Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

Az országgyűlés képviselőházának 38. ülése 1931 december 15-én, kedden. 399 része rövidlejáratú és bizonytalan jellegű. 1929 végén az 1540 millió bekebelezett adósság­ból csak 227'1 millió volt törlesztéses kölcsön, tehát az egész megterhelésnek egy hatoda, az adósságnak öthatoda azonban többé-kevésbbé rövidlejáratú vagy középlejáratú minden­képpen terhes kamatozású és bizonytalan köl­csön volt, amely természetesen a mostani ne­héz gazdasági viszonyok között nemcsak hogy Damokles-kardjaként függ a birtokos feje fö­lött, hanem egyenesen megfojtja, mert a hite­lező maga is rászorulván r arra a pénzre, rá­megy a birtokra és ha mást nem is, de leg­alább a birtokos ingóságait, instrukcióját, gazdasági felszerelését viszi el és lehetetlenné teszi a gazdálkodás folytatását. A folyó év tavaszán itt megszavazott az országgyűlés egy törvényt, amelynek alapján megindult a földteherrendezés. 19.000 birtokos körülbelül 700.000 hold földet jelentett be mint olyat, amellyel a földbirtokos már nem tud mi­hez kezdeni, hanem az állam gondjaira bízza azt a birtokot, hogy próbáljon rajta segíteni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Én úgy érzem, fhiogy az a gondolat, amely ebben a javaslatban kifejezésre jutott, helyes. A földteherrendezést ma már igenis állami fel­adattá kell deklarálni, mert a földbirtokosok a saját maguk erejéből önmagukon már kép­telenek segíteni. Körülbelül 2 millió katasztrá­lis hold föld van ebben az országban immobil helyzetben, ami azt jelenti, hogy ha tavaszig nemi kapnak valamilyen módon segítséget, sem a mezőgazdasági munkákat megindítani, sem pedig a birtokot megtartani nem tudják, kép­telenek magukon segíteni. Eladások útján sem tuldtnak a gazdák magukhoz jutni, 2 millió ka­tasztrális Éold föld van válságban, az egész magyar szántóföld mennyiségének egynyolcad résae és ezzel a helyzettel szemben sem a tör­vényhozás, sem a magyar királyi kormány nem helyezkedhetik a tétlen szemlélődés állás­pontjaira, itt az állami 'beavatkozásra múl­hatatlanul szükség van. Én még arra is rá akarok mutatni, hogy a magyar földbirtoknak ez az eladósodása ne keltse senkiben sem azt a hitet, Ibogy itt talán csupa könnyelmű vagy oediig meggondolatlan gazidiával állunk szem­ben, akik nem érdemelnek segítséget. Én kény­telen vagyok rámutatni arra, hogy az elmúlt 10 év alatt felülről, a földmívelésügyi kor­mányzat iniciálta, vitte bele a gazdákat egy olyan termelési politikába és egy olyan finan­szírozási irányzatba, amely a magyar konzer­vatív falusi ember lelkétől a múltban mindig távol állt a magyar gazda a múltban soha­sem vásárolt hitelbe gépeket vagy műtrágyát, a magyar gazda akkor vásárolt ha volt pénze, imiost azonban felülről vitték bele különböző meghitelezett vásárlásokba, és az én tapaszta­latom szerte az országban az. hogy nem a legrosszabb, nem a léha, nem a réenmódi gaz­dák mentek tönkre, hanem a legtörekvőbbek, a legiparkodóbbak, akik a leginkább követték a volt földtaiívelésügyi miniszter úr tanácsait, akik traktort, műtrágyát, meg miegyebet vá­sároltak hitelbe és a mezőgazdasági termény­árak leromlása következtében nem tudnak fizetési kötelezettségüknek eleget tenni. Kény­telen vagyok arra is rámutatni, hogy ezek az akciók neimi mindig mezőgazdasági, vagy legalább is nem mindig kizárólag mezőgazda­sági érdekből történtek. Én azt hiszem, hogy az a traktor, amelyet talán a közép- és nagy­birtok óvatosan, hasznosan tudl felhasználni) semmi körülmények között sem használható jól a kisgazdaságokban, amelyeknek trágya­erejét és egész művelési rendszerét felforgatja a traktor, amely nem az ő számukra, és nem az ő viszonyaik számára kigondolt gép. A Hof­herr és Schrantz-cég érdiekét legalább olyan mértékben szolgálta a traktorakció, mint ahogy szolgálta a magyar mezőgazdákét. Ugyanígy állunk a műtrágyával is. A mű­trágya-használatot egyenesen diszkreditálta az az eljárás, hogy szelekció nélkül, annak meg­vizsgálása nélkül, vájjon szuperfoszfát^ vagy nitrogén vagy miféle egyéb anyag hozzáadása kívánatos-e a földnél, derűre-borúra, propagan­dával, állami akcióval vittek ki szuperfoszfá­tot, mégpedig kizárólag szuper foszfátot a^ bir­tokokra, mert véletlenül ezeknek a műtrágya­gyáraknak voltak meg azok az összeköttetései, amelyek a szuperfoszfátnak minden áron való elhelyezését tűzték ki célul. Elsőrendű és külföldön is elismert szakem­berek véleményére hivatkozhatom, amikor azt mondom, hogy az intenzív mezőgazdálkodás egyik előfeltételét képező okszerű mütrágyhasz­nálatot egyenesen diszkreditálta az az akció, amelyet a földmívelésügyi^ minisztérium kellő gondosság s a föld minőségének szelektálása nélkül, egyoldalúan, a szuperfoszfát használata érdekében, állami akció keretében indított. T. Ház! Itt vannak a vetőmagakciók is. Nem kisebb tekintélyre hivatkozom itt, mint az állami lisztkísérleti állomás vezetőjére, a nagytudású és európai hírű Hankóczy pro­fesszorra. Ismételten és ismételten a Tudomá­nyos Akadémiában és másutt is, felszólalások­ban és cikkekben tiltakozott az ellen a vető­magakció ellen, amelyet hivatalosan, egyolda­lúan, protekciós, de kvalitásra inferióris vető­magnak hivatalos hatalommal való terjesztésé­vel csináltak. A legkiválóbb magyar vetőmag, a bánkúti vetőmag sohasem juthatott el odáig, hogy a hivatalos vetőmagakcióban szerepelhes­sen. (Br. Prónay György: Tévedés, bent van!) Igenis, Prónay államtitkár úr, ön is felelős eze­kért a dolgokért. (Br. Prónay György: Bent volt a bánkúti. Tévedés!) Bocsánatot kérek, ta­valyig nem tudott odáig eljutni, ellenben min­denféle inferióris vetőmagot a különböző vető­magtermelő részvénytársaságok s az azokban érdekelt bürokrácia és politikusok protekciója alapián rászabadították az országra és tönkre­tették a magyar búza minőségét. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl. — Kun Béla: A bánkúti csak a tizedik évben jutott odáig! Miért nem az előző kilenc év alatt! — Za.f.) T. Ház! Én nem óhajtok semmiféle támadó­szándékkal beszélni ezekről a kérdésekről, csu­pán az igazság érdekében állapítom meg azt, hogy ez a kisgazda, középbirtokos, sőt nagy­birtokostársadalom is a maga eladósodását a katasztrofális dekonjunktúra mellett az elhibá­zott földmívelésügyi politikának is nagymér­tékben kell, hogy tulajdonítsa. (Ügy van! Ügy van! bal felől — Friedrich István: Ivády is ezt mondta!) Én igenis, újból a földmívelésügyi minisz­ter úrhoz fordulok teljes bizalommal, (Élénk helyeslés és taps balfelől.) hogy ezeket az ano­máliákat, abuzusokat, a saját minisztériaimá­nak kebelén belül is, az érdekelt tisztviselőknek egyoldalú favorizálását bizonyos cégek, gyárak és vetőmagok irányában, mielőbb szüntesse meg és kizárólag a közérdeket engedje érvényesülni a saját minisztériumában. (Helyeslés balfelől) A kérdés azonban most már, amely előttünk áll a magyar földbirtok ilyen eladósodása kö-

Next

/
Thumbnails
Contents