Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

Az országgyűlés képviselőházának 38 van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) s miér.t nem lehetett megteremteni ezeket a termelő szövetkezeteket nálunk, (Ügy van! Ügy van! a bah és a szélsőbaloldalon.) holott Magyarországon a földbirtokreformmal kapcsolatosan beláthatatlan perspektívája nyílik a szövetkezeteknek a disznó- és baromfitenyésztés terén, továbbá a gyümölcs és főzelék termelés terén. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mindez azonban széleskörű propaganda, mezőgazdasági kultúra és nevelő munka nélkül lehetetlen. Ehhez emberek, tanfolyamok és iskolák kellenek. (Buchinger Manó: És olyan parlament, ahol a parasztság képviselői ülnek, nem pedig nagybirtok-parlament!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalj» el.) Dánia, az oly boldog ós irígylésreméltó Dánia, amelyet mint a mezőgazdasági államok paradicsomát tárnak mindig a világ agrár népei elé, 50 évvel ezelőtt ugyanolyan feneketlen nyomorban, ugyanolyan kultúrálatlanságban, ugyanolyan erkölcsi és politikai süllyedésben vergődött, mint ma vesztett háború és az önölk rendszere után ez a boldogtalan ország. De önzetlen, becsületes, hozzáértő, fáradhatatlan férfiak s nem igazgatósági tantiémekért és mandátumokért dolgozó lakájok összefogása, (Taps a bal- és. a szélsőbaloldalon.) termelő szövetkezetek megteremtésével, a koordinált munkával két évtized alatt — igaz, hogy Dániának tengere is van, amely a szállítást könnyebbé teszi — kemény, szorgos, becsületes és önzetlen munkával a szövetkezeti vezetők révért a világ egyik legboldogabb legharmonikusabb gazdaságilag és politikailag Európának legkiegyensúlyozottabb országává tette. (Egy hang a baloldalon: Nem álszövetkezetekkel!) Egy másik problémának a megoldását is szíves figyelmébe ajánlom a jelenlevő igen t. miniszter úrnak, amely kérdés talán nem is tartozik szigorúan az Ofb. törvényjavaslathoz. A termelő szövetkezetek ugyanis az állami budget szempontjából feleslegessé tesznek egy eddig még ki nem számított, de szerintem is nagyszámú állami tisztviselőt. A termelő szövetkezetek ugyanis természetszerűleg új, művelt, dolgozó emberanyagot kívánnak mint vezetőket, tanítókat, könyvelőket és^ adminisztrátorokat. (Rakovszky Tibor: A középosztály problémájának megoldása!) Ez pedig a középosztály nagy problémája megoldásának úgyszólván egyedül járható útja, —- telepítéssel együtt természetesen. Látjuk, hogy 40 éven alul hány férfit és nőt foglalkoztat az állam voltaképpen nem is termelő munkában. Hogy csak egy példát mondjak, ha keresztülviszik azt, hogy az adót nem az adóhivatalokban, hanem a postatakarékpénztárba kell t befizetni, s, fiatal munkaerőknek ezáltal százait és százait, akiket az adóhivatalokban felhasználnak, tehetik teljesen feleslegessé. A t. kormány itt tántorog egy óriási budget-vel szemben,^ mellyel megbirkózni képtelen, mert az a szám, amelyet a t. •miniszterelnök úr kiváló programmbeszédében érintett, amely, azt hiszem, 890 milliót jelent, — úgy a t. miniszterelnök úr, mint mi ez az oldal és az ország minden adófizető polgára is teljesen tisztában van vele — túlmagas, úgyhogy ez az ország teherbíró képességét meszsze túlhaladja. (Erdélyi Aladár: De menynyire!) Legalább 200—256 millióval kell lenyomni ezt a budge-t, mert különben abban a helyzetben lesz a t. kormány, hogy a nép ülése 1931 december 15-én, kedden. 389 teherbíró képességének húrjait annyira megfeszíti, hogy azok elpattannak. (Helyeslés balról.) Ma tehát e helyett az idea- és ideál-szegénység, pepecselés helyett, amely a kormányzat egész működéséből kiábrándítólag felénk árad, gondoskodni kell arról, hogy az állami tisztviselőknek ezt a fiatalabb részét más, termékenyebb munkában kell elhelyezni. Nagyon jól tudjuk, hogy a köztisztviselők egy része, azok is, akik Budapesten a minisztériumban dolgoznak, éppen úgy a budapesti ipari munkásságból is az a 70.000 plusz, amelyet a nagyipar az autonóm vámtarifa segítségével foglalkoztatott, — legalább 80 százaléka nem pesti születésű, vidéki ember és a mezőgazdaság erőteljesebb lendülete kenyeret, munkát, exisztenciát biztosítana ennek a tömegnek és ezek mind^ boldogan mennének vissza a régi foglalkozáshoz, már ösztöneiknél, egész társadalmi adottságuknál fogva is. Minderről nincsen szó sem a kormány programmjában sem, ebben a kietlen Ofb.-javaslatban, (Zaj a baloldalon. — Friedrich István: Ha mi nem beszélnénk, sohasem volna szó semmiről!) amely nem egyéb, mint egy fakereszt azon a sírhanton, amelyet^ ez a földreform jelent a magyar nép számára. (Zaj.) Ne áltassuk magunkat: ma nem a kormány uralkodik és kormányoz ebben az országban! Valljuk be: a kormány minden intézkedéséből kiviláglik, hogy itt voltaképpen a nagy bürokrácia és a nagytöke uralkodik és kormányoz és ez az egész kormányzati rendszer csak eszköze a külpolitikában, a belpolitikában és a gazdasági politikában az ő célkitűzéseinek és az ő legridegebb, legönzőbb anyagi érdekeinek. A kormány politikai kalkulusaiból kiesett másfélmillió földnélküli kisgazda, zsellér, mezőgazdasági cseléd, törpebirtokos és ugyanúgy kiesett a kormány kalkulusaiból a kisiparos, a kereskedő, a lateiner is. Mindezeknek az elemeknek j életérdeke a kormány gazdasági politikáját hidegen hagyta. (Friedrich István: Ez a második nemzet!) Ebben az elernyedésben, ebben a fülledtségben, ebben a fojtogató atmoszférában, amely, valljuk be, ezt a Képviselőházat és az egész országot megüli, nincs más megoldás, I mint a szklerotikus erekbe — mert hiszen egy I vérelmeszesedéses folyamat megy itt végbe j gazdaságilag, politikailag és társadalmilag — új vért ereszteni és ezzel az új vérrel pótolni I kell a megingott, ebben a lakáj levegőben politikai önérzetétől megfosztott középosztályt. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) A középosztályt felőrölte ez a trianoni békekötéstől a mai napig tartott kormányzás. (Eckhardt Tibor: Eltrianonizálódott!) Ezt pótolni kell, ezt fel kell frissíteni, mert ez a folyamat az egész magyar polgári társadalom katasztrófájához és Sedan jához fog vezetni. (Friedrich István: Majd Károlyi Gyula felfrissíti egy kicsit! — Zaj. — Friedrich István: Ahogy mi fel leszünk frissítve!) "-'('"" Akármilyen aggodalmas bizonyos politikai körökre, a magyar parasztot igenis be kell ereszteni a magyar politikába, mert ha nem j eresztjük be magától, akkor keresztül fog gá] zolni a mesterséges akadályokon és el fogja fogj lalni azokat a^ pozíciókat, amelyek őt ereje, munkája, vér és pénzáldozata és számaránya révén az ország törvényhozásában megilletik. Eszembe jut itt egy háborús élményem Albániából. (Halljuk! Halljuk!) Albánia fővárosa, Tirana alatt állottam egy fél zászlóalj osztrák császárvadásszal, népfelkelőkkel. Meg volt tiltva, hogy az albán paraszt puskával menjen 56*