Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

Az országgyűlés képviselőházának 38. ülése 1931 december 15-én, kedden. 399 része rövidlejáratú és bizonytalan jellegű. 1929 végén az 1540 millió bekebelezett adósságból csak 227'1 millió volt törlesztéses kölcsön, tehát az egész megterhelésnek egy hatoda, az adósságnak öthatoda azonban többé-kevésbbé rövidlejáratú vagy középlejáratú mindenképpen terhes kamatozású és bizonytalan kölcsön volt, amely természetesen a mostani nehéz gazdasági viszonyok között nemcsak hogy Damokles-kardjaként függ a birtokos feje fölött, hanem egyenesen megfojtja, mert a hitelező maga is rászorulván r arra a pénzre, rámegy a birtokra és ha mást nem is, de legalább a birtokos ingóságait, instrukcióját, gazdasági felszerelését viszi el és lehetetlenné teszi a gazdálkodás folytatását. A folyó év tavaszán itt megszavazott az országgyűlés egy törvényt, amelynek alapján megindult a földteherrendezés. 19.000 birtokos körülbelül 700.000 hold földet jelentett be mint olyat, amellyel a földbirtokos már nem tud mihez kezdeni, hanem az állam gondjaira bízza azt a birtokot, hogy próbáljon rajta segíteni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Én úgy érzem, fhiogy az a gondolat, amely ebben a javaslatban kifejezésre jutott, helyes. A földteherrendezést ma már igenis állami feladattá kell deklarálni, mert a földbirtokosok a saját maguk erejéből önmagukon már képtelenek segíteni. Körülbelül 2 millió katasztrális hold föld van ebben az országban immobil helyzetben, ami azt jelenti, hogy ha tavaszig nemi kapnak valamilyen módon segítséget, sem a mezőgazdasági munkákat megindítani, sem pedig a birtokot megtartani nem tudják, képtelenek magukon segíteni. Eladások útján sem tuldtnak a gazdák magukhoz jutni, 2 millió katasztrális Éold föld van válságban, az egész magyar szántóföld mennyiségének egynyolcad résae és ezzel a helyzettel szemben sem a törvényhozás, sem a magyar királyi kormány nem helyezkedhetik a tétlen szemlélődés álláspontjaira, itt az állami 'beavatkozásra múlhatatlanul szükség van. Én még arra is rá akarok mutatni, hogy a magyar földbirtoknak ez az eladósodása ne keltse senkiben sem azt a hitet, Ibogy itt talán csupa könnyelmű vagy oediig meggondolatlan gazidiával állunk szemben, akik nem érdemelnek segítséget. Én kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy az elmúlt 10 év alatt felülről, a földmívelésügyi kormányzat iniciálta, vitte bele a gazdákat egy olyan termelési politikába és egy olyan finanszírozási irányzatba, amely a magyar konzervatív falusi ember lelkétől a múltban mindig távol állt a magyar gazda a múltban sohasem vásárolt hitelbe gépeket vagy műtrágyát, a magyar gazda akkor vásárolt ha volt pénze, imiost azonban felülről vitték bele különböző meghitelezett vásárlásokba, és az én tapasztalatom szerte az országban az. hogy nem a legrosszabb, nem a léha, nem a réenmódi gazdák mentek tönkre, hanem a legtörekvőbbek, a legiparkodóbbak, akik a leginkább követték a volt földtaiívelésügyi miniszter úr tanácsait, akik traktort, műtrágyát, meg miegyebet vásároltak hitelbe és a mezőgazdasági terményárak leromlása következtében nem tudnak fizetési kötelezettségüknek eleget tenni. Kénytelen vagyok arra is rámutatni, hogy ezek az akciók neimi mindig mezőgazdasági, vagy legalább is nem mindig kizárólag mezőgazdasági érdekből történtek. Én azt hiszem, hogy az a traktor, amelyet talán a közép- és