Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-30

88 Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 19S1 december t-én, kedden. lési és érdekképviseleti hálózatokba, amelyek­ről majd szólni fogok, és ha művelője kellő szakműveltséggel rendelkezik és a háta mö­gött olyan gazdaságpolitika áll, amely védi a maga útjaival, vasútjaival, a maga külkeres­kedelmi eredményeivel, akkor a kisbirtok arány­lag többet tud termelni, f mint a nagybirtok, eltekintve attól, hogy háromszor annyi em­bert tud eltartani. (Ügy van! Ügy van!) Ez a birtokreform ezer, vagy annál is több falu ' telepítését kell, hogy jelentse. Életérdeke ez az ipari munkásságnak is, r részben a rengeteg új munkaalkalom révén, részben, mert elhárí­tanék ezzel a falusi r munkanélkülieknek a városokba^ való tódulását és ennek munkabér­rontó hatását. Ennek az átalakulásnak második alapfelté­tele az, hogy a magyar agrárdemokráoiia és a magyar ipar, elsősorban a gyáripar ráesz­méljen arra az elemi érdekközösségre, amely őket összeköti. A magyar gyáripar nemcsak Bécs miatt és nemcsak azért fejlődött betegen, mert újabb időben ott is érvényesül a veze­tők kiválogatódása terén a kontraszelekció, ha­nem elsősorban és mindenekfelett azért, mert nem ágyazódott bele a magyar mezőgazda­ságba, a magyar agrárdemokráciába, ellenke­zőleg, olyan irányban fejlődött, amellyel aka­dályozta az agrárdemokrácia kibontakozását. Es mert közben egyre csökkent a fogyasztó­képesség, ez a szorongatott helyzet vitte jó­részt az ipart olyan csúnya, agrárellenes, pri­vilégiumokat kereső gazdaságpolitika kierő­szakolására, olyan kartellpolitikára, amely éle­sen szembeállította a magyar mezőgazdasággal, elsősorban a kisgazdával, a falu népével. En­nek a szorongatott helyzetbe jutott gyáripar­nak végre rá kell eszmélnie arra, aminek né­mileg már kifejezést adott Fenyő Miksa t. képviselőtársam igazán szép beszédében, hogy létét csak az agrárdemokrácia kibontakozása mentheti meg és fejlődését csak viruló mező­gazdaság biztosíthatja. Az ezer új r falu és a ma munka nélkül ölhetett kezek, százezrek ke­zeinek megmozdulása adhat csaknem új injek­ciót, mint a mai _ priyilégiumos iparpolitika, hanem komoly új fejlődésii lehetőségeket a magyar gyáriparnak. Hogy a^ most induló agrárdemokráciának, a föld népének, a magyar mezőgazdaság ge­rincének ez a kibékülése, sőt összehangolódása a magyar gyáriparral megtörténhessék, ahhoz egy valóságos 67-es mintára szabott gazda­sági kiegyezés szükséges^ bizonyos vonatkozá­sokban komoly és határozott lemondás az ipar mai gazdaságpolitikai privilégiumairól és arról a diktatórikus gazdaságpolitikai sze­repről is, amelyet ma a magyar gyáripar és általában a magyar tőke a mezőgazdasággal szemben a szervezetlen gazdavilág rovására gyakorol- Mostanában egy rendkívül érdekes francia könyvet olvastam «A mai Francia­országéról. G. Welter írta, a francia külke­reskedelmi nemzeti hivatal attaséja, tehát — mondjuk magyar nyelven — egy francia Gyosz.-ember. Ajánlom minden magyar gyáriparos és főleg gyáripari vezető férfiú figyelmébe. Eb­ben a könyvben Welter, miközben megálla­pítja az újonnan szerzett területek révén nagy lendületre kapott új francia kapitalista fejlő­dést, a francia külkereskedelem új kibontako­zását, a francia gyáripar új lehető°égeit és eredményeit, óva inti nemzetét és a tőkés vilá­got attól, hogy : letérjen a francia gazdasági fejlődés ősi természetes útjáról, amely Francia­országot mindenek felett agrárius államnak tudja és vallja. Óva inti a francia tőkés vilá­got a francia ipar túlfejlesztésétől és különö­sen a francia mezőgazdaság érdekeinek hát­térbe szorításától. Holott Franciaország csak 45% -ban falusi állam. Magyarország pedig 58%-ban földmívelő állam! T. Ház! Franciaország egész gazdasági élete ési mai csodálatos egészsége és egyen­súlya az erőteljes francia kisgazdára van fel­építve. Ipara és kereskedelme is. A magyar gyáripar, ha élni és fejlődni akar, csak ezt az utat választhatja: le kell bontania 'a maga privilégiumait és segítenie kell az agrár­demokrácia kiépülését, hogy a gazda is élhes­sen és fejlődhessék. A nagy átalakulás harmadik szervezeti feltétele az, hogy a nemkapitalista termelés, a mezőgazdaság és a kisipar megépíthesse a .maga termelési autonómiáját. Egyáltalában a bolsevisták és szociáldemokraták államszocia­német exportnak — annyira hibáztatnom kell H erőlködésekkel szemben a helyes középutat kell választani, a gazdasági életnek a nemzet egye­temes érdekeibe való tökéletesebb beleillesz­tését,, ezen belül azonban teljesebb autonómiá­ját. Ma a mezőgazdaság és elsősorban a kis­birtok azért olyan tehetetlen, mert minden kis­birtok egyedül áll. A termelési autonómia az elhagyott kisgazdaságok, kisüzemek termelési összekapcsolódását, megszerveződését, újjá­szerveződését jelenti, hatalmas szövetkezeti, elsősorban termelő és értékesítő^ és nem fo­gyasztási szövetkezeti hálózat kiépítését, köz­ségi takarékpénztári hálózat kiépítését. Nélkülözhetetlen a nagy átalakuláshoz a, ma még teljesen szervezetlen dolgozó osztá­lyoknak, elsősorban a föld népének, de a kis­iparosságnak is, de a szervezettségben sajno­sán újabban visszaesett ipari munkásságnak és középosztálynak is teljes érdekképviseleti megszervezkedése. Ha osztályok nem volnának, valósággal teremteni kellene őket, hogy egy szerves felépítésű társadalomban és állam­ban közvetítsenek az egyén és az egyetemes nemzeti közösség között. Helytelen és ósdi do­log, amikor a polgári társadalom tagadja az osztályok létét és jogosultságát. Osztályok vannak és kell, hogy legyenek, és éppen azért kell, hogy a dolgozó osztályok a szervezett oligarchiákkal szemben hasonló szervezett erőt tudjanak állítani. (Helyeslég balfelől.) Az egész agrárius és gyáripari kiegyezés semmit sem ér, ha ezt alá nem támasztja a mezőgazdaság­nak, főleg a falvak népének komoly érdek­képviseleti kiépítése. A nagy átalakulás egy további mellőzhe­tetlen alapelve a magyar társadalomnak és államnak a kisemberek milliói érdekeinek szol­gálatába való állítása. Ha ma Franciaország a világ ura, akkor nagyrészben annak kö­szönheti pozícióját, hogy meg tudta találni a politikai demokráciának összehangolódását a gazdasági demokráciával (Ügy van! Ügy VOM!) s mezőgazdaságát, iparát és kereskedel­mét egyaránt a kisemberek érdekeire állította. A modern kapitalizmus nem kevés nagytőké­ből, hanem rengeteg apró kis tőkéből tevődik össze — itt nagyon kudarcot vallott Marx jóslata — és a francia társadalom és állam meg tudta találni a módjait és eszközeit an­nak, hogy a leghatalmasabb kapitalista orga­nizációk is — a mai fejlődés fokának keretei­ben — aránylag becsületes kezelői és fejlesztői legyenek ezeknek a kistőkéknek. Nálunk úgy a kapitalizmus, mint általá­ban a gazdasági élet, de az egész társadalmi

Next

/
Thumbnails
Contents