Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-45

108 Az országgyűlés képviselő Házának 45. gés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! Mindenekelőtt egy szubjektív megjegyzést akarok tenni. Nagyon nehéz ezekben az ügyekben itt nekünk vitatkoznunk és előzetesen törvényszéki tárgyalást játszanunk akkor, amikor az igen tisztelt előadó úr, azt hiszem, ezt megelőző ügyészi állásában sohasem volt olyan nagyon kellemes ihelyzetben, mint most, hogy itt minden általa tett előterjesztéshez előre biztosított többsége van; nem kell megerőltetni magát, nem kell érvelnie, nem kell polemizálnia, az érvek elől előre el vannak zárva az urak, a fülek vattával vagy viasszal vannak bedugva, az ügyek pedig mennek tovább úgy, ahogyan előre elhatároztattak. Mi hányhatjuk itt a márványfalakra a borsót, érvelhetünk, ahogyan nekünk jól esik, végeredményben az ügyek mégis az előre elhatározott módon döntetnek el. Nagyon nehéz tehát — ismétlem— egy ilyen szituációban a védői tisztet betölteni. De nekünk mégis 'kötelességünk ez, mert az a határozott meggyőződésünk, hogy itt ebben a teremben is tulajdonképpen osztályharc folyik, osztályharc elsősorban ellenünk és az általunk képviselt dolgozó néposztályok ellen. (Zaj.) Elnök: A képviselő úrnak ezt a kijelentését nem fogadhatom el és visszautasítom az egész Ház nevében. A Házban nem folyhatik osztályharc! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csendőrök! — Szeder Ferenc: Majd ha titkos választás lesz, akkor nem beszélünk róla!) Csendet kérek! Szeder képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Buchinger Manó: Az előbbi határozat nem volt osztályharc? — Zaj.) Kertész Miklós: A magyar állam megbecsülése ellen irányuló vétséggel gyanúsítják Farkas István képviselőtársunkat egy cikk miatt, amely cikknek felirata és tartalma is az, hogy éles és erőteljes formában tiltakozik a dolgozó osztályok újabb adómegtenhélése ellen. (Kabdk Lajos: Ezt sem szabad? Mi szabad ebben az országban?) A legtermészetesebb joguk az ország társadalmi rétegeinek, hogy amikor meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy legbelsőbb meggyőződésüknek megfelelően úgy válasszák meg képviselőiket, a törvényhozást, ahogyan az a tényleges gazdasági érdekeknek kifejezését jelenthetné (Weltner Jakab: Itt van a kutya eltemetve!) s amikor már előre egy ilyen preokkupált törvényhozással állanak szemben, akkor ennek a törvényhozásnak, vagy pláne csak a kormánynak, egyes rendeletekben foglalt intézkedéseivel szemben az éles kritika, a bírálat, a védekezés és az ellenállás álláspontjára helyezkedjenek. Ez történt ebben a cikkben is, amelynek a címe: «Tiltakozunk a dolgozók, & munkások és a tisztviselők újabb megadóztatása ellen!» Ez &

r cikk igen enyhe formában juttatja kifejezésre azt a tényleges hangulatot, azt a tényleges felháborodást és elkeseredést, amely a kereseti adónak 1930. végén történt és 1931. január elsejével életbeléptetett felemelése ellen az egész ország érdekeli tömegeit eltöltötte. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mit mond ez a cikk, illetve mit inkriminál ülése 1932 február U~én

y csütörtökön. az igen tisztelt előadó úr, illetve a mentelmi bizottság? Inkriminálja a cikknek többrendbeli megállapítását, pl. a következőt (Olvassa): «Vaksággal megvert kormányzatunk újabb szerencsétlenséget zúdított a dolgozó emberekre! Nem elég, hogy a munka- és állásnélküli embereket a legnagyobb kétségbeesésbe kergette, nem elég, hogy eddig sem törődött velük semmit, most még azokat is megsanyargatja, akik még olyan boldogok, hogy irodában, műhelyben és gyárban sovány, leszállított bérekért robotolhatnak.» Mi ebben az állítás? Az, hogy nem törődött velük a kormányzat. Hát vitatható az, t. Képviselőház, hogy a kormányzat nem törődött az ország dolgozó népével? A beterjesztett és önök által elvetett javaslatoknak és indítványoknak tömege tanúsítja, hogy amikor a dolgozó nép érdekvédelmében itt mi 8 órás munkanapot követeltünk, elvetették, amikor a létminimum, törvénybeiktatását reklamáltuk, elutasították, amikor a munkás és munkaadó közt a bér egyeztetés beiktatását óhajtottuk, akkor nem voltak hajlandók tárgyalni róla. Amikor a szervezkedési szabadságot, amely kenyeret és magasabb munkabért jelent, követeltük, akkor ez a javaslat elvettetett; amikor a dolgozni akarók részére munkát követeltünk, munkaalkalmakat nem tudtak adni; amikor az önhibájukon kívül kenyértelenek számára munkanélküli segélyt követeltünk, nem adtak munkanélküli segélyt. Lehet akkor kétségbevonni a cikknek azt a megállapítását, hogy a dolgozókkal és dolgozni akarókkal nem törődtek, most pedig sanyargatják, valóban és tényleg sanyargatják azokat, akik még megmaradtak az üzletben, az irodában, az állásban, munkahelyükön; sanyargatják úgy, hogy elvesznek a kenyerükből, elvesznek a keresetükből az államháztartás érdekeire való hivatkozással. A volt kormányelnökkel ebben a kérdésben is próbáltunk személyesen is szót érteni. Megmondottuk neki, szintén teljesen hiába, hogy mindaz a /pénz, amit elvesznek most adóemelés formájában, eninek a társadalmi rétegnek zsebéből, csökkenteni fogja a városban és a falun a fogyasztást, tönkretesz családokat és még mélyebbre süllyeszti az élet színvonalát. A válasz az volt, hogy így kívánja ezt az államháztartás helyzete. Es mi megmondottuk akkor, hogy nagyon rossz következményei lehetnek annak, hogy a kormányzatnak kinyújtott segítő, adakozásra vagy simogatásra kész kezét soha nem érzi az ország dolgozó népe. Ez a kéz vagy üt, vagy belenyúl az emberek zsebébe és mindig a dolgozók, mindig a proletárok zsebébe, egyre mélyebben vájkál benne. Megmondottuk, hogy ennek következményei jelentkezni fognak. A cikk nem tesz egyebet, mint erre az érzésre és erre a tiltakozásra utal, mégpedig meggyőződésem szerint teljesen helyes érvekkel, amikor megint csak egy inkriminált paszszus kifogásolja, hogy mi szembeállítjuk a különböző társadalmi osztályoknak igazán nem egyenlő és igazságos mértékű teherviselését. Lehet ott igazságos és egyenlő .mértékről beszélni, ahol a fogyasztók fizetik a nagybirtokosoknak juttatott 3 pengős bolettát, illetve kenyéradót? Lehet ott adózási igazságról beszélni, ahol a földbirtokosoknak juttatott 2 pengős segélyt, az elengedett földadót rnind-mind az országnak ezek a társadalmi rétegei viselik és most, amikor ez a tiltakozás megszületett, kiróttak rájuk egy újabb 20 millió pengős adóterhet; 20 milliós adóterhet a fizikai és szellemi munkásságnak arra a rétegére, amely adó alá esik, amely tehát havi 80