Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-46

124 Az országgyűlés képviselőházának U6. ülése 1932 február 5-én, pénteken. tanárainak 'jogállása az előbbi tanáraira kiterjed-e. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumból hitelesen beszerzett Szervezeti Szabályzat, valamint a Tanulmányi Szabályzat igazolja ugyan azt, hogy a Képzőművészeti Főiskola határozottan főiskolai jelleggel bir, azonban nincsen olyan jogszabály, mely akár az egyetem, akár a műegyetem jogi helyzetét ezen főiskolára .akként kiterjesztette volna, mint az például az 1920 : XXXI, törvénycikkel az úgynevezett közgazdasági egyetemre nézve, ennek a budapesti • egyetem közgazdasági ,karaként való szervezésével történt. Ennélfogva a Képzőművészeti Főiskola tanári állására nézve az összeférhetlenséget meg kellett állapítani. A bejelentő képviselőt ellenben rosszhiszeműség nem terheli, mert az intézetnek, amelynél működik, határozottan főiskolai jellegénél" fogva méltán azon feltevésben lehetett, hogy állása- az intézet főiskolai jellegénél fogva nem Összeférhetlen.» Elnök: A Ház a bejelentést tudomásul veszi, : Bemutatom a t. Háznak az állandó összeférhe

tiens égi bizottság elnökének jelentését, amelyben tudatja, 'hogy az állandó összeférhetíeniégi bizottság folyó évi január hó 14-én és 17-én tartott üléseiben a múlt évi november hó 17-én megejtett zsűrisorsolás. alkalmával kisorsolt, de távol maradt Madai Gyula, Lakatos Gyula, Simon János, Berki Gyula, Rubinek István, Malasits Géza és Ugrón Gábor képviselő Urak távolmaradását igazolta, Hunyady Ferenc gróf képviselő úr távolmaradását pedig nem igazolta. .'A bejelentést a Ház tudomásul veszi. *:

; Bejelentem a t. Háznak, hogy Szeder Ferenc képviselő úr a falusi lakosság nyomora .ügyében sürgős interpelláció előterjesztésére -kért tőlem engedélyt. Az engedélyt a képvij selő úrnak megadtam. A sürgős interpelláció meghallgatására a mai ülésünk végén, a napirend megállapítása után térünk át. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom Szatmár-Ugocsa-Bereg, valamint Csanád-Arad-Torontál f közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közönségének feliratát a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák járadékának sürgős felemelése tárgyában és Vas vármegye közönségének feliratát a községi háztartási törvényjavaslat mielőbbi parlamenti tárgyalása céljából. A feliratokat a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a kérvényi bizottságnak. Bejelentem a t. Háznak, hogy Péchy László képviselő úr a közmunkaváltság aránytalanságai tárgyában napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt, Az engedélyt a kép; viselő úrnak megadtam s így Péchy László képviselő urat illeti a szó. Péchy László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A mai súlyos és nehéz gazdasági viszonyok között, amikor jóformán nap-nap után újabb és újabb áldozatokat követelnek az állampolgároktól, hol fizetéscsökkentések, hol újabb közterhek emelése formájában, hol pedig más formában, úgy vélem, hogy mindezek a megterheltetések, amelyek, elismerem, az ország és az ország jobb jövőjének érdekében adatnak ki, csakis abban az esetben keltenek, ha nem -is'megnyugvást, de legalább is belenyugvást, ha a terhek arányosan oszlanak meg (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és akkor, ha '*à megterheltetés araiLy-Ban áll azokkal az esetleges előnyökkel, amely előnyök a megterheltetésből a megterheltekre származnak. Ügy érzem, hogy minden állampolgárnak, aki nemcsak a maga pillanatnyi jobb megélhetését tartja szem előtt, hanem az ország vitális érdekeit is, kötelessége mindezeket az áldozatokat zúgolódás nélkül meghozni, de viszont azt joggal elvárhatja, hogy az áldozatok mindenkit egyformán terheljenek. (Helyeslés.) Ezt a jogos kívánságot tartom én szem előtt, amikor az igen t. Ház és az igen t. kormány figyelmét felhívom az aránytalanságánál fogva szerintem legigazságtalanabb közszolgáltatásra, a közmunkaváltságra; (Ügy van! Ügy van! — Taps.) és felhívom már most azért, hogy a t. kormánynak alkalma és módja legyen kellő időben olyan törvényhozási intézkedést életbeléptetni, amely lehetővé teszi, hogy a törvényhatóságok már legközelebbi új költségvetésük összeállításánál arányos és igazságosabb kivetést eszközölhessenek. (Helyeslés-) Felvetem itt a kérdést, nem lehetne-e az egész közmunkát állami közszolgálatnak minősíteni, az egyenlő és igazságos teherviselés alapján. A közmunkaváltság aránytalansága régi panasz. Az előző kormány is tervbevette ennek a kérdésnek rendezését, sajnos, a terv csak terv maradt. Az 1890 :

1. te. statuálta a közmunkát, és pedig akként, hogy közmunkát tartoznak fizetni a háztulajdonosok, az igavonó jószágokkal rendelkezők, a magánjáró-, gépjármű-tulajdonosok és a zsellérek. A közmunkának 50%-a kötelezőleg készpénzben volt megváltható, 50%-ban termés

zetben leszolgálandó és pedig 25%-ban a vármegye és 25%-ban az illető község részére. Bár ekkor sem nyugodott az egyenlő teherviselés elvén a szolgáltatás, azonban mégis nagyobb megterhelést nem jelentett, mert az 50% elég volt a csekély számú törvényhatósági utak fenntartására. A másik 50%-ot pedig csak természetben a vicinális és községi utak fenntartására fordították, így a legtöbb esetben jóformán leszolgálatlan maradt. Ez a helyzet azonban megváltozott a háború és az ország megcsonkíttatása után, az alkotásnak és az elmulasztottak pótlásának vágya elragadta nemcsak az. államot, hanem elragadta a törvényhatóságokat is és ezeket sokszor erejükön túlmenő útépítésekre sarkalta. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ekkor már a fenntartáshoz nem volt elég az eddigi 50% -os megváltás, hanem &

f törvény novelláris úton való megváltoztatásával lehetővé válván ennek a közmunkának 100%-ban való megváltába, a törvényhatóságok éltek is ezzel a jogukkal és 100%-os megváltást mondtak ki, (Petró Kálmán: Kihasználták a jogukat.) de emellett még tetemesen felemelték a közmunkaváltság eddigi mértékét is. Megváltoztatták az eddig 75 :25%-os arányszámot a vármegye előnyére és a községek hátrányára és szelid nyomással még olyan községeket is rákényszerítettek a 100%-os megváltásra, amelyeknek határában nem is készült út és így a nagy útépítéseknek jóformán semmi hasznát nem vették. Ennek következtében a közmunkaváltság a háború után még aránytalanabb és igazságtalanabb közszolgáltatás lett, amelyet még igazságtalnabbá és aránytalnabbá tett azon körülmény, hogy addig a közmunkaváltság csak a vármegyei közlekedés érdekeit szolgálta, mert hiszen az utak c?ak a vármegyei közlekedést bonyolították le, ma már a legkisebb megyei út is az országos forgalom lebonyolítására szolgál, különösen a teherautók