Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

48 Az országgyűlés képviselőházának 29 fiktív részének leírása és egy erős kamatcsök- i kentés mentneti meg a magyar mezőgazdaság got. (Ügy van! a balközéven. — Turchányi lügon: JNémetországban már megcsinálták. A németek okos emberek!) Ha a hitelezőnek kényszeregyesség esetén a kereskedő vagy iparos adóssal szemben gyakran 30—40%-os kvótával is meg kell elégednie, nem lenne kifogás tehető az ellen sem, hogy a mezőgazdasággal szemben is ugyanilyen elv szerint járjanak el. (Ügy van! a jobbközépen.) Ma ha egy földbirtok árverésre kerül, nemcsak hogy a föld értéke, de a reátáblázott adósságok 60%-a sem kerül ki a vételárból. Kezeim között van egy mezőgazdasági szakközlöny cikke, amely kimutatja, hogy Németországban az utóbbi időben történt földárverésnél a hitelezők a követelésüknek mindössze 62%-át tudták megkapni, már pedig ott a mezőgazdaság jobban prosperál, mint nálunk. Ëzzel a lépéssel párhuzamosan emelni kell az agrárlakosság fogyasztó- és vásárlóképességét is, mert ez kihat a többi foglalkozási ágak fogyasztó- és vásárlóképességére is. (Ügy van! a balközépen.) Talán kissé radikálisnak fog feltűnni az az álláspont, amelyet kifejteni bátor vagyok, azonban úgy érzem, hogy ennek érvényesítésére feltétlenül szükség van a kis magyar föld megmentése érdekében. Szükségesnek tartanám a gazdasági válság tartamára az 50 holdig termelő földbirtok adójának teljes törlését, az azonfelülieknél pedig az adó degresszív leszállítását. Az így elmaradó adók hiányát az államháztartásban pótolni lehetne a társulati adó megfelelő emelésével. (Ügy van! Ügy van! — Taps a balközépen.) Turchányi Egon t. barátom nagyon helyesen rámutatott arra, hogy a magyarországi nagyipar ezidei bruttó bevétele körülbelül 2 és fél milliárdra rúg, a bankoké pedig 500 millióra, úgyhogy ez a két gazdasági ág közel 3 milliárd bruttó bevételt mutat fel, amivel szembe mindössze 21 millió társulati adót fizet. A gazdák adója tehát az egyenlő, igazságos, iarányos adóztatás keresztülvitelével most már csökkenthető volna Az agrárlakosság fogyasztóképességét azzal is emelni lehetne, ha a kisipart abba a helyzetbe juttatnók, hogy a mai lecsökkent mezőgazdasági árak mellett ő is csökkentett árak mellett tudja cikkeit a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani. Ezt meg is lehetne cselekedni akkor, ha a kisipar^ számára szükséges nyersanyagok behozatali vámját ideiglenesen eltörölnők. Át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy ha ia magyar kisemberen, a kisgazdán, a kisiparoson (Vázsonyi János: Es a kiskereskedőn!) és a kiskereskedőn is gyökeresen segíteni tudunk, akkor ez az ország eleget fog tudni tenni külföldi kötelezettségeinek. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A gazdasági problémának ez a központja!) A magyar nagyipari tábornak egyik reprezentánsa, akit személyileg nagyrabeosülök és akinek tudását bámulom, a napokban tartott beszédében egyik kezével megsimogatta a magyar agrártársadalmat és lágy fuvolahangon békejobbot nyújtott a magyar agrártársadalomnak. Amikor ezeket a hangokat hallottam, az jutott eszembe, hogy: timeo Danaos et dona ferentes,^ mert ha a magyar nagyipar tényleg segítségére akar sietni a magyar agrártársadalomnak, a magyar kisembernek és a kisfogyasztónak, akkor méltóztassék elsősorban lebontani . ülése 19$ 1 november 27-én, pénteken. a kartelifaiakat, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) méltóztassék az iparcikkek árát olyan nívóra lecsökkenteni, hogy azokat meg is lehessen vásárolni, (Gr. Hunyady Ferenc: Mondjanak le az ipari szeszkontingensről!) de ne a munkások bérének csökkentésével, hanem a vezetői nagy fizetések, tantiémjövedelmek alapos leszállításával. (Helyeslés és taps a jobb- es a baloldalon.) Az egész válság folyamán komoly fejtörést okozott nekem az, hogyan lehetséges, hogy míg körülöttünk és nagy államokban is hatalmas bankok rendültek meg, addig minálunk éppen csak hogy egy kis szellőcske lebbentette őket nyakon. (Derültség.) Méltóztassanak megengedni, hogy én ezt feltétlenül a magyar bankok szolidságának is betudjam, (Gr. Hunyady Ferenc: Helyes!) ellenben csak azt vagyok bátor ehhez még megjegyezni: könnyű annak az intézménynek, annak a szervnek szolidnak, sőt életerősnek lennie, amelyik minden más szervtől elvonja a nedvet és a maga trezorjaiban halmozza azt fel. {Ügy van! ügy van! <a baloldalon. — Vázsonyi János: Hitelt pedig nem ad!) Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy elgondolásomat is kifejthessem az igen t. Ház eiŐtt. (Halljuk! Halljuk!) Még be sem nyújtotta a kormány a rész vény jogi reformot, csak anmak néhány alapelve vált ismeretessé, máris felvonultak a nagy ágyúk. (Ügy van! jobbfelöl.) hogy a magyar gazdasági életnek ezt az alappillérét még felemelése előtt szétlőjék. Pedig ez a reform feltétlenül égető hiányt van hivatva pótolni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Nekem az a meggyőződésem, hogy a nagyipari vállalatoknál és bankoknál Lévő hatalmas jövedelmek, amelyek talán magánjogi szempontból nem vitathatók és hozzá sem férhetők, a nemzeti hitelélet szempontjából feltétlenül károsak, mert egyrészt a kamatra és az árképződésre rossz hatással vannak, másrészt pedig szociális szempontból is olyan kirívó ellentéteket teremtenek, amelyek ma semmiesetre sem tarthatók fenn. (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van! Es a kisrészvényesek érdekeit is védeni kell!) Arra kérem a mélyen t. és általam nagyrabeosült miniszterelnök urat, méltóztassék az ez ellen a javaslat ellen megindult offenzívát avval az erővel és avval az elszántsággal és bátorsággal visszaverni, amint itt az első alkalommal tette a szociáldemokrata oldalról elhangzott támadásokkal szemben. (Mojzes János: Könnyebb lesz, ha az összeférhetetlenség szabályozását viszik keresztül előbb. — Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Az az új generáció, amely ma életet és jogot kér magának a magyar nap alatt, száz százalékig ott fog állani az igen t. miniszterelnök úr mögött, mert a mai magyar generáció abban a hitben és meggyőződésben van, hogy az, aki ide a politikai porondra úszónadrágban jön, ne hagyhassa el ezt a helyet selyemfényes palástban. (Turchányi Egon: Ez a politikai gandhizmus! — Derültség.) Ez a generáció más országokban már hatalmas alkotásokat létesített és hasznos tagja lett a társadalomnak. Azt vagyok bátor ajánlani az igen t. kormány figyelmébe, méltóztassék ezt a jóindulatú és jószándékú ifjúságot bevonni a magyar életbe és így az evolúció aktív tényezőjévé tenni, mert különben sajnos, félő, hogy a revolució tényezőjévé fog válni. (Ügy van! a baloldalon.) Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy a 6-os albizottság jelentésével kapcsolatban néhány konkrét dologra hívjam fel a t. Ház