Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
3ê() Az országgyűlés képviselőházának 3? vény gondoskodott arról, hogy ezekben a kérdésekben bírói fórumok intézkedjenek, (Mojzes János: A független bíróság!) mégis mennyi jogosult panaszunk van a földreform végrehajtása ellen. Most« méltóztassanak elképzelni, hogyha a földből való kimozdítás (Mojzes János: Kortesszempontok szerint megy!) és az újból való földhözjuttatás jogát egy közigazgatási, de { újgy is mondhatnám, politikai szervre ruházzák át, mi lesz ennek a következménye. Ennek az lesz az egyszerű következménye, hogy a közel 500.000 földhözjuttatottból — a házhelyesekkel együtt értem — egészen ugyanannyi politikai rabszolgát csinálnak. Nem a kormány, nem a pénzügyi kormányzat fog visszaélni ezzel a lehetőséggel, amelyet a törvénynek ez az intézkedése nyújtana, hanem a legmeiszszebbmenő mértékben visszaélnének vele a helyi kiskirályok, visszaélnének^ vele azok, akik a választások alkalmával a társadalom minden rétegét a legmesszebbmenőén terrorizálni szokták. Mégis csak lehetetlenség egy olyan helyzet megteremtése, amelyben politikai pártállás szerint osztályozzák az állampolgárokat és politikai pártállás szerint adnak nekik földet vagy veszik el azt tőlük. A moratóriumnak megvalósítására, amelyet, mondom, nem lehet nemfizetésre való felhívásnak tekinteni, s amely a helyzet szükségszerűségéből és kényszerűségéből folyik, azért is szükség van, mert teljes képtelenségnek tartjuk, hogy a kormány még messzebbmenően iie foglalkozzék a föld problémájával. Mi például szükségesnek tartjuk a földbirtokpolitika további kiépítését, mi szükségesnek tartjuk azt, hogy a nagybirtokoknak bizonyos kategóriái tovább is igénybevétessenek. (Mojzes János: Csináljanak egy becsületes földreformot!) Mi szükségesnek tartjuk, hogy tisztán kötvényfizetési alapon újabb nagy földterületek legyenek felszabadítva és a földreform céljaira ezek igénybevétessenek. Mi kívánni fogjuk azt, hogy a földteherrendezéssel kapcsolatban, ami elkerülhetetlen és amely problémával igenis, foglalkoznunk kell, olyan földbirtokpolitika építtessék ki, amely valóban földhöz juttatja a magyar népnek azokat a rétegeit, amelyeknek más megélhetésük, mint a föld, nincs és amelyek talán még a termelés egyes problémáit is meg tudják oldani. Mert egy kis törpebirtok, egy családi birtok sokkal könynyebben és fürgébben tud áttérni újabb termelési típusokra, mint egy nagy birtokkomplexus, amely a maga r termelési programmját már évek hosszú sorára előre beigazította, előre elkészítette. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Szakács Andor: Két vagy három percnyi meghosszabbítást kérek! (Felkiáltások: Öt percet is adunk!) Elnök: Méltóztatnak öt percnyi meghoszszabbítást adni? (Igen!) A Ház öt percnyi meghosszabbítást ad. Szakács Andor: T. Képviselőház! A magyar nemzet jelenleg a történelem által a legnagyobb feladatok elé van állítva. Nekünk nemcsak ezt a kis Csonka-Magyarországot kell a végpusztulástól megmentenünk, nekünk a régi Nagy-Magyarország visszaszerzésére is állandóan gondolnunk kell. (Schandl Károly: Nagyon helyes!) Am egy koldussá tett, elszegényedett, gazdaságilag lehetetlenült néptömeggel semmiféle nagy nemzeti célokat elérni nem tudunk. Ha a történelmet nézzük, azt látjuk, hogy minden ©gyes alkalommal, amikor a magyar '. ülése 1981 deoemher 12-én, szombaton. . nemzet szinte erejét meghaladó nagy, dicső I feladatok teljesítésére volt képes, akkor mindig olyan vezérek uralkodtak, akik a nagy néptömegek érdekeit a legmesszebbmenő mértékben figyelembe vették. Hunyady Mátyásnak dicsőséges uralkodását előkészítette Hunyady .Jánosnak több évtizedes jobbágy védő politikája és törvényhozása. Ugyancsak 1848—49-ben, amikor a nemzetiségek nagyobbik részétől is (megtámadott magyar nép képes volt egy akkori nagyhatalom katonai erejével szembeszállani és a felett dicsőséges győzelmeket aratni, Kossuth Lajos volt a nemzetnek vezére, aki a jobbágyokat nemcsak védelmezte, hanem felszabadította és önálló gazdákká alakította át. Megemlíthetem Bocskay István példáját, aki szintén a német nagyhatalom felett aratott akkora diadalokat, hogy az kénytelen volt vele békeszerződésben kiegyezni s aki ezeket a sikereket szintén csupán annak köszönhette, hogy nagyszabású földbirtokpoliükát hajtott végre Magyