Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

Az országgyűlés képviselőházának %1. leg az is érthető, — mert nagyon misztikusan, nagyon diplomatikusan voltak fogalmazva ezek » kijelentések — hogy a miniszter úrnak az az elgondolása, hogy a kezdeményezés 'minden gazdasági vonatkozású kérdésben tulajdonképpen tőle induljon ki, és a miniszter úr végeredményben talán ellentétben van a részvényjogi, aztán általában nagyon sok más, talán még az összeférhetlenségi törvény meghozatalával is, úgyhogy e tekintetben talán tovább mennének ezek a megadott jogok, mint amire véleményünk szerint szükség volna. De ettől eltekintve, mindenesetre ugyancsak a pénzügyminiszter úr adhatott volna felvilágosítást azokra a kérdésekre, amelyeket előbb-utóbb mégis csak tisztázni kell és amelyek oda konkludálnak, hogy a Jegybank és a pénzügyminisztérium összeköttetését, viszonyát tisztázzuk és megtárgyaljuk már egyszer a nyilvánosság előtt is. Amikor az ország gazdasági életére a legsúlyosabb terheket rakják a pénz, a valuta védelmének jelszava alatt, akkkor kell, hogy megfelelő világításban helyeztessék a közvélemény elé az az ellenszolgáltatás is, amelyet azok a szervek nyújtanak, amelyeknek a valuta védelmében olyan gazdasági előnyöket nyújtunk, amelyek az eredeti elgondolásban és a Jegybank .szervezetét szabályozó törvényekben nincsenek benn. Mindenesetre egyet tartottam a múltban károsnak, — és ezt a meggyőződésemet a viszonyok és a körülmények nem változtatták meg — hogy a legrosszabb pénzügyi és gazdasági politika, amelyet egy országban követhetnek, az, ha titkolóznak, azután rendszertelenül, minden összefüggés nélkül hoznak intézkedéseket egyszerűen úgy, hogy tulajdonképpen senki sem tud eligazodni azon, van-e egyáltalában koncepió, vagy nincs. (Moizes János: Azt már tudjuk, hogy nincs! — Friedrich István: Jánossy majd ad programmot!) Azt hiszem, hogy nagyon sokszor egy téves koncepció még mindig jobb, mint a koncepciónélküliség, mert egy téves koncepcióval szemben lehet védekezni, lehet vitatkozni, lehet még rajta javítani, de egy rendszertelenséget, egy koncepciónélküliséget sem megvitatni nem lehet, sem ellene védekezni nem lehet mert senki sem tudja, hogy mit hoz a jövő. (Mojzes János: Itt és a Schwartzerben csak önmagával vitatkozhatik az ember!) Ezért tartottam szükségesnek, — annak ellenére, hogy a karácsonyi ünnepek közelednek — hogy ez a kérdés itt mégiis szóvátétessék, mert ennek az országnak sokkal inkább szüksége volna arra, hogy gazdasági és pénzügyi kérdésekben tisztán lásson, mint arra, hogy a Képviselőház minél előbb karácsonvi szünetre menjen

% (Ügy nan! balfelől) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Tobler János interpellációja az összkormányhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Tudomása van-e a magyar királyi összkormánynak arról a nagy elégedetlenségről, amit a kenyérárak újbóli emelése teremtett? Hajlandó-e a magyar királyi kormány sürgősen intézkedni s a kenyér árát legalább is a régi árára leszállíttatni?» Elnök: Tobler János képviselő urat illeti a sízó. Tobler János: Igen t. Képviselőház! Előttem szólott Farkas Tibor t. képviselőtársam megemlékezett a karácsonyi szünetről és ennek megkezdése előtt 'szükségesnek tartotta az igen t. Ház figyelmét gazdasági és pénzügyi kérdések felé irányítani. Méltóztassanak Uése 1931 december 22'én, kedden. P 533 nekem megengedni, hogy én is rontsam a t. Képviselőháznak, úgy látszik, már nagyon is karácsonyi hangulatát, — mert már nagyon sonkán kivették karácsonyi szünetüket — azonban az a kérdés, amelyet a t. Képviselőház elé akarok hoizni, olyan kérdés, olyan probléma, amely a magyar dolgozó társadalom millióit súlyosan érinti. Ez a kérdés pedig a kenyér árának a legutóbbi héten történt felemelése. (Müller Antal: Indokolatlan emelése!) Erre akartam a mélyen t. kormány figvelmét felhívni és kértem volna a mélyen t. kormányt, illetve annak esetleg itt résztvevő tagját, hogy ez ellen az indokolatlan kenyéráremelés ellen sürgősen tegyen lépéseket. A kenyérár védelme ma nemcsak kenyérárvédelmet jelent, hanem egyben embervédelmet is jelent, az embervédelem pedig ma nemcsak szociálpolitika, hanem egyben a közrend és a köznyugalom 'biztosítását is jelenti. Az elmúlt 4—5 hét alatti nagy vitában sokszor hallottam a középosztálynak, a .szellemi munkásoknak nagy kríziséről. Tagadhatatlan, hogy a magyar középosztály, a szellemi munkát végző munkás ma nagy krízisét éli át. Hiszen valamennyien nagyon jól tudjuk, mindenik képviselőtársam tudja, hogy nem egy ízben maturált embert helyezünk^ el villamoskalauznak és örülünk, ha el tudjuk helyezni; számtalanszor fordul elő, hogy a fővároshoz maturált embereket helyezünk el a szenet szállító kocsikra, csak hogy ezeknek a középosztálybeli embereknek megélhetését biztosítsuk. Ha a magyar középosztálynak ez a helyzete, akkor még sokkal szörnyűbb a. fizikai munkát végzőké. Méltóztassék egyszer annyi fáradságot venni és kirándulni Budapest környékére, pl. Újpestre, ahol az inségkonyhánál naponta 5000 ember áll vagy Budapest környékének többi városaiba és községeibe, ahol az emberek ezrével és százával tolonganak, hogy azt a kis ingyenkosztot, azt a kis ingyenlevest megkaphassák, amelyet az inségakció^ az ő részükre biztosít. Sajnálom, hogy azt a véleményemet kell hogy itt kifejezzem,^ hogy igenis ebben az országban és főleg a fővárosban vannak éhező emberek. (Buchinger Manó: De mennyien!) Nem örülök annak, hogy nekem itt ezt kell kijelentenem. De ha valaki a keresztényszocialista szakszervezetek József-utcai helyiségébe bejön és délután látja, hogy ott az ingyenkenyérkiosztást, az éhező munkások hogyan fogadják, — nincs idejük, hogy késsel dolgozzanak és vágják, hanem szétszabják azt a két kilós ingyen kenyeret és ott a helyszínen eszik meg egyszerre — az nem^ mondhatja, hogy olyan ember, aki a helyszínén két kilós kenyeret elfogyaszt, nem éhezett volna, hogy annak lett volna reggelije vagy ebédje. Annak az embernek nem volt semmi más ennivalója, az az ember aznap nem evett, nem lehet tehát azt mondani, hogy itt nincs éhező ember. (Kabók Lajos: Ez így van!) Az a nagy tolakodás, amely látható pl. a fővárosnál a szellemi szükségmunkának elvégzésére való jelentkezésnél — ezer embert tudnak elhelyezni és tizenkilencezer pályázót nem — bizonyítja, hogy itt igenis óriási krízisben élünk, és cselekednünk kell. Egészen érthetetlen, hogy éppen ezt az időt használták fel a pékek és ebben az időben történik a kenyér árának a felemelése. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy a félbarna kenyér árát 36 fillérről 40 fillérre, a fehér kenyér árát pedig 40 fillérről 44 fillérre emelték. Bizonyítani tudom, hogy ez a gyakorlatban még többet jelent. Budapest kör77*