Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

102 Az országgyűlés képviselőházának földmívelésügyi miniszter ur mindenesetre egy lépéssel előbbre vitte a tej rendelettel a kérdést, azonban a vidéknek tej problémája ezzel egyáltalában nines megoldva. (Ügy van! Ügy van!) Itt el kell követnünk valamit, hogy ezen a téren előbbre jussunk és itt csak röviden akarom felvetni azt 'az eszmét, amely Ausztriában nagyon jól bevált, hogy a fővárosba gravitáló tejet, amely úgyis nagyobb prémiumot kap azzal, hogy sokkal jobban értékesíthető, méltóztassék a vidéki tej javára bizonyos mértékig megadóztatni, s ezt a terhet nem kellene a termelőkre hárítani, hiszen .akkora a «Spannung» a tej termelői és értékesítési ára között, hogy ebbe ez a prémium nagyon bőven belefér, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) másodszor ne méltóztassék kiviteli prémiumot adni azokra a tejtermékekre, amelyeket a fővárosban állítanak elő, mert ezeknek semmiféle kiviteli prémiumokra nincs szükségük. Ezeket a kiviteli prémiumokat méltóztassanak tisztán és egyedül a vidéki tejnek juttatni. (Helyeslés jobbfelől. — Sándor Pál: A prémium mindig hiba!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Holitscher Károly: Tisztelt Ház! Miután már nincs módomban még arra a kérdésre rátérni, amelyet nagyon szerettem volna érinteni, nevezetesen a községi háztartások... (Felkiáltások jobbfelől: Meghosszabbítjuk!) Elnök: A képviselő ur beszédét nem folytathatja tovább. Méltóztassék befejezni! Holitscher Károly: ...kérdésére, legyen szabad befejezésül csak egy gondolatot felhoznom, — és méltóztassanak megengedni, hogy ezzel fejezhessem be beszédemet — ez pedig az, hogy a magam részéről teljesen egyetértek azoknak az igen t. képviselőtársaimnak felfogásával, .akik konstatálják, hogy Magyarország a mostani körülmények között fizetési kötelezettségeinek eleget tenni nem tud. Elismerem, hogy kötelességünk minden tőlünk telhetőt elkövetni, hogy e téren kötelezettségeinknek eleget tegyünk, de a közgazdasági élet lehetetlenségeket nem ismer. Nekünk addig kell fizetnünk, ameddig arra mód van, azután a hitelezőkön van a sor. ök, ha akarják, csak úgy menthetik meg tőkéjüket, hogyha e téren az országnak könnyebbséget adnak és azonkívül kötelességük, ha ők tőkéjüket meg akarják menteni, olyan politikát és gazdasági konstellációt teremteni, amely itt a termelést lehetővé teszi. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Arra kérem a mélyen t. kormányt, hogy méltóztassék e téren egyforma, egyenlő mértékkel mérni minden termelési ágnak, nemcsak a tehertételekből, ami jogos követelésünk, hanem a termelés lehetővé tételével is. Ha ezt meg tudja tenni és meg fogja tenni a t. kormány, akkor meg vagyok győződve arról, hogy ebből a súlyos válságból lesz még kilábolás. Ehhez kérném az igen t. kormánynak tetterős hozzájárulását és abban a reményben, hogy ezt a kormány meg is fogja tenni, a miniszterelnöki jelentést tudomásul vészeim (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Képviselőház! Büchler József képviselő úr a házszabályok 143. $-ának c) pontja alapján a házszabályokhoz kért szót. Á képviselő úrnak a szót megadtam. Büchler József: T. Képviselőház! Egészen röviden akarok felszólalni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Büchler József: ... és szóvá akarom !. ülése 1931 december 2-án, szerdán. tenni az elnöklésnek azt a módját, amelyet tegnap a Képviselőházban Györki Imre képviselő úrnak beszéde közben tapasztaltunk^ Györki Imre képviselőtársunk beszéde közben az elnök úr, . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Büchler József: ...éppen a most elnöklő elnök úr állandóan zavarta a szónokot, állandóan a mentelmi bizottság elé való utasítás fenyegetésével terrorizálta, hogy úgy mondjam... Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék tartózkodni az elnököt bíráló, személyeskedő kifejezésektől. Büchler József: . . . szómegvonással fenyegette a szónokát, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ebből folyt azután az, hogy az egységespárt, a túloldal, amikor a beszédidő meghosszabbításáról voÚ szó, ez ellen szavazott és Györki Imre képviselőtársunkat megakadályozta abban, hogy beszédét elmondhassa. T. Képviselőház! Az a módszer, amellyel az elnök úr tegnap a házszabályokat kezelte és ahogy az elnöklést folytatta, ellenkezik a házszabályokkal . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, nem tudom figyelemmel kísérni a szónok úr előadását. Büchler József: A házsziabáilyok 191. §-a azt mondja (olvassa): «Az elnök őrködik a tanácskozás méltósága és rendje felett, gondoskodik a tanácskozási rend és csend, valamint a közbiztonság fenntartásáról...» A házszabályok 192. §-a pedig azt mondja, hogy azt a képviselőt, aki eltér a tárgytól, (Jánossy Gáhor: Az az eset volt itt!) az elnök figyelmeztetni köteles: később pedig folytatólag a 193. § rendelkezik abban a kérdésben, hogy: «Ha valamelyik képviselő felszólalása során a Ház méltóságát, a közerkölcsiséget, a parlamenti, a nemzetközi illemet, vagy szokásokat, a nemzeti vagy vallási kegyeletet sértő kifejezést használ, a Ház tagja vagy a Házon kívül álló személyek, társadalmi osztályok, nemzetiségek, hitfelekezetek ellen sértést tartalmazó, vagy ezek ellen gyűlöletre izgató nyilatkozatot tesz», akkor jogában van az elnöknek az illető képviselőt figyelmeztetni, rendreutasítani, majd később tőle a szót megvonni, sőt esetleg, ha arra szükség van, a mentelmi bizottság elé utasítani. Mármost az a kérdés, hogy Györki Imre képviselőtársunk... (Zaj a jobboldalon,) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Büchler József: ... felszólalásában eltért-e a tárgytól, igen, vagy nem. Én úgy fogom fel, hogy Györki Imre képviselő úr a napiredhez beszélt, vagyis ahhoz a jelentéshez, amelyet itt a kormány adott a Képviselőház elé a Népszövetség" pénzügyi bizottságának jelentésével együtt. Ez a jelentés bizalmi kérdésnek tekintendő, éppen olyan ügy, mint maga a költségvetés. (Úgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig a költségvetés tárgyalásakor mindenről lehet beszélni, akkor ennél a kérdésnél is lehet. Láttuk, — hiszen körülbelül 3 hete folyik a vita — mindenről lehetett beszélni ennél a jelentésnél. Lehet tehát beszélni véleményem szerint arról is, hogy a belügyminiszter tagja-e a titkos társaságnak, vagy nem. Ez végre nem olyan dolog, amelyet ennél a jelentésnél el ne lehetne mondani, hiszen mondtunk itt ezen az oldalon ennek a jelentésnek tárgyalása alatt sokkal különbeket. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) Azért tehát, mert egy képviselő azt mondja, hogy a belügyminiszter tagja egy titkos társaságnak, vélemé-