Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

Az országgyűlés képviselőházának 38. ken keresztül a földet és ma ott van, hogy akármit csinál is vele, az a föld egyáltalában nem terem. Nem is teremhet! (Lázár Miklós: Meggyűlöltették velük a földet!) Ma az a helyzet, hogy ezek az emberek kénytelenek otthagyni a földet és nem is tudnak fizetni, mert nem terem nekik és másutt sem tudják meg' keresni azt a horribilis összeget, amelyet nekik tulajdonképpen fizetniök kellene. Addig* jó volt ez a föld és nyugodtak voltak, amíg nem kellett fizetni, mert a földbirtokreform pénzügyi részében ott is nagy hiba van, hogy kiadták a földet, de az emberek nem tudták, hogy kinek és< mennyit kell fizetnie. Három-négy évig a legnagyobb bizonytalanságban voltak, mert hiába akart valaki űzetni, nem tudta, hogy hol kell aieki a pénzt lefizetnie. Felhalmozódott a hátralék. Azonkívül volt egy borzasztó rossz erkölcsi hatása is a dolognak, az tudniillik, hogy tendenciózusan hozzászoktatták ezeket az embereket a nemfizetéshez, amire ezek azt g'ondolták, hogy talán nem is kell fizetniök, vagy talán csekély haszonbért kell fizetniök. Ma pedig látják azt a lehetetlen helyzetet, hogy igenis, nemcsak a föld árához méltó összeget, hanem miután megvan állapítva a vételár, most már a föld árának kétszeres, nétha háromszoros összegét kell megfizetni, erre pedig képtelenek. Itt a megoldás az volna, hogy a vételárat és a törlesztési részleteket iijra kellene rendezni, mert azokat az összegeket, amelyek most esedékesek, soha nem fogják tudni megfizetni. Továbbá hiába fogják a vételárat és a törlesztési részleteket rendezni, ha nem nyúlnak a hónuk alá ezeknek a szegény embereknek, ezek soha nem fognak tudni fizetni. Ha tehát szövetkezeti vagy más alapon nera fogják meg a kérdést, akkor az az egy-két hold föld soha nem lesz megtrágyázva, nem fog teremni és a munkának nem lesz eredménye. {Lázár Miklós: Termelőszövetkezetek* kellenek! — Kun Béla: El volt hanyagolva a dolog!! — Csikvándi Ernő: Mégis meg kellett csinálni, ha rosszul is kellett megcsinálni !) A vita során többen képviselőtársaim közül egy képet festettek a jövő földbirtokréndezésről. Bár el tudnék képzelni ideállsabb megoldást a föld szétosztása terén, mint amilyen Magyarországon van, de addig, amíg ennek egységes gazdasági vezetése és pénzügyi alátámasztása meg nem történhetik, el sem tudom képzelni, hogyan gondolják azok a képviselőtársaim, hogy megint nekimenjünk egy földbirtokrendezésnek, (Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: Ügy van!) mert megint csak oda jutnánk, ahova eddig jutottunk. (Tvády Béla földmívelésügyi miniszter: A réginek is csak az volt a hibája!) Említették a telepítés kérdését. Azt hiszem, nincs senki jobban a telepítés mellett, mint én. (Csikvándi Ernő: Pénz kell hozzá!) Említette itt Szeder Ferenc képviselőtársunk a tiszapolgári telepet. Tudjuk azt, hogy a magyar ember nemi megy ki a maga falujából, kötéllel sem lehet kihúzni, legfeljebb azzal, ihogy mézesmadzagot adunk neki, de a végére odatesszük a mézet is, amelyet évtizedeken keresztül élvezhet. Addig azonban, amíg a pénzt, a mézet oda nem acfhatiuk neki,* ne gondoljunk erre, mert az ilyen dolgoknak még a felvetése is veszedelmes. (Lázár Miklós: Nem maradhat minden úgy. amint van!) Meß- más szempontból is meg akarom ezt a kérdést t. képviselőtársaim előtt világítani. Összehasonlították itt a hollandiai és németor- | szági viszonyokat a magyar viszonyokkal. Mellese 1931 december 15-én, kedden. 385 tóztassan&k megnézni a porosz alföldet, ahol ugyanolyan föld van, mint a mi alföldünkön. Ott százezer hold számra erdősí tettek azért, mert másként azt a földet kihasználni nem lehetett. Állítom, hogy a mi magyar földmívesünk sokkal értelmesebb és sokkal tisztább fejű, mint akár a holland, akár a porosz vagy a bajor. Ennek biztos, gyönyörű érzéke van a földmíveléshez. Van azonban egy kérdés: nálunk nincs beadminisztrálva úgy a földmívelés, és nincs úgy beorganizálva a termelés, mint ahogy be van organizálva például Hollandiában, mondjuk Csehországban, ahol kis földekből az éghajlati viszonyok kedvező volta miatt — ami nálunk nincs meg (Egy hang a jobboldalon: Ez az!) — nagy eredményeket tudnak elérni. Ott azonban, ahol az éghajlati viszonyok olyanok, mint nálunk, ugyanolyan gazdasági rendszer van Németországban és másutt is, mint nálunk. Ennek a kérdésnek elbírálásánál tehát nem lehet idegen államok földbirtokmegoszlását előráncigálni, utánozni, hanem meg kell nézni, minden eshetőséget, elő kell venni a reális számításokat és nem szabad mégegyszer belemenni olyan földbirtokrendezésbe, amely pénzügyileg nincs alátámasztva. (Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: Ügy van! Ügy van!) Ha alá lesz támasztva, akkor én leszek az első, aki azt mondom, hogy igenis, a telepítést meg kell csinálni, (Helyeslés a baloldalon.) Áttérve most a tulajdonképpeni javaslatra, a javaslatnak két előnyét, látom. Azt, hogy decentralizálja azokat a tennivalókat, azokat a munkákat, amelyeket az Országos Földbirtokrendező Bíróság eddig közigazgatási úton végzett. Mert nézetem szerint azok a munkák, amelyek a gazdasági albizottságnak adatnak át, közigazgatási tennivalók voltak. Ezek nagyon helyesen kerülnek majd le a gazdasági albizottsághoz. Helyesen kerülnek le azért, mert az Országos B^öldbirtokrendező Bíróság eddig is a közigazgatási hatóságok bizonyítványai cs véleménye alapján döntött, hol jól, hol rosszul. Nem fog más történni most sem, mint hogy azok a gazdasági albizottságok, amelyek tagjainak közvetlen helyi ismereteik vannak, ismerik nemcsak az embert, hanem a földet is, ezek a gazdasági albizottságok fognak majd ebben a kérdésben — nagyon helyesen — dönteni. Egyben azonban koncedálom ezen az oldalon ülő képviselőtársaimnak aggodalmát és magam is azt mondom, hogy igenis, a politikát ki keil zárni minden tekintetben a gazdasági albizottság működéséből. T. Ház! Egy másik dolog, ami nekem nagyon tetszik ebben a javaslatban, az, hogy a magyar bírót, aki igen magasan áll előttem, végre valahára kikapcsolják a közigazgatási teendőkből. A magyar bírónak nem volt helye a földbirtokrendezés során sem a közigazgatásban, nem volt helye a lakás- és egyéb ügyekben sem, mert a »magyar bírót nem szabad odaengednünk a közigazgatásnak semmi néven nevezendő vonalára. A tmagyar bírónak személye előttem szent és legyen mindenki más előtt is szent, örülök, hogy végre valahára rájött a :> kormányzat arra, hogy a magyar bírót ebből a közigazgatási, ebből a — hogy úgy mondjam — nem kellemes és sok félreértésre alkalmat adható szerepből végre valahára kiemelje. . • ., Ami a fellebbezést illeti, szívesebben látnám, ha a közigazgatási bírósághoz kerülnének ezek az ügyek az albizottságtól. Ez azonban lehetetlen. Tudjuk mindnyájan, hogy a közigazgatási bíróságtól három év múlva kapunk meg egy döntést. Áz, hogy ha valaki el