Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

536 Az országgyűlés képviselőházának hl gyében vezették be először ezt a gyakorlatot, amely ellen annak idején az érdekeltek panasszal fordultak a belügyminiszter úrhoz és magyarázatot kértek ennek a jognak gyakorlására vonatkozólag. Amikor a belügyminiszter úrral tárgyalták a kérdést, a belügyminiszter úr maga is elismerte, hogy ez helytelen intézkedés, ezen változtat, azonban nem. változtatott rajta. Most legutóbb Hódmezővásárhely törvényhatósági közgyűlése foglalta el azt az álláspontot, hogy indítványokat pedig nem enged megokolni a közgyűlésen, hanem a kisgyűlés készíti elő ezeket az indítványokat és azután a kisgyűlés javaslata alapján fogadják el, vagy szavazzák le ezeket. En Hódmezővásárhely törvényhatósági kisj gyűlésének és törvényhatóságának vonatkozó határozatát talán nem is tettem volna itt külön szóvá, ha ez a határozat nagyon érdekes körülmények között nem születik meg és nem kiséri ezt a határozatot az a hangzavar, amely kísérte úgy a kisgyűlésen, mint a törvényhatósági közgyűlésen. A szociáldemokraták jönnek olyan természetű indítványokkal, — mint majd leszek bátor rámutatni — amelyek megtételére törvényben gyökerezett joguk van még az 1929. évi XXX. te. alapján is. En elismerem azt, hogy politikai pártállás szempontjából, vagy pedig amikor egyes urak a saját érdekeikben érintve érzik magukat ez indítványok által, ez kellemetlen rájuk nézve. Különösen kiütközött ez a tendencia most, amikor Hódmezővásárhely törvényhatósága és kisgyűlése, illetőleg a kisgyűlés javaslata alapján a törvényhatóság a már általam említett álláspontra helyezkedett. Hódmezővásárhelyen az indítványtevők eddig még előterjeszthették és megokolhatták törvény alapján indítványaikat, most pedig, amikor a kisgyűlés más álláspontra helyezkedett, tárgyalás közben például ilyen kijelentéseket tettek: «Már a fennálló állami és társadalmi rendet, sőt a közrendet is veszélyeztetik azok az indítványok, amelyeket a szociáldemokraták tesznek a törvényhatóságokban.» A másik azt mondotta: «En helytállók a szocialistákkal szemben és akkor is ott leszek, amikor majd meg kell fogni a puska végét a szociáldemokratákkal szemben.» Ehhez hasonló tenorban tárgyalták azt az indítványozási és interpellálási jogot, amelyet — ismétlem — a törvény pongyola szerkesztésénél fogva eddig ugyan használtak, de most a törvényhatósági (bizottsági tagokat egyszerű szavazattöbbséggel elütötték ettől az indítványozási jogtól. Megkaptam azoknak az interpellációknak, illetőleg indítványoknak jegyzékét, amelyeket ezeken a törvényhatósági közgyűléseken elő akartak terjeszteni. Az egyik például azt mondja: «a törvényhatósági bizottsági tagok összeférhetetlenségeiket jelentsék be.» (Propper Sándor: Ezzel veszélyeztetik a közrendet?) A másik indítvány arra vonatkozik, hogy «<a városi szabályrendelet módosíttassék olyképpen, hogy a város mindenkori tisztifőügyésze magánügyvédi gyakorlatától tiltassék el (Zaj a szélsőbaloldalon.), hogy

