Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. lyokat és a házszabályokban lefektetett kötelességeket. Számtalan interpellációra azonnal válaszoltam én is, minisztertársaim is. Hogy minden interpellációra rögtön választ nem adtunk, ez egyáltalában nem házszabályellenes, mert a házszabály teljes jogot ad a minisztereknek arra, hogy az elhangzott interpellációra 30 napon belül írásban válaszolhassanak. Ennélfogva Propper Sándor képviselőtársamnak azt a beállítását, hogy a miniszterek minden interpellációra azonnal szóbeli választ nem adván, ezáltal kvázi törvény- és házszabálysértést követnének el és lekicsinyelnék a Ház méltóságát, a leghatározottabban visszautasítom. A jövőre nézve is azt a kijelentést tehetem, hogy minden fontos és sürgős interpellációra, amennyiben arra a kormány konkrét választ tud adni, lehetőleg azonnal fog válaszolni; de számtalan eset lehetséges, amikor igenis, a kormány azonnali szóbeli válását'nem fog adni, hanem a 30 napos határidő betartásával írásban fog válaszolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Mindenekelőtt megállapítom a magam állításának igazolására, hogy a házszabályszerű és szokásos heti két interpellációs nap közül az egyik állandóan elsikkad, az egyiken az interpellációk előterjesztését lehetetlenné teszik azzal, hogy szombaton a Házban nem tartanak ülést. En nem ragaszkodom ahhoz, hogy a hétnek mind a hat napján tárgyaljunk, de igenis, ragaszkodom mindkét interpellációs naphoz. Ha tehát a Házzal négy napig méltóztatnak hetenként tárgyaltatni, méltóztassanak a két interpellációs napot ezek közé beilleszteni. Ez igen egyszerű technikai változtatás, amelyet minden nehézség nélkül keresztül lehet vinni. Eégente is két interpellációs nap volt, a szerda és a szombat. Ez a mai állapot is a mellett szól, hogy a kormány nem túlságosan tiszteli az interpellációs jogot, különben maga is érezné a második interpellációs nap hiányát, (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Nem érzi!) aminek hátránya abban jelentkezik, hogy az egyik interpellációs napon torlódnak össze az interpellációk és így jön össze egy napra 30—40 interpelláció. (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Igen, egy tárgyiban 8—10!) Miután pedig éjfélután nem lehet tárgyalni, mert a naptári napnak éjjel 12 órakor végeszakad, így az interpellációk elmaradnak. Már pedig az ellenzéki képviselők javára nem fogják az órát sohasem megállítani, ez egyedül iá miniszterelnök úr kiváltsága. Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy a házszabályok a válaszra 30 napi határidőt engednek. Ezt igen jól tudom. (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Nohát!) De van valami ezenfelül is, ami méltánylást érdemel és amit érdemes megadni az igénylőnek és ez az, hogy méltóztassanak az interpellációkat legalább végighallgatni. Bizonyos az, hogy megvan a lehetősége a házszabályok szerint a 30 napon belüli válaszadásnak is és én nem is vehetem rossznéven, ha egyik-másik miniszter azt mondja, hogy abban a pillanatban nem tud válaszolni, f de utánajár a dolgoknak és 30 napon belül válaszol. Ennek nem mond senki ellent, de a december 2-iki interpellációs napon egyetlen szál miniszter sem volt jelen, úgyhogy nem is tárásé 1931 deoember 12-én, szombaton. 375 tották érdemesnek végighallgatni az interpellációkat. Ez a sértő és bántó és ezt kell visszautasítanom és a kormány részéről kikérnem. Tessék több előzékenységgel viseltetni az iránt a munka iránt, amelyet az ellenzék a Képviselőházban kifejt. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy az a kérdés, fontos-e az interpelláció. Ennek megállapítását méltóztassék az interpelláló képviselőre bízni. Nem állapíthatja meg egyetlen miniszter, a miniszterelnök úr sem, hogy melyik interpelláció fontos és melyik nem, nemcsak azért, mert ez a képviselő joga, hanem azért sem, mert a miniszterelnök úr maga nem is tudhatja, hogy az az interpelláció fontos-e vagy sem, mert hiszen közvetlen kapcsolatba még nem került vele, lehet, hogy a miniszterelnök úr mérlegén valamelyik interpelláció egészen jelentéktelen kérdésnek látszik, de lehet, hogy ennek ellenére az élet számára igen fontos a felvetett kérdés. A képviselő, mint interpellációmban mondottam, gyönyörűségből sohasem interpellál, hanem mindig azért interpellál, mert annak a kérdésnek a felvetésére valamilyen fontos okból szükség volt. Ne tessék tehát disztingválni, hanem tessék az interpellációs jogot minden feltétel nélkül tiszteletben tartani. Ez volt megjegyzésem a miniszterelnök úr válaszára. , Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Sándor István képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszterhez. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz. 1. Mit szándékozik tenni a miniszter úr, hogy a borszőlőknek csemegeszőlővé való átoltását előmozdítsa? 2. Mit szándékozik tenni a miniszter úr a bor kivitele és belső fogyasztásának előmozdítása érdekében? 3. Mit szándékozik tenni a miniszter úr annak biztosítására, hogy a szőlők a jövő évben megmunkálatlanul ne maradjanak, a szőlőművelők addig megélhessenek, míg az új termés, illetőleg munka őket keresethez juttatja? Budapest, 1931. évi december hó 10-én.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor István: T. Képviselőház! Ne méltóztassék rossznéven venni, hogy ezt a fontos kérdést, a szőlőnek és a bornak az ügyét újra idehozom az igen t. Ház elé, de ennek szükségét érzem többféle okból. Először azért, mert amikor erről a termelési ágról van szó, akkor tulajdonképpen az ország lakosságának körülbelül egynyolcadáról van szó, mert a kapcsolatos kereskedői és ipari elfoglaltsággal együtt egynyolcadrészét a szőlővel foglakozók adják, másodszor azért, mert egy nagy nemzetgazdasági értékről van szó, egy hold szőlőbe ezrekremenő összeg van befektetve, arról van tehát szó, hogy ezt az összeget jövedelmezővé tudjuk-e tenni, vagy pedig magát azt a vagyont, amely a nemzeti vagyonnak is alkatrésze, engedjük tönkremenni, engedjük megsemmisíteni és csorbítani ezálal a nemzeti vagyont. De arról is szó van, hogy az a sok ember, aki ebből él, aki ezzel foglalkozik és aki e mellett például a homokvidékeken olyan talajt művelt eddig,