Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

250 Az országgyűlés képviselőházának SU csendőr azt a megjegyzést tette: legalább megabrincsolták az ipsének a fejét. Ez ellen a csendőr ellen, t. belügyminiszter úr, több panasz van és volt is, hogy egyes tisztességes, tekintélyes községi polgárokat legazemberezett, lezsidózott, (Felkiáltások a baloldalon: Előlépett!) azután, hogy «marháknak» nevezi állandóan a közönséget. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebből az ügyből kifolyólag ez a csendőr valami csekély büntetést kapott, ellenben — ez a feltűnő és ezért teszem ezt az esetet szóvá — mintha semmi sem történt volna, ma is Mezőberényben teljesít csendőri szolgálatot. (Büchler József: Nem lépett elő? Csodálom, hogy nem léptették elő! — Felkiáltások a baloldalon: Hogy hívják?) Técsi Jánosnak hívják. T.. belügyminiszter úr! Legalább annyit elvárunk, hogy ha ilyen, törvényes hatáskörét túllépő karhatalmi alkalmazott egy községi alkalmazottal, tisztviselővel szemben (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Senkivel szemben sem szabad!) minden igaz ok nélkül ilyen eljárást tanúsít, — hiszen á saját rendszerüknek emberét vágta le ott a főtéren — helyezzék el onnan máshová, vagy történjék vele más. Természetes dolog, mi azt állítjuk, hogy ilyen önbíráskodásra minden törvényes ok nélkül semmiféle karhatalmi alkalmazott nincs jogosítva. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Senki neki nem támadhat egy védtelen magyar állampolgárnak, hogy szuronnyal keresztüldöfje vagy leüsse azért, mert esetleg nem. tetszik neki a fizimiskája. (Mojzes János: Azután fizessen az ilyen polgár adót!) T. belügyminiszter úr! Azok a szempontok, amelyeket méltóztatott felhozni a gyűléstilalom fenntartására, a mi szerény nézetünk szerint nem helytállók, (Mojzes János: Szofizmák!) Nem mondom, hogy izgatásnak vagy a szenvedélyek politikai feLkorbácsolásának adjanak teret, de azt meg kell engedni, hogy a politikai pártok, amelyek a parlamentben képviselve vannak, vidéken szabadon szervezkedjenek. Mi ezt nemcsak a magunk számára, hanem az összes politikai pártok számára kívánjuk, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) az egvségespárt számára is. (Ügy van! a baloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Nagyon szívesen látjuk, ha az egységespárti urak kijönnek a vidékre és a nép előtt felveszik a versenyt az ellenzéki pártokkal. (Farkas István: Megmondják, hogy srófolják az adót!) Arra, hogy a gyűlések megzavarásától tartani nem kell, itt van bizonyítékul a szociáldemokratapárt kongresszus határozata. Kimondotta a szocialistapárt most tartott kongreszszusa, ihqgiy a szociáldemokratapárt az egyéb pártok gyűléseit nem óhajtja soha megzavarni. Semmiféle erőszakos úton-módon más pártok szervezkedését nem akarja zavarni, hanem kizárólag eszmei téren akarja a harcot felvenni a többi párttal, a meggyőződés szabadságával. Sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vegyem. Elnök: Kun Béla képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Kun Béla: T. Képviselőház! Igen sajnálom, hogy a t. belügyminiszter úr melllett a t. miniszterelnök úr nem volt jelen az imént mindazoknak az adatoknak felsorolásánál, amelyekkel liai bizonyítani akarjuk, hogy a gyűléstilalom rendszerének ilyen konok és makacs keresztülvitele éppen a polgári és nemzeti gonülése 1931 december 9-én

} szerdán. dolatnak milyen ártalmára van az egész országban. Ha a t. miniszterelnök úr végighallgatta volna, hogy milyen káros hatással történt — ós konkrét eseteket hoztunk fel, én is, képviselőtársaim is — éppen a polgári renddel szemben a gyűléstilalmaknak a végletekig való hajszolása, akkor talán arra a meggyőződésre jutott volna, hogy itt a mi adataink alapján dezavuálja a t. belügyminiszter^ urat. Es noha e miatt a belügyminiszteri székben lemondás nem következett volna be, de a t. bel ügyminiszter lír is belátta volna, hogy a gyűléstilalom felfügesztése, lehet, hogy az egységespártnak nem használt volna, a magyar polgári rétegeknek azonban feltétlenül hasznára lett volna ez, az intézkedés. Mert az nyilvánvaló tény, hiába akarja a t. belügyminiszter úr más világításba helyezni a dolgokat, hogy a gyűléstilalomrendelletnek abban a mértékben való fenntartása, amint azt az urak gyakorolják, amikor csak kivételes esetekben a beszámolóknál, vagy nempolitikai összejövetelek alkalmiával függesztik ezt fel, s annak ilyen merev megtartása és keresztül hajszolása egyrészt a polgári ellenzék szervezkedését lehetetlenné teszi, másrészt a szakszervezetei révén saját tömegeivel lépten-nyomon és folytonosan, állandóan kontaktusban lévő szoeiáldemokratapártnak esélyeit és nagyobb érvényesülését szolgálja. (Büchler József: De mi is követeljük a gyűléstilalom eltörlését!) ^ T. Ház! Előbb kinyilvánítottam, hogy ^alkotmányos fegyverekkel a t. szociáldemok^atapárttal szemben is hajlandó vagyok és hajlandók vagyunk mi polgári ellenzéki képviselők mindannyian küzdeni és azt szeretnénk, hogyha a t. túloldal is venné magának azt a jogot és kötelességet (Büchler József: Bátorságot!) és bátorságot, hogy nyilt gyűléseken küzdjön meg úgy a polgári ellenzékkel, mint a t. szociáldemokratapárttal. (Helyeslés balfelő.l.) Azután pedig mindeme gyűlések eredményének konstatálásaképpen a t. miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr a választási rendszer megváltoztatásával hozzon titkos választójogot és akkor döntse el a nép minden pártról, hogy mennyit ér a programmja. Továbmenőleg azonban kénytelen vagyok kinyilvánítani, hogy a t. belügyminiszter úr téved abban, hogy itt csak politikai gyűléseket nem lehet tartani és akik ezeket a gyűléseket tiltott módon tartják: azokat eléri a törvény keze. Most értesülök arról, hogy még a gyűléstilalmi rendelet előtt Kecskeméten az úgynevezett Csalános hegyközség, tehát a törvény által alkotott testület tartott közgyűlést. A közgyűlésen megjelent Mojzes János t. képviselőtársam is, akinek teher levelébe más nem lehet írva, mint hogy független kisgazdapárti képviselő. Mégis kihágási eljárást indítottak ellene és kérik kiadatását a Képviselőháztól és ugyanennek a hegyközségnek elnökét, aki szintén független ellenzéki polgárember, 80 pengő kihágási büntetésre ítélték. Ez kiáltó példa arra, hogy csak azért nem engedik meg a gyűléseket, mert így gondolják a csendet ésrendet éppen a gyűléstilalomnak végletekig menő érvényesítésével fenntartani. Kétféle rend van, t. belügyminiszter úr és miniszterelnök úr, ebben az országban: van hivatalos rend és van lelki rend. Lehet, hogy a hivatalos rendet tartani lehet a szabad szó, a kritika jogának elfojtása által, ez azonban nem jelenti a lelki rendtartást és jaj annak a kormányzatnak, amely a lelki rendet ingatja meg alapjaiban, már pedig a gyűléstilalmi rendelet erre vezet. Amikor olyan-nagy az elégedetlenség és