Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

524 Az országgyűlés képviselőházának Ul. ülése 1931 december 22-én, kedden. Igen t. Képviselőház! Azt is megmondja a törvény, 'hogy túlkiadást és előirányzat nélküli kiadást csak törvényjavaslatban lehet előter­jeszteni és arra póthitelt, illetve rendkívül hi­telt kérni. Csak abban az esetben nem, amikor az országgyűlés nincs együtt, vagy amikor el­kerülhetetlen veszedelem van. Elismerem, hogy ha pl. fagykár következik be, akkor nem kell törvényjavaslatot kérni, de azok a szemel­vények, amelyeiket én a zárszámadásokban fog­lalt előirányzatnélküll és túlkiadásokból már ideterjesztettem, az igenis, idevaló, hogy meg­bíráljuk, vájjon a felmentvénty ezen az alapon meg* lehet-e adni, igen vagy nem. Méltóztassék megengedni, hogy a tízéves uralomról, a zárszámadási jelentések kapcsán, egy kimutatást ismertessek. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezekből az adatok­ból kitűnik, hogy 1921/1922-től kezdve micsoda túlkiadások, micsoda előirányzatnélküli kiadá­sok és milyen összegben szerepelnek. 1921/22­ben — még nagyon szerények voltak — pen­gőre átszámítva 1,017.811 pengő volt a túlki­adás. 1922/23-ban már emelkedtek ezek a kiadá­sok s 6,704.082 pengőt tettek ki. 1923/24-ben 274,592.000 pengőt tettek ki. 1924/25-ben 15,377.848 pengőt tettek ki, 1925/26-ban 38,061.120 pengőt, 1926/27-ben 101,266142 pengőt, 1927/28-ban 161,485.429 pengőt, 1928/29-ben 90,711.941 pengőt, 1929/30-ban 30,241.000 pengőt, végül 1930/31-ben 77,577.779 pengőt tettek ki. Ez volt az utolsó je­lentés. Összesen 797,015.153 pengő. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon) T. Ház! Ez a kb. 800 millió pengő körüli előirányzat nélküli és túlkiadás. Ebbe nincse­nek beleszámítva a különféle kölcsönök, ame­lyeket >az állam felvett. Nem szerepelnek benne a^ szövetkezetekbe, a különböző állami támoga­tással Jétesült alakulatokba betett összegek, ré­szesedések és részvények. Ezek mind külön mennek. Nekem azt kell hinnem és feltételez­nem, hogy az egységespárt sok tagja nem tud ezekről a dolgokról. (Andaházi Kasnya Béla: Nem is érdekli őket.) Azt nem mondom, hogy nem érdekli őket, mert minden törvényhozót kell, hogy érdekeljen. (Jánossy Gábor: Ezt nem is szabad feltételezni. Andaházi Kasnya Béla: Nézze, hogy diskurálnak, mennyire érdekli őket. — Jánossy Gábor: Az még nem jelenti azt, hogy ne lenne kötelességük.) Csak ebben a legutóbbi jelentésben, ha csak találomra fellapozok egy tételt, ott ezt olvas­hatom: A kiküldetési és átköltözkodési költsé­gek rovatában felmerült 67.027 pengő túlkiadást az okozta, hogy n nemzetközi gyorsvonatoknak menetközben való ellenőrzésevei kapcsolatos rendészeti teendők ellátására az ellenőrző tiszt­viselők részére vonatkísérő átalányt, a menet­közben ellenőrzés »alá nem tartozó éjszakai vo­natok ellenőrzésére pedig alkalmazási pótdíjat kellett engedélyezni. Itt van még egy tétel, amelyet fel fogok említeni: Mezőgazdaság és közgazdaság különböző ágai. Az országos köz­gazdasági alap céljaira. E rovaton mutatkozó 60.000 pengő túlkiadás onnan^ ered, hogy a mi­nisztertanács f. évi május 1-én hozott határo­zata a fennforgó közgazdalsági, közegészség­ügyi stb. érdekekre való tekintettel hozzájárult ahhoz, miszerint ia Kabay János-féle morphint és melléktermékeit előállító szabadalom kihasz­nálása céljából alakult «Alkloida Vegyészsti Gyár Rt.» büdszentmihályi cég ottani gyártele­pének üzembehelyezése (Rassay Károly: Mibe került ez n hosszú cím?) 160.000 pengő értékű részvény jegyzésével lehetővé tétessék, még­pedig akként, hogy a már két ízben és pedig az 1927. évben, majd az 1929. évben engedélyez­tetett 50.000—50.000 pengő államkölcsön rész- • vényjegyzéssé talakíttassék át, míg a még fenn­maradó 60.000 pengő értékű részvény az Orszá­gos Közgazdasági Alap után jegyeztessék le, és a részvényjegyzéshez szükséges 60.000 pengő fenti rovat terhére utalványoztassék. (Propper Sándor: Formálisan kifosztották az országot! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek. Bródy Ernő: Ez csak egy tétel. Kérdeznem kell, hogyan történhetik az, hogy ezek a zár­számadások rendíes időben nem terjesztettek ide, az országgyűlés elé. Mert, bocsánatot kér rek, utánanéztem, mikor és. ki által terjesztet­tek be ezek és a következőket találtam. Az 1923/24. évi zárszámadás beadatott 1930, június 12-én Bethlen miniszterelnök áltál, az 1928—29. évi zárszámadás beadatott 1930 május 6-án Bethlen miniszterelnök által, az 1929—30. évi zárszámadás beadatott már gróf Károlyi Gyula miniszterelnök által 1931 augusztus 28-án. (Rassay Károly: Ugyanakkor gondos­kodtak arról, hogy ne kelljen tárgyalni.) Nem tudom magamnak megmagyarázni és megérteni, hogy a zárszámadásvizsgáló bi­zottság miért nem jött még össze és miért nem tárgyalta le és miért nem kerülünk abba a helyzetbe, hogy ezekről a kérdésekről tárgyal­hassunk. (Zaj, — Jánossy Gábor: A bizottság­hoz tartozik!) A bizottság viszont a kormány­hoz tartozik, mert, ha a párt az ország, a bi­zottság is az ország. (Jánossy Gábor: A bizott­ság független. — Zaj. — Elnök csenget.) Sajná­lom, hogy sem a pénzügyminiszter úr, sem a miniszterelnök úr nincsenek jelen. (Zaj. Mon­dottam, hogy nem tetszettek tudni erről, azért kellett idehozni, hogy beszéljünk és tudjunk róla. (Jánossy Gábor: Minden idejön majd!) De mikor? (Friedrich István: Még a százmilliók sem jönnek ide! Mi van a három és félmilliós köles önnel 1!) Elnök: Csendet kérek. Bródy Ernő: Az 1929—30. évi zárszámadási jelentésben találok egy olyan adatot, amelyet a magam részéről megfejteni nem tudok. (Si­mon András felé) még ha tisztelt barátom há­tat fordít is nekem; inkább segítsen nekem az ügy felderítésében, mert az 1929—30. évi jelen­tés a következőket tartalmazza az alapokról. (Friedrich István: Miről 1 ? Az alapokról: (Friderieh István: Még vannak? — Olvassa): E bejelentést követőleg a Legfőbb Állami Számvevőszék az egyes alapokról hozzá bekül­dött évi zárszámadások alapján, de főleg az alánok és alapítványok kezelési teendőinek el­látásával megbízott közoonti állampénztárnál az 1928. év március havában foganatosított vá­ratlan rovancsiolás alkalmával (Friedrich Ist­ván: Ahá!) beható vizsgálat alá vette az ala­pok és alapítványokkal összefüggő összes kér­déseket s megállapította», — méltóztassék fi­gyelni, mert én ezt eddig nem tudtam (Hall­juk! Halljuk!) — «hogy a kormány kezelése és igazgatása alatt álló és számiban az 1400-at meghaladó alao és alapítvány tőkevagvona • legnagyobbrészt úgyszólván elértéktelenedett», — tehát 1400 alánról van mé — (Magyar Pál: Alános megállapítás!) ezt én nem értem (Hall­juk! Halljuk! — «úgyhosy ennek következté­ben nemcsak, hogy rendeltetésüknek megfelelni már nem képesek, de a nagyobbrészt filléres értékeknek nyilvántartása időt és nyomtat­ványt igénylő nagy munkát ró a központi ál­lampénztárra, amely nem áll arányban a kp­zeit összegek értékével. E megállapításaiból

Next

/
Thumbnails
Contents