1 a tisztifőügyésznek a gondatlanság-bó

1 okozott anyagi károkért a törvényhatósági közgyűlés fejezze ki rcsezalását; hogy a közalkalmazottak és nyugdíjasok újabb fizetési redukciója ellen a közgyűlés írjon fel; hogy a házadótörvény módosíttassék; hogy az adóvégrehajtások felfüggeszteesenek; hogy az álta'ános, egyenlő és titkos választói jog megalkotása tárgyában írjanak fel, végül, hogy a statárium-rendelet helyeztessék hatályon kíülése 1981 december 22-én, kedden. vül.» (Farkas István; Miből él akkor a kormány?) Ezek mind olyan indítványok, amelyek közérdekűek és amelyek még ha a törvényhatóság le is tárgyalja és még ha felír is a kormányhoz, a társadalmi rendet nem, csak legfeljebb olyan urak érdekeit veszélyeztetik, (Farkas István: A kártyázó társaságok érdekeit!), akik nem tekintve azt az erölcsi felfogást, amely lassanként úrrá lesz a közéletben, ösazeférhetlen helyzetekbe kerülnek és ezt az összeférhetetlen helyzetüket nem akarják megszüntetni. Ezeknek kényelmetlen, ha a törvényhatóság közgyűlésén is taglalják ezeket a kérdéseket. Ott van például, aki leginkább heves harcot folytatott az indítványozása jog ellen, Csáky városi főügyész, aki magánpraxist is folytat és mint magánpraxist folytató ügyvéd, egyik törvényhatósági bizottsági tagnak is ügyvédje. Előáll az a furcsa eset, hogy az adófelszólamlási bizottság előtt annak a törvényhatósági bizottsági tagnak az érdekeit képviseli, aki szállítója a városnak — állandó és rendszerei szállítója — és verekszik ennek adóösszege megállapításánál. (Zaj.) De ez folytatódik tovább, mert a magyar közélet, sajnos, nemcsak fent, hanem lent is tele van panamázásokkal és tele van olyan közéleti jelenségekkel, amelyek ellen minden ép erkölcsi érzékű ember tiltakozik, de vagy mert a törvénynek hézagosak a rendelkezései, vagy mert törvényes intézkedések nincsenek^ amelyek meggátolják ezeket a jelenségeket, vígan burjánzanak a panamák és vígan fordulhatnak elő ezek a jelenségek, amelyeket én itt már említettem, amelyek kirívó esetek és amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy egyszerű emberek törvénytiszteletben nőhessenek fel, amikor látják, hogy azok az urak, akik a városnak vagy törvényhatóságnak, vagy akár más közületnek az élén állanak, bántatlanul panamázhatnak, bántatlanul nyúlhatnak hozzá a közvagyonhoz és bántatlanul űzhetik azt a kis játékot^ amelyet űznek a városokban és törvényhatóságokban. Amikor hozzá akarnak nyúlni a törvényhatóságban ezekhez a panamaszerű üzletekhez, akkor riadnak fel a törvényhatósági bizottság ama tagjai, akik érdekeikben sértve érzik magukat és akkor csap a főügyész úr az asztalra és akar az eddigi gyakorlattal szemben más törvénymagyarázatot és más gyakorlatot adni, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak ne adassék mód és alkalom arra, hoy a nyilt színre kihozzák, az ellenőrzés napsütése elé állítsák ezeket a panamázásokat^ amelyek, ismétlem,, nemcsak ott, hanem sajnos, másutt is folytatódnak. Éppen ezért nagyon szeretném, ha végre az interpellációs és az indítványozási jognak azt a magyarázatát találnánk meg, amelyet eddig folytattak és amelyet több vármegyében most is folytatnak, r vagy legalább a belügyminiszter úr kitanítaná főispánjait és azokat, akik félremagyarázzák a törvénynek ezt a rendelkezését, vagy megragadják annak pongyola szerkesztését és így akarják a törvényhatósági bizottság tagjait interpellációik és indítványaik megokolásától eltiltani. Ugyancsak ebből a szempontból szükséges interpellációm ' második részének megvalósítása, hogy végre az összeférhetlenség kérdésében is határozott álláspontot foglaljunk el. Igaz, hogy a törvényhatóságoknak maguknak kellene ilyen szabályrendeletet megvalósítani