nagybirtok óvatosan, hasznosan tudl felhasználni) semmi körülmények között sem használható jól a kisgazdaságokban, amelyeknek trágyaerejét és egész művelési rendszerét felforgatja a traktor, amely nem az ő számukra, és nem az ő viszonyaik számára kigondolt gép. A Hofherr és Schrantz-cég érdiekét legalább olyan mértékben szolgálta a traktorakció, mint ahogy szolgálta a magyar mezőgazdákét. Ugyanígy állunk a műtrágyával is. A műtrágya-használatot egyenesen diszkreditálta az az eljárás, hogy szelekció nélkül, annak megvizsgálása nélkül, vájjon szuperfoszfát^ vagy nitrogén vagy miféle egyéb anyag hozzáadása kívánatos-e a földnél, derűre-borúra, propagandával, állami akcióval vittek ki szuperfoszfátot, mégpedig kizárólag szuper foszfátot a^ birtokokra, mert véletlenül ezeknek a műtrágyagyáraknak voltak meg azok az összeköttetései, amelyek a szuperfoszfátnak minden áron való elhelyezését tűzték ki célul. Elsőrendű és külföldön is elismert szakemberek véleményére hivatkozhatom, amikor azt mondom, hogy az intenzív mezőgazdálkodás egyik előfeltételét képező okszerű mütrágyhasználatot egyenesen diszkreditálta az az akció, amelyet a földmívelésügyi^ minisztérium kellő gondosság s a föld minőségének szelektálása nélkül, egyoldalúan, a szuperfoszfát használata érdekében, állami akció keretében indított. T. Ház! Itt vannak a vetőmagakciók is. Nem kisebb tekintélyre hivatkozom itt, mint az állami lisztkísérleti állomás vezetőjére, a nagytudású és európai hírű Hankóczy professzorra. Ismételten és ismételten a Tudományos Akadémiában és másutt is, felszólalásokban és cikkekben tiltakozott az ellen a vetőmagakció ellen, amelyet hivatalosan, egyoldalúan, protekciós, de kvalitásra inferióris vetőmagnak hivatalos hatalommal való terjesztésével csináltak. A legkiválóbb magyar vetőmag, a bánkúti vetőmag sohasem juthatott el odáig, hogy a hivatalos vetőmagakcióban szerepelhessen. (Br. Prónay György: Tévedés, bent van!) Igenis, Prónay államtitkár úr, ön is felelős ezekért a dolgokért. (Br. Prónay György: Bent volt a bánkúti. Tévedés!) Bocsánatot kérek, tavalyig nem tudott odáig eljutni, ellenben mindenféle inferióris vetőmagot a különböző vetőmagtermelő részvénytársaságok s az azokban érdekelt bürokrácia és politikusok protekciója alapián rászabadították az országra és tönkretették a magyar búza minőségét. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl. — Kun Béla: A bánkúti csak a tizedik évben jutott odáig! Miért nem az előző kilenc év alatt! — Za.f.) T. Ház! Én nem óhajtok semmiféle támadószándékkal beszélni ezekről a kérdésekről, csupán az igazság érdekében állapítom meg azt, hogy ez a kisgazda, középbirtokos, sőt nagybirtokostársadalom is a maga eladósodását a katasztrofális dekonjunktúra mellett az elhibázott földmívelésügyi politikának is nagymértékben kell, hogy tulajdonítsa. (Ügy van! Ügy van! bal felől — Friedrich István: Ivády is ezt mondta!) Én igenis, újból a földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulok teljes bizalommal, (Élénk helyeslés és taps balfelől.) hogy ezeket az anomáliákat, abuzusokat, a saját minisztériaimának kebelén belül is, az érdekelt tisztviselőknek egyoldalú favorizálását bizonyos cégek, gyárak és vetőmagok irányában, mielőbb szüntesse meg és kizárólag a közérdeket engedje érvényesülni a saját minisztériumában. (Helyeslés balfelől) A kérdés azonban most már, amely előttünk áll a magyar földbirtok ilyen eladósodása kö-