Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

Az országgyűlés képviselőházának 38. újabbal szaporítani ösztönözte. A régi rendszer azonban erre nem adott módot. A törvényhozás ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozott. Künn a vidéken egy-egy jámbor idealista fogta össze a föld után vágyakozó népet s ahol valami alkalom kínálkozott, igyekezett vagy földibérlő szövetkezetek útján vagy pedig örökáron,, nagy pénzösszegek árán a népet valamennyi földhöz juttatni. Egyébként ezekkel a kérdésekkel a kormány, parlament nem foglalkozott. Földcsere akkor is volt, a földbirtokosok akkor is változtak, hiszen az ország egyharmad része cserélt gazdát és az egyharmadrész a helyett, hogy a föld népének, a kisgazdáknak és a föld munkásainak tudott volna békés otthont nyújtani, mint nagyon jól méltóztatnak tudni, — így szokták mondani — netml kívánatos elemek kezébe került. Ha tehát lett volna a békének, a múltnak ilyen föl dbirtokrendaző vagy földreformot intéző szerve, amely a népnek hóna alá nyúlt volna, hogy ezt a nagy vágyakozást kielégítse, akkor itt a fokozatos fejlődés szerint megoldódott volna nagyon nagy mértékben a föld kérdése, nem jelentkezett volna előismeretek nélkül és előfeltételek nélkül, mint az 1920-as években megnyilvánult nagy földrefonmitörekvés. Mégis csak ereldlmény az és ennek az elmúlt, jogosan vagy jogtalanul csépelt tízesztendős kormányzatnak aktívumai közé tartozik, hogy ezt a nagy kérdést megoldotta. Én is tudnék elítélő kritikát mondani a végrehajtás során szerzett rengeteg tapasztalatom alapján, hiszen ilyen óriási munkálat mellett volt félreértés, volt hanyagság, volt visszaélés, de elvégre ez a nagy birtokkoanplexum mégis a magyar föld népének kezébe került. Igen t. Képviselőház! Ha történtek hibák és visszaélések, ebből nem azt következtetem, hogy most már ezt az egész akciót adjuk fel, hanem azt a szerény véleményemet nyilvánítom: ha rosszul gombolták be azt a mellényt, akkor ki kell gombolni és xíjra meg kell csinálni a földreformot azokon a helyeken, ahol azt rosszíul, a nép akarata és boldogulása ellenére hajtották végre. (Mojzes János: Ezt prédikáljuk már tíz év óta!) Mert az kétségtelen, ahol az egyszerű nép két óra járásra otthonától kapta meg az évtizedek óta vágyakozott földdarabot, ott ez nem földreform. Ez kijátszása annak a vágyakozásnak, annak a jogos igénynek, amelyet a törvény mégis csak őszintén akart elismerni. (Mojzes János: Ez a földbirtokreform lejáratása!) Ha a földbirtokre form nem sikerült részleteiben, ezeket a részleteket ki kell korrigálni. Én nem vagyok azon a nézeten, mint többen, hogy most már végre van hajtva a nagy földbirtokreform. (Mojzes János: Ki van végezve!) A szántóterületeknek egy tizenhatodrészét kiosztották kisemberek, zsellérek, nincstelenek, kisgazdák részére, de nem vagyok azon a nézeten, hogy ezzel, mint előttem szólott képviselőtársam mondotta, ezzel a fej fát ennek sírjára odategyék. Nem. Ezt a kérdést nem lehet eltemetni vagy elaltatni. Ez élő, eleven kérdés a nemzet életében és most már nem kell megvárni, hogy majd ismét egy nagy robbanás oldja meg ezt ebben az országban, hanem arra az útra, arra a térre kell lépni, hogy ez a fejlődés törvénye szerint adott lehetőségek között tovább fejlesztessék és az a nép, amely kisbirtokát akarja kiegészíteni, hogy birtokán rentábilis gazdálkodást folytathasson, azután azok a nincstelenek és új jelentkezők, akik életüket a földhöz akarják kötni vagy az a sok földtől elszakított, faluból, városba költözött, ipari ülése 19$ 1 december 15-én

} kedden. 391 munkában elhelyezkedett, de most teljesen hazátlanná és hazátlanná lett szegény tömeg viszszamehiessen a falura, — mert ez az óhajtandó és kívánatos — hogy ott megfelelő talajt talál jon, hogy ott exisztenciát alapítson, a földet termőképessé tehesse, hogy ott nagyobb eredményt produkáljon, hogy a nemzet gazdaságának gyarapításához hozzájáruljon. Azt is felfogásom ellen vethetik, hogy békében azért nem volt szükség földbirtokreforimra, mert a falu népének feleslegét felszívta a város fejlődő gyáripara. Tény, hogy ez volt a feleslegessé váló falusi erők egyik elhelyezési lehetősége. A másik az volt, hogy nyitva állott az út a nagyvilág bármely részébe és így a feleslegessé váló tömegek egy része Amerikában talált elhelyezkedést. A szerencsétlen háború és az azt követő jelenlegi nagy világkatasztrófa azonban mindkét utat elvágta. A gyáripar bukásával, a gyáripar leépítésével ezek a tömegek ellepték a fővárost és a vidéki városokat, itt munkaalkalmat nem talált, itt a charitás végső megfeszítésével, alamizsnálkodással kell az emberek életét megmenteni. Ez nem lehet kormányzati politika, ezzel csak ideig-óráiig lehet táplálni, de végeredményben intézményesen, munkaalkalmak teremtésével kell a kérdést megoldani, hogy itt minden dolgozni akaró kéz megfelelő munkaalkalmat találjon. Márpedig* a város most már nem tud többet felszívni, vagy a megterhelt tömegét nem tudja eltartani; mégis módot és utat kell keresni arra, hogy az az út, amelyen bejöttek Budapestre, vagy a vidéki városokba, visszafelé is vezessen a falvakba. Itt van a nagy, óriási jelentősége a magyar földnek, a magyar agrárpolitikának, a magyar mezőgazdaság termelési lehetőségének, mert ezidőszerint egyetlenegy területet sem tudunk megnevezni, ahol produktív elhelyezkedést találna a tétlenségre kárhoztatott munkaerő, mint csak a magyar földet. Ismételten azt a jelszót kell tehát az agrárlobogóra írni: «Vissza a faluba!» Igen t. Képviselőház! A mi magyar népünk szereti a földet csodálatos vágyakozással, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) tűri azt a rettenetes helyzetet, amelyben ma is élünk, (Ügy van! Jobb felől.) de nekem reménységet nyújt e

r százados viharokban megedzett magyar népnek az a . csodálatos, a legmélyebb fokra leredukált igénytelensége, az a kitartása, amellyel a nehéz időket is keresztüléli. A háborús győzelmek motívuma is az volt, hogy ez a faj, ez a nemzet kitartó volt a halálig, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ez a nemzet a háborús nélkülözések között, a jobb jövő reményében élete feláldozásával, de ami még sokszor nehezebb volt, hosszú esztendők borzalmas kitartásával, győzelemről-győzelemre vitte — háborús kijelentések szerint — azokat a nagy, kiváló erőket, amelyekkel rendelkezett. Amikor pedig hazajön és kiütik a puskát a kezéből és itt egy nagy forradalmon keresztül ömlik vissza a falujába és amikor ebből a forradalmi gőzből, — amelynek a motívumait ismerjük — kijózanodik, mit csinál a magyar paraszt? Nem vár földreformot, nem vár nagy országos intézkedéseket, hanem igyekszik megtelepülni ebben az országban és amikor végigutazzuk ezt a csonka országot és látjuk a falvak mellett épült új házakat, amelyek a legszegényebb emberek tulajdonai, amelyek nincstelen embereket < honosítottak meg a falvak mellett egy-egy új faluban, akkor nekünk kalapot kell ^emelnünk ennek az őserőnek csodálatos megnyilatkozása előtt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A házak tízezrei épültek fel a nélkül, hogy a kormány addig egy fii-