Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

380 Az országgyűlés képviselőházának i munkanélküliség oka a pénztelenség. Miből származik a pénztelenség? Felfogásom szerint három esztendőre vezethető vissza, és pedig: a terhek, a hitelek megvonása és a túlköltekezés. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A könnyelmű túlköltekezéssel nem óhajtok foglalkozni, ezzel foglalkozott már elégszer a Ház. (Kun Béla: A tízéves rendszer is ezzel foglalkozott!) Maradnak a terhek. Miből keletkeztek ezèk a terhek? Adósságokból és a már-már elviselhetetlenné váló adókból és közterhekből. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Szűcs István: Es a pazarlásból! — Kun Béla: Ki csinálta a pazarlást?) Miből keletkeztek az adósságok elsősorban a magángazdaságban, és parallel azzal az államháztartásban? A háborút követő időkben, részben a lelki kimerültség folytán, részben azért is, mert a könnyű kereseti lehetőségek között mindenki igyekezett magát regresszálni, megindult a termelés, erre ibuzdítóképpen az állam járt példával elől, és mi mindannyian hangoztattuk a többtermelés, az intenzívebb termelés jelszavát. Akkor könnyen jutott mindenki hitelhez, mert a szuppozíció az volt, hogy agrárius államnak arany valutája a búza és ennek fedezete a föld. (Úgy van! a baloldalon.) Ezt bizonyította a külföld is azzal, hogy amikor itt megindult a termelés, elsősorban sietett segítségünkre, igaz, hogy 26' pengős búza mellett és ezerpengős földárak mellett táblázta be követelését első helyen a földekre, tehát elismerte azt, hogy a 'búza aranyvaluta. «A többtermelés meghozta magával a katasztrófát. A kínálat nagyobb lett és ezáltal lemorzsolódtak az árak. Az adósságok azonban megmaradtak a 26 pengős alapon. Az idei esztendőben hozzájárult ehhez még a katasztrofális termés is, amely még sok százalékkal lerontotta a jövedelmeket. Az adóknál és a közterheknél ugyanezt látjuk, mert 26 pengős aranybúza standard-en rendezkedett be az államháztartás, ugyanezen az alapon rótták ki a terheket, és amikor a jövedelmek a minimumra csökkentek, ugyanakkor megmaradtak a terhek. (Kun Béla: Emelkedtek az adók!) A hitelek megszűnésének nagyon egyszerű a magyarázata. Ez azért történt, mert ahol az arany nem érzi magát 100%-ig biztonságban. ott nincs hitel. Mi történt ezzel szemben az arannyal? Aranyban szintén túltermelés mutatkozik, mégis mik azok az okok, hogy a túltermelés folytán értéke nem szállt le. Ha visszagondolunk a háborúelőtti időre, már mutatkozott egy megmozdulás, amely az aranyat talán-talán leértékelte volna. Az arany valutáris értékét az 1800-as évek közepén állították meg. Kérdem, mennyi aranyat termeltek azóta, nem mutatkozott-e itt túlprodukció, amely indokolttá tette volna az aranyárak leszállítását? Be is következett volna az arany kettéválása kereskedelmi és valutáris aranyra. Ezért tört ki a háború, mert az arany nem tudott plaszírozódni azon a mesterséges . árfolyamon, amelyen önmagát tartotta. Ezáltal bőséges elhelyezkedési lehetőségek mutatkoztak. Következett a háborút követő időszak. A háborút követő időszakban mit látunk? Az arany elindul vándorútjára, mindig ott helyezkedik el, ahol biztonságban van, de a bizonytalanság legelső fuvallatára tovább megy. így vándorolt egész Európában, az egész világon keresztül egészen addig, míg ma kartellszerűleg egy kézben tömörülve mesterségesen tartja magát. Kínálat aranyból nincs, tehát nem szállnak le az értékek. Ezzel azonban mit ért el? Megöli lassacskán a termelést mindenütt, mert a ter. ülése 1931 december 15-én, kedden. melvények elértéktelenítésének természetes következménye a munkaalkalmak megszűnése. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ahol nem érdemes, vagy nem lehet termelni, ott nem lehet dolgozni. Vagyis lényegileg mi van? Az arany nem hajlandó magát leértékelni oda, ahova ma a munka értékét leszállította. Ez kétségkívül világjelenség, s ennek eldöntése nem itt fog megtörténni. Hogy azonban a mi közgazdasági életünkre ez milyen káros befolyással van, ahhoz hozzászólni nekünk nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) A kormány ebben a helyzetben elkövetett mindent arra, hogy ennek az aranybálványnak a kedvében járjon, az aranypengő-rendelettől kezdve, egészen a kistisztviselők fizetésének megnyirbálásáig. (Kun Béla: Nagy lelketlenség volt!) Kénytelen volt vele, mert hiszen ma felelős állásban levő politikusnak nagyon nehéz állást foglalni pro vagy kontra, mert^ a valutáris kérdés ilyen szejnpontból nem intézhető el. A kék ceruza is ma azoknak a kezében van, akik ebben a kultuszban éltek. De kérdem : képesek lesznek-e azok, akik ott voltak akkor, amikor az államháztartás és a magángazdaság úgynevezett közgazdasági szekere a lejtőn megindult s ezt nem tudták megakadályozni, képesek lesznek-e ugyanazon elvek szerint ugyanazon módszerrel ma, amikor a szekér a sárban van, azt onnét kihúzni? {Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon. — Kun Béla: Sztranyavszky is megmondotta, hogy nem képesek!) Egyet mindenesetre elértek: azt, hogy a munkanélküliség mellé dolgozó társadalmi rétegek elégedetlenségét párosították. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Mi magunk a helyzetszülte kényszer alatt játszottuk a jó gyermek szerepét. Kénytelenek voltunk vele. Mit kaptunk ezért? Ezért egy vállveregetést kaptunk (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és azt a megállapítást, hogy Magyarországon minden rendben van, Magyarország fizethet. (Lázár Miklós: Nincs itt semmi baj!) Ha mármost a kényszer hatása alatt — és ennek főindoka a nyomor és a munkanélküliség, amely már-már úrrá lesz rajtunk — olyan eszközökhöz fogunk nyúlni, amelyeknek alkalmazása mellett nem egészen a jó fiú szerepét töltjük be, kérdem, mi következik be akkor? Akkor sem kapunk semmit, legfeljebb magaviseletből rovást. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) A 33-as bizottság előtt igen sok értékes javaslat volt. Ezek között szerepeltek: különböző hipotekárius kölcsön, 'belső kölcsön; volt egy javaslat ezüstpénz kibocsátására, amely lényegileg abban rejlik, hogy meghatározott menynyiségű nyers ezüstből nagyobb hányadban ezüstpengőt bocsássunk ki. Erre egy igen kiváló közgazdasági kapacitásunk azt mondotta, hogy ez infláció volna. Elismerem: infláció, de percentuális és kötött infláció. Itt látom én, ennél a pontnál azt, hogy nem egészen játsszuk a rossz fiú szerepét. De egy halálra ítélttől is megkérdezik azt, — mert mi halálra vagyunk ítélve — hogçy mi az utolsó kívánsága. Tőlünk még nem kérdezték meg. Nekünk egy feleletünk lehet erre: kérjük a, halálos ítéletet börtönre változtatni, mert ez egyenlő azzal, hogy mi élni akarunk, nem magunkért, de utódainkért, ezért az országért és ezért a nemzetért. (Élénk helyeslés és taps.) Ha ebben a súlyos helyzetben minden eszközt megragadunk arra, hogy a nyomort enyhítsük és ia munkát megindítsuk, nem hiszem, hogy a külföld meg ne értené az ilyen termé-