Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

Az országgyűlés képviselőházának 87. A az az óhajtás és kívánalom, — és, bizonyos mértékig jogosultnak és célravezetőnek is gondolom —• hogy a szőlők egyrésze csemegeszőlőtermelésre alakíttassák át. ' Ennek azonban természetszerűen igen nagy költségei vannak. Hogy tehát ez a folyamat megindulhasson, nagyobb, erősebb tempóban, — a mi vidékünkön, a Duna-Tisza közén most is folyik, csak nagyon lassú, nagyon gyenge tempóban, pénz hiányában — méltóztassék gondoskodni arról, hogy ez meg legyen könnyítve legalább is azzal, hogy ingyen, vagy egészen csekély öszszegért kapják azok, akik át akarják oltani a szőlőt, az államtól a legjobb csemegeszőlőfajták vesszeit, másodszor pedig azzal, hogy legalább 4—5 évre, amennyi ideig a termést elveszítik azok, akik a szőlőt értékében átalakítják, ezek a szőlőbirtokosok erre az időre és erre a területre nézve adómentességben részesülhessenek. ' Ezek az én tiszteletteljes kéréseim. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Sándor István t. képviselőtársam a borkérdésben intézett hozzám interpellációt. Tekintettel arra, (

hogy én ezzel a kérdéssel nemcsak a múlt héten elmondott beszédemben, hanem azóta már három,^ sőt, ha jól emlékszem, talán négy interpellációra egymásután nyilatkoztam, méltóztassék talán megengedni, hogy egészen röviden feleljek a felvetett kérdésekre. (Helyeslés.) A képviselőtársam három konkrét kérdést intézett ebben az interpellációban homám. Az első ez: mit szándékozom tenni, hogy a borszőlőnek csemegeszőlővé való átoltását előmozdítsam. Erre nézve van szerencsém bejelenteni a t. Háznak, hogy a magyar állam szőlőtelepeinek legnagyobb része már főleg csemegeszőlőtermelésre van berendezve. Különösen a Mathias-féle telepünk az, amely kizárólag csak ezt a célt szolgálja. (Sándor István: A vesszőt mennyiért adjál) Hogy mennyiért adjál A t. képviselőtársam is a legjobban tudja, hogy az adott viszonyok között azi államháztartás helyzetében ingyen osztogatni a vesszőket nincs módjában a minisztériumnak, hanem igenis, módunkban van egészen minimális áron adni, amennyibe kerül, semmiféle nyereséget ezen a téren nem számítunk fel. Mindenesetre gondom lesz rá, hogy mindezek az állami telepek egyenesen és főleg arra rendezkedjenek be, hogy azok a gazdák, akik olyan vidéken folytatják a szőlőmívelést, amely nem bortermelésre alkalmas, hanem elsősorban csemegeszőlőtermelésre, megfelelő olcsó áron kapjanak szaporító vesszőt, oltógallyat, ojtványt. (Helyeslés jobb felől.) Hiszem, hogy ezen a réven lehet a legrövidebb időn belül ezt a kívánalmat eredménnyel szolgálni. Ezenfelül még utasítást kaptak a borászati felügyelők is, hogy gondoskodjanak róla, hogy minden útjuk alkalmával megfelelő propagandát fejtsenek ki a kisgazdatársadalomnál, különösen ott, ahol indokolt a csemegeszőlő termelése, hogy minél hamarabb térjenek át erre; hiszem, hogy ennek a propagandának is megfelelő eredménye lesz. A t. képviselő úr második kérdése arra vonatkozik, hogy mit szándékozom tenni a bor kivitele és a belső fogyasztásnak előmozdítása érdekében. Erre már a múlt alkalommal egy interpellációra adott válaszban feleltem. Á belső fogyasztás kérdése főként a borfogyasztási adónak kérdésével függ össze. Erre is fe'ése 1981 deoember 12-én, szombaton. 377 leltem, ugyancsak egy interpellációra adott válaszomban. A-t. képviselőtársamnak harmadik kérdése: mit szándékozom tenni annak biztosítására, hogy a szőlők a jövő évben megmunkálatlanul ne maradjanak s a szőlőmívelŐk addig megélhessenek, amíg az új termés, illetőleg munka őket keresethez juttatja. Erre vonatkozólag van szerencsém jelenteni a t. Háznak, hogy ezt a célt kívánja szolgálni az a megállapodás, amelyet a tegnapi napon tudtunk perfektuálni a szőlősgazdák és a szeszérdekeltség között, amelynek értelmében kilátásunk van arra, hogy körülbelül 300— 400.000 hektoliter bort fogunk borpárlattá felfőzhetni, (Elénk helyeslés jobbfelőL) és ennek a borpárlatnak megfelelő áron való értékesítését is biztosítani tudjuk. Ezáltal hiszem, hogy nemcsak a borárak fognak megindulni az országban, hanem tekintélyesebb bormennyiségnek az eladásával a bortermelök is abba a helyzetbe fognak jutni, hogy szőlőterületüket a jövő évben megmunkálhatják- Ami a szőlőmunkásokat illeti, hogy az idei nehéz telet miképpen húzzák át, erre nézve is voltam bátor ugyancsak egy interpellációra adott válaszomban felelni. Az ínségakció során ezekről is megfelelően gondoskodni fogunk. En hiszem, hogy ezekkel az intézkedésekkel, ha nem is tudunk százszázalékos eredményt elérni, de mindenesetre meg fog mozdulni a borpiac és ezzel szőlősgazdáinkba egy kis lelket és életet fogunk tudni Önteni. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga illeti. Sándor István: T. Képviselőház! Örömmel hallottam újra a földmívelésügyi miniszter úr szavaiból azt a nagy szeretetet és gondoskodást, amellyel ezeket az ügyeket kezeli. Azt hiszem azonban, interpellációim már abban a tekintetben sem volt felesleges, mert tudtommal ezt a bejelentést, hogy 300—400.000 hektoliter bor kifőzésére van kilátás, a nyilvánosság és az ország számára ezideig még nem méltóztatott megtenni. Ez mindenesetre vigasztalás lesz azoknak, akiket még meg lehet vigasztalni. Meg kell azonban jegyeznem azt, hogy, amint az előbb is említettem, a nép legszegényebb rétegében sokan vannak olyanok, akik szüretkor kénytelenek voltak eladni termésüket és ezeken már az az esetleg beálló áremelkedés nem segíthet. Itt már a jóakarat, az elért siker dacára sem hathat az orvosság s ennélfogva ezekre nézve az a kérdés, hogy ezek a szőlőtulajdonosok miként művelik .meg földjeiket, még mindig fennmarad. Mivel azonban meg vagyok győződve arról, hogy a földmívelésügyi miniszter úr azért, mert akarja, meg is fogja találni ennek a kérdésnek megoldását is, éppen úgy, mint ahogyan a másik kérdés megoldását megtalálta, amelynél ha nem is előbb, amikor még jobb lett volna, de mégis leküzdötte az akadályokat és mégis csak megszerezte ezt a kedvező helyzetet és feltételt, — válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni % (Igent) A Ház a választ tudomásul vette. Következik báró Inkey Pál képviselő úrnak egyrendbeli, vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre képviselő úrnak kétrendbeli és Klein Antal