Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

Az országgyűlés képviselőházának 33. daházi Kasnya Béla: Az ármentesítő társulatnál 72 pengőt fizetnek! — Zaj.) Elnök: Andaházi Kasnya Béla képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Kun Béla: Hol volt a keresztény altruizmus? — Egy hang balfelöl: Ilyen ajánlatot nem lett volna szabad elfogadni.) Csendet kérek. Eckhardt Tibor: Szeged város földbérlői 8 év alatt holdonként 300 pengő bért és közterhet fizettek ki, körülbelül annyit, mint amennyit a föld megér. (Kun Béla: Kisbérlők homokterületen! Hogy vegyék ki a földből ezt?! — Farkas Elemér: Senki sem kényszerítette őket! Ők licitáltak egymásra! — Kun Béla: A földéhség! Egészen jogos volt!) S az évi bérnek és a közterheknek összesen 38 pengőben való megállapítása akkor következett be, amikor a hozamot hivatalosan 25 pengőre becsülték. Nincs igaza Farkas Elemér igen t. képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy senki sem kényszerítette őket. (Farkas Elemér: Egymásra licitáltak a bérlők) Tessék csak megvárni; én isinerem ott a helyzetet. Formailag nem kényszerítette^ őket senki, de a viszonyok még a formai kényszernél is erősebben hatottak. Mert méltóztassék figyelembe venni, hogy a homokbuckákat, a osengelei sivatagot, a szegedkörnyéki futóhomokot plani; rozták és tették dúsan termő Kánaán-földdé ezek a szorgalmas szegedi polgárok, akik annakidején, amikor a várossal leszerződtek, természetszerűleg nem biztosították maguknak hosszabb időre, a messzi jövőre ugyanezeket a bérösszegeket, mert hiszen sohasem képzelték, hogy Szeged városa ki fogja használni, 'azt kell mondanom, vissza fog élni ezzel a kényszerhelyzettel, hogy annak a földnek a bérét, amelyen a kisember házat épített, szőlőt telepített, gyümölcsöst létesített, s amelybe egy életnek munkáját és minden keresetét belefektette, amikor az a bérlet lejár, éppen ennek a kényszerhelyzetnek kihasználásával Szeged városa a legabnormisabb magasságokba fogja felhajtani. Természetes, hogy megindult az egymásra licitálás, mert hiszen annak a bérlőnek, akinek semmi munkája nem feküdt a földbe, óriási érdeke fűződött ahhoz, hogy házzal, tanyai épületekkel, fával, szőlővel, gyümölcsössel ellátott kisbirtokot szerezhessen meg. (Ügy van! Ügy van!) Ügy érzem, 'hogy ha van méltányos kívánság Magyarországon, ez méltányos kívánság, mert ha valahol megbecsülik az emberi munkát a világon, ha valahol a világon kitüntetést érdemelnek emberek azért a munkáért, amelyet végeztek, ezek megérdemlik. Amerikában az embereknek, a telepeseknek, akik ott az Őserdőkben utakat vágtak, telepeket és kultúrát létesítettek, az amerikai történelemben aranybetükkel van a nevük feljegyezve. Hát ezek a szegedi telepesek, akik a szegedi homokból valóságos Kánaánt csináltak, nem érdemelnék meg azt, hogy legalább olyan áron kaphassák és tarthassák meg birtokaikat, amely mellett tényleg meg tudnak élni és boldogulni? (Farkas Elemér: Meg is kell csinálni!) En a f öldmívelésügyi miniszter úr humanizmusa és emberi megértése, de azt kell mondanom, kötelességérzete iránti teljes bizalommal adok itt át egy rakás földbérbeadási hirdetményt, — csupa decemberi földbérbeadási hirdetményt — amelyek szerint fizetésképtelenné vált szegedi kisbérlőktől licitálják el földbirtokaikat, amelyeken két-három generáció élt és létesítette ezt az igen nagyra becsült és igen nagyra értékelhető szegedi gazdasági kultúrát. ülése 1931 december 15-én, kedden. 397 Arra kérem a t. Házat és a t. kormányt, ne helyezkedjünk ezekben a kérdésekben pártpolitikai vagy rövidlátó jogi szempontok alapjára. (Helyeslés.) Méltóztassanak ezt a kérdést azzal a szeretettel és megértéssel fogadni, mint ahogyan ezek a bérlők megérdemlik, és méltóztassanak né incidentaliter, azért, mert ezt az ügyet itt most szóvá tettem, hanem intézményesen módot és lehetőséget keresni arra, hogy ilyen vérlázító esetek elő ne forduljanak, és hogy a munkának tisztességes megbecsülése ilyen kényszerhelyzetben is minden körülmények között biztosíttassék. (Helyeslés.) Igen t. Ház! Van még egy harmadik kérdés is, amelynek megoldását még most itt ennek a javaslatnak keretén belül szeretném intézményesen biztosítva látni, és ez a házhelykérdés. A földreformmal szemben sok jogos kritika hangozhatik el, a házhely kérdés azonban nagyban és egészben véve sikerült megoldásnak mondható. (Ügy van! Ügy van!) Ez az a pont, amelyen,^ még ha részletekben történtek is hibák, ha talán nem mindig a legegészségesebb terület, ha néha talán kubikusgödrök es vizes területek osztattak is ki házhelynek, lényegében azonban rendkívül hasznos, az ország népességét megnyuigtató, az emberek fejlődését, családok, exisztenciák boldogulását biztosító egészséges intézmény létesült, (Ügy van! Ügy van!) amit nem szabad most abbahagyni, hanem állandóan napirenden kell tartani és a jövőben is folytatni kell. (Helyeslés.) En azt látom, hogy például Angliában, ahol az agrárkérdés igazan nem lényeges kérdés, a homestead-törvény egyike azoknak az intézkedéseknek, amely a legtöbbet foglalkoztatja az angol képviselőházat, és amelyre az angol kormány is rengeteg sok fáradságot, törődést és gondot fordít. Minden felforgató törekvéssel szemben, szociális szempontból is, nincs nagyobb biztosíték, mintha annak a szegény embernek, akit semmi sem köt ehhez a magyar világhoz, mint talán magyar szíve és magyar érzése, egy talpalatnyi földet adunk a lába alá és módot adunk neki arra, hogy családot alapítva, saját házat építhessen magának. Valósággal megható, ha azt nézzük, hogy micsoda szorgalommal, micsoda emberfeletti erőfeszítéssel tesznek eleget ezek az emberek bérfizetési, vagy a Faksz.-szal szemben részletfizetési kötelezettségeiknek. Ma, amikor a társadalomnak úgyszólván minden kategóriája beszüntette már a fizetéseket, a Faksz.-adósok még ma is pontosan fizetnek. Az a kisember utolsó vagyonkáját, utolsó legszükségesebb tárgyát is inkább eladja, de házához, amelyet ilyen módon megszerzett, minden körülmények között ragaszkodik. Ügy érzem, t. Ház, hogy ebben a törvényben módot kellene találni arra, hogy a házhelvjuttatás intézménye folytatólag kiépíttessék, (Élénk helyeslés a baloldalon.) hogy megadassék a lehetőség a családot alapítani akaró, az illető községben lakos tisztességes munkásembereknek arra, hogy polgárókká válhassanak. En azt szeretném, hogy ne csupán ilyen egészen kicsinyke házhelyek juttassanak, (Helyeslés a baloldalon.) hanem legalább 5—600 négyszögöles telkek, {Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) ahol az a szegény munkássalád az asszonynak és gyermekeknek munkaerejét p a ház körül rendkívül hasznosan tudná saját élelmük és megélhetésük biztosítására fordítani. (Jánossy Gábor: Ezt kellett volna valamennyinél tenni! — Friedrich István: Egyetértünk mi mindenben! — Jánossy Gábor: Mindenben egészen nem! Ez gúny akar lenni! — Kállay Tamás: 57*