Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-30

64 Az országgyűlés képviselőházának l események tárgyában napirend előtti felszólalásra kértek tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő uraknak megadtam s így Dinnyés Lajos képviselő urat illeti elsősorban a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! A pusztavacsi Kóburg uradalom most december elején üli százéves fennállásának ünnepét. Ez az ünnepély azonban nem örömünnep, hanem gyász ünnep, mert az idegen vezetőség határtalan magyargyűlölete folytán a jelenlegi helyzet az, hogy úgy a tisztikar, valamint a cselédség nagy része a^ legnagyobb bizonytalansággal néz a jövő elé. Ez a hitbizomány eredetileg Koháry hercegi hitbizomány volt és körülbelül kétszázezer holdat tett ki. Házasság révén került ez a birtok Kóburg Ferdinánd tulajdonába és mint Kóburg hitbizomány szerepel ma is. A megszállások folytán ebből a 200.000 holdnyi hitbizományból a csehek 150.000 holdat kisajátítottak, a birtok ausztriai részéből is elvettek, Csonkamagyarországon azonban megmaradt 29 és fél ezer katasztrális hold. (Erdélyi Aladár: Ezt hálálják meg! — Zaj u szélsőbaloldalon.) A magyarországi hitbizomány koronája a pusztavacsi uradalom, amely tízezer katasztrális hold. (Malasits Géza: Hány ember él rajta? — Zaj.) Ezen a birtokon 1600—1700 lakos lakik és körülbelül 450 család kap ott kenyeret és a köztudatban is ez a birtok mint eszményi község szerepel. Ezt a birtokot a magyar tisztikar és a magyar cselédség odaadó önzetlen munkájával ma olyan intenzitással kezelik, hogy mint mintagazdaság szerepel az egész vidéken. (Folytonos" zaj <a bal- és \a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Ne zavarják a képviselő urat beszédében! Dinnyés Lajos: ' Semmiféle külföldi tőkét nem vett igénybe ez az uradalom és tíz esztendő alatt olyan intenzitást ért el, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok ellenére is évi 200—250 ezer pengő tiszta jövedelmet hoz. Az egész hitbizomány vezérigazgatója egy Vanyek nevezetű cseh származású osztrák állampolgár és báró Jungenfeld, akik e hatalmas vagyonkomplexum felett rendelkeznek, nem tudnak magyarul és a leghatártalanabb gyűlölettel viseltetnek a magyarsággal szemben. (Zaj.) A fiatal Kóburg herceg pedig lany-. nyira hatása alatt áll ezeknek a vezetőknek, s ezek annyira befolyásolják őt, hogy e nagy vagyon tulajdonosának még rendes ruhát sem engednek csináltatni, sőt tavaly, amikor autót kért magának a herceg, azt mondták, hogy erre nincs pénz. Ezzel szemben Vanyeknek és Jungenfeldnek nemcsak autója van, hanem lakája is, míg a hatalmas hitbizomány ura pedig a legszerényebb polgári keretek között él. Itt Pesten is van ennek az uradalomnak a vezetősége, ez azonban semmi más szerepet nem tölt he, mint egy fordító hivatal. A Bécsből jövő német átiratokat, jelentéseket átfordítja magyarra és viszont a magyar uradalmakból jövő jelentéseket átfordítja németre. Pusztaviaes községgel kapcsolatban az egész vidék is érd ék elve van, nevezetesen e vidéktől kaptak apaállatot a gazdák, azonkívül fával és különböző dolgokkal el voltak látva az uradalomból. A hercegi családban levő torzsalkodások és egyenetlenkedések következtében a család magyar érzésű tagjai rossz szemmel nézték kezdettől fogva Vanyeknek diktatórikus eljárását. Éppen ezért léptennyomon mindenképpen azon iparkodtak, hogy Vanyek elmenjen és magyar szellemben tör0. ülése 1981 december 1-én, kedden. ténjék a vezetés, a herceg pedig ide jöjjön lakni. Ennek kiparírozására Vanyek úr zseniális ötletet eszelt ki, nevezetesen rábírta a herceget arra, hogy ezt a pusztavacsi virágzó uradalmat, amely — ismétlem — a legintenzívebb üzem és még ma is évi átlagban 200— 250 ezer pengőt jövedelmez tisztán, adja ki bérbe. Ez óv november elején azután megjelent egy Klein nevű állampolgár, temesvári szeszgyáros, aki mint új bérlő, illetőleg mint a birtok korlátlan megbízottja intézte a felmondásokat. Az uradalom ez évben senkinek sem mondott fel, tisztán és kizárólag Klein intézte a felszólítást. Tíz gazdatisztje van az uradalomnak, orvosa, mérnöke, valamiképpen, a községet is az uradalom tartja fenn, és az egyháznak is kegyura. Ez a Klein különböző súlyos kitételeket tett a magyarságot illetőleg. 60—70 esztendős becsületes, munkában megrokkant magyar cselédeket naplopóknak minősített, a tisztikarra azt mondotta, hogy ezek nem tudnak semmit; «Elzavarok mindenkit, a községet feloszlatom, a templomot bezáratom, mindenkit elzavarok, ki naplopó. Itt korlátlanul én vagyok az úr!» Ez a Klein nevezetű úr felmondott 62 cselédnek, köztük a kitüntetett Kubos Pálnak, Láncos Istvánnak, Tóth Mihálynak, Szabó Józsefnek, akik mind 80 esztendőn felül vannak, ott szü lettek a birtokon és ott élt már a nagyapjuk is. Ez természetesen a legnagyobb elkeseredést szülte mindenki között. Ezenfelül ínég a mos! tani tisztikar intenciója folytán hadiözvegyek ós hadiárvák u. n. zsellérrendszerben kaptak ott ingyen lakást, házat, tüzelőt, azonfelül munkaalkalmat is. Ezeknek is, ez az állítólagos bérlő felmondott azzal, hogy takarodjanak el, semmi keresnivalójuk, ezen a birtokon tovább nincs, naplopót nem fog tűrni. Mindezek után eme jubileumi ünnepen az eg'ész cselédség körében a legnagyobb kétségbeesés vett erőt és halottak napján nemcsak a halottakat gyászolták, hanem önmaguk sorsát, évtizedes munkájukat iis, mert ott állottak kidobva, kitaszítva minden védeüem, támogatás nélkül. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Amikor az egész vidék felzúdult, amikor mindenki érezte ennek az állapotnak lehetetlenségét, akkor ez a Klein úr egy szép napon eltűnt. Bécsből Vanyek úr valamilyen homályos jelentést küldött, hogy visszament a bérlet és most megtörtént az a lehetetlen helyzet, hogy november 20-án, azaz nem a felmondási időben novem her 1-én, mondatott fel a cselédségnek, a tisztikarnak. Igaz, hogy akinek Klein felmondott, azok közül visszavett az (uradalom egypárat, azonban így is felmondott öt tisztnek, valamiképpen valami 70, vagy 80 cselédnek. Érdekes jelenség, hogy ez az öt tiszt mind olyan, aki nem tud németül. Akiket visszatartott» azokra pedig azt mondotta, hogy ideiglenes az egész visszatartásuk, ma december 1-én ennek az öt felmondott tisztnek el kell mennie, ott kell 'hagynia házát, ott kell hagynia mindenét, ott kell hagynia exisztenciáját, a becsületét is, amelyért becsülettel dolgozott iaz uradalom érdekében, megvédte őket a vörös kommün minden szenvedése és a román megszállás ellen is. (Jánossy Gábor: Ez a magyar hitbizomány ban történik? Hihetetlen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen. — Halljuk, halljuk!) Amidőn a tisztikar Vanyek jószágkormányzó úrnak felírt, hogy a törvényes felmondás ideje lejárt, tessék ezt az intézkedést megmásítani, ezt nem lehet keresztülvinni csak úgy, hogyha kifizeti a törvényben biztosított illetményeket annak a cselédnek, annak a gazdatisz-