Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-46
Az országgyűlés képviselőházának 46országgyűlési képviselő mentelmi jo & r át ezen ügyben függessze fel. Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi február hó 11-én, esüörtökön (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Mi az? Miért?) délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt ügyek tárgyalása; 2. a földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló 1928 :XLL t. c. 6. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat; 3. az országgyűlés könyvtárának 1930. évi gyarapodásáról a könyvtári és múzeumi bizottság jelentésének tárgyalása. (Peyer Károly: Múzeumba! Jó helyet csinálnak! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Ház! Abban a szerencsétlen ^helyzetben vagyok, hogy az elnök úr által előterjesztett napirendi javaslatot nem fogadhatom el és kérem, méltóztassék kimondani, hogy a Ház holnap délelőtt ülést tárt (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.); erre az ülésre méltóztassék kitűzni azokat az interpellációkat és azokat a tárgyakat, amelyeket az előbb az elnök úr méltóztatott előterjeszteni. Remélem, hogy a jövő heti hétfői ülésre beérkezik az az indítvány is, a közmunka váltság eltörléséről, (Ügy van! balfelől.) amelyről ma reggel olyan meggyőző érveket hallottunk. Ha mi ezt már régen nem beszélnők, akkor is kész örömmel, teljes szívvel és lélekkel csatlakoztunk volna hozzá, (Ügy van! balfelől. — Gr. Hunyady Ferenc: De az összeférhetlenségre vonatkozó javaslat is megérkezhetne már!) de az elnöki napirendi javaslat mellett nincs módunkban ennek a szándékunknak és akaratunknak kifejezést adni. Méltóztassanak vagy törvényjavaslat, vagy indítvány alakjában ide hozni, hogy ezt a szegény földmívelő népet nagyon sújtó helyzetet gyorsan megszüntethessük. De csak szép szavakkal és cselekedetek nélkül nem érünk el semmit. (Ügy van! balfelől. — Dinnyés Lajos: Most tessék tapsolni! — Jánossy Gábor: Sohasem szoktam tapsolni! — Dinnyés Lajos: Csak közbeszólani! — Jánossy Gábor: Engem sohasem látott tapsolni! — Györki Imre: Annál többet helyesel! — Peyer Károly: Majd megfigyeljük a jövőben, majd felírjuk!) En mindig bizonyos szorongással hallom, amikor arról van szó, hogy elhalasszuk a Képviselőház üléseit. A népnek ma még bizalma van a parlamentben, (Gr. Hunyady Ferenc: Egy részében!) várja, hogy az ő sorsán segítsen. Talán ez a várakozás, reménykedés, hogy sorsának javítása iránt tesznek valamit, az egyetlen rugója már az életösztönnek és a munkaösztönnek a népben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Már maga az, hogy bajait itt felpanaszolni hallja, vagy tudja, egy injekció neki a további türelemre és szenvedésre. Legalább erre Jegyen meg addig az alkalma, amíg megfelelő törvényjavaslatok előterjesztésével lényegben segíthetünk a bajain. Nem tudom ezt mással magyarázni, akárhogy gondolkozom rajta, minthogy talán a t. Képviselőház többsége és a t. kormány, ha tudja is, hogy az országban sok baj van, nem tudja mégsem egészen azokat a részletbeli bajokat és azokat a nagy nyomorúságokat, amelyek alatt ülése 1932 február 5-én, pénteken. 151 ez a nemzet nyög. Ezért most egynéhány kis konkrét esetet leszek bátor felsorolni, hogy az erdőben a fákat és a bokrocskákat is meglássuk, hátha ezzel közelebb jutunk a helyzet megértéséhez. Bocsánatot kérek, hogy kecskeméti dolgokról fogok beszélni, mert arról tudok, de a kecskeméti nép életrevaló, szorgalmas, sokféle gazdasági ágat folytat, tehát nem hiszem, hogy az ország egyéb részein más lehetne a helyzet, mint ott. Az egyik az, hogy tél idején — ami örvendetesnek látszik — leesett a tüzelőfa ára. Miért esett? Az a tanyai gazda, aki nem tud miből sót és petróleumot venni, annyi pénze, árulni valója sincs, tanyája körül kivágja a fáit és eladja. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy mikor nő azután annak helyében új, azt nem tudjuk. (Tauft'er Gábor: Így fásítanak!) Tudok olyan tanyai gazdát, aki 22 hold príma földön haszonbérlő és ennek a gazdának el kellett mennie inségmunkára, hogy magának és családjának a holnapi kenyeret (biztosítsa. (Dinnyés Lajos: Ez nem érdekli az urakat!) Ugyanez a gazda képtelen árpát vetni, mert vagy nem kap vetőmagot, vagy ha kap, azért mindjárt fizetni kell, pénzt előteremteni pedig nem tud. A másik gazda a piacon árulta nemrégen még 100—150 pengőt érő egyik lovát a kettő közül. 24 pengőért már hajlandó volt odaadni. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Odamegy egy kisgazda; kérdezi. Azt mondja: kénytelen vagyok vele, árverés van ellenem kitűzve, ha 20 pengőt fizetek, elhalasztják az árverést; ezentúl pedig nincs petróleumom, sóm stib. szükségletem. Itt a másik gazda segített, mert az véletlenül árult valamit. 30 pengő kölcsönt adott neki és így legalább is a szántáshoz szükséges két lova megmaradt. Számtalan ilyen esetet sorolhatnék fel, de nincs rá idő. (Dinich Ödön: Hja, ez Tiborcok baja, ezt nem hallják meg!) Ugyanezek a bajok minden társadalmi rétegnél megvannak ma már. Természetesen közvetlenül megérzik ezt úgy a mezőgazdasági, mint az ipari munkások, akiknek nincs munkaalkalmuk. Még tart a rongyaikból, de^ ha azok sem lesznek, mivel már élelem is kevés van, nem tudom, hova fognak jutni. De így vannak az ioarosok is. Egy kisiparos, aki két évvel ezelőtt tizenkét munkást foglalkoztatott, a múlt évben már csak kilencet foglalkoztatott, az idén négyet foglalkoztat. Mi ennek a következménye? Az, ami rendesen az állami költségvetés egyes tételei lefaragásának, t. i. annak jelentékeny részéből is az következik, hogy emberek munka nélkül és kenyér nélkül maradnak. A kereskedők is tönkremennek, az iparosok is tönkremennek. Sietnem kell, kénytelen vagyok kihagyni mondanivalóimnak igen jelentékeny részét. Talán ez az egypár példa is alkalmas arra, hogy gondolkozásra késztesse azokat, akik talán nem látják eléggé a helyzet súlyos voltát. Ezeknek azonban egy másik súlyos következménye is van. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Amikor adót emelnek, vagy bármiféle ilyen akció történik, annak következménye az, hogy egy csomó adófizető alany összeroppan, vagy meggyengül, egy csomó ember megint munkanélkül marad és így szakadatlanul azt látjuk, hogy egyre fogy, vékonyodik és - gyengül az a társadalmi réteg, amely társadalmi réteg a közterheket és a közjótékonyság terheit, de a magánjótékonyság terheit is viseli és rohamosan szaporodik, növekszik az a társadalmi réteg, amelyet ennek az egyre kevesebb, anyagilag egyre gyengébb magasaibb társadalmi rétegnek kellene eltartania.
