 pengőre, a betegségi biztosítás tartalékalapja tulajdonát képező, 1930- évi december 31-én 463.061 pengő 82 fillér értékben nyilvántartott Aggteleki-utca 7. számú ingatlant ugyancsak 1930 december 31-iki állapot szerint^ 260.000 pengőre értékeli.» Leértékeli tehát és így az a tény, amit én annakidején mondottam, a három millió, egyáltalán nem volt túlzott, mert ha ezt pontosan és lelkiismeretesen akarták volna értékelni, akkor hárommillió uengő veszteséget kellett volna leírni. így nem három millió veszteséget írt le egyelőre az intézet a lefolytatott vizsgálat alapján, amelyben munkaadók és munkásbiztosítottak vettek részt, hanem leírt 2,526.801 pengő 27 fillért. ülése 1932 február 5-én, pénteken. 153 Ha ehhez hozzáveszem azt a veszteséget, amely az Aggteleki-utcai háznál érte az intézetet, — és még nem beszélek az egyéb veszteségekről, amelyek az intézetet érték a kenései, a Gizella-telep és egyéb telep vásárlásánál (Egy hang balfelől: Hát a szálloda?) és a szállodai bérlete.k kártalanításánál, — már ez a két veszteség is 2,829.862 pengőt tesz ki. Az igazgatóság jelentésében a vezérigazgató többek között azt mondja, hogy az albertfalvai építkezések felülvizsgálatára kiküldött bizottság jelentését mutatja be (olvassa): «A terjedelmes jegyzőkönyv közlését technikai célszerűségi okokból mellőzhetőnek vélem». Erre az igazgatóság utasította a vezérigazgatót, hogy ; a legközelebbi ülésen a jelentést egész terjedelmében mutassa be. De ebben is már a következőket mondja (olvassa): «A bizottság bejelentette az elnökségnek, hogy a vizsgálat során olyan szabálytalanság, amely valamely eljárás megindítására alkalmas, megállapítható nem volt». Megállapította azonban a bizottság, hogy az építkezéssel és a telekvásárlással kapcsolatos hitelművelet következtében az intézetnek mintegy másfélmillió pengő kamlat- és jutalékterhet kellett viselnie; az építkezés és a telek mintegy 20%-kai volt túlfizetve. (Rassay Károly: A minisztertanács járult hozzá, ezért felelni kell!) Ez van egyelőre megállapítva. Nem lehetett bűnvádi eljárást senki ellen sem indítani, mert az iratokban elfekszik a minisztertanács jegyzőkönyve, miszerint a minisztertanács járult hozzá ennek a teleknek a vételéhez. Hozzájárult ahhoz, hog-y 20 pengő értékű telket 50 pengőért vásároljanak meg, — óriási nagymennyiségű telekről van szó, valami 70.000 négyszögölről — hozzájárult ahhoz, hogy az építkezéseket, amelyeket 20 pengőn alul lehet elvégezni, körülbelül 42 pengőért adják vállalkozásba légköbméterenként, nem is szólva arról, hogy a légköbméterszámításnál is körülbelül 40.000 légköbméternyi csalást követtek el. Mindezeket az adatokat azért hozom most ide, mert annakidején azt tetszett mondani, hogy bizonyítsam. Én tehát bebizonyítottam azt, hogy igazat mondtam, bebizonyítottam a Társadalombiztosító Intézet elnökségének, igazgatóságának s az általa kiküldött szakbizottságnak jelentése alapján, amely maga elismeri, hogy 2,526.000 pengő veszteség érte az intézetet egyelőre ennél a vállalkozásnál. Hangsúlyozom azt, hogy egyelőre, mert még ott van a déli telek pusztaságban, amely telek még ott van 22 vagy 20 pengős árban, amelynek értékesítése még feleáron sem lesz lehetséges. Az intézetet tehát kamatveszteség és egyéb címeken érni fogja az a másfélmillió veszteség, amelyre annakidején már beszédemben rámutattam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ezek az ügyek kell, hogy idekerüljenek. Éppen azért helyesnek és célszerűnek tartanám azt, ha a Képviselőház maga venné egyszer kezébe a népjóléti minisztérium szennyes dolgainak kivizsgálását. Nem elégséges, ha azt méltóztatik mondani, amiről nem tudom, be fog-e következni, hogy az ügy annak idején majd bírói útra terelődik. Engem az ügynek nem az a része érdekel csak, amely bűnvádi útra tartozik, engem az ügynek az a része is érdekel, amely politikai vonatkozású. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem vagyok hajlandó ezt az ügyet elintézettnek tekinteni a minisztertanácsi határozattal, mert akkor elkövetkezik egy határozathozatal a Ház részéről, amely igenis szükségessé teszi az egész múlt kormány vád alá helyezését, egyebek között az albertfalvai építkezésekkel kapcsolatosan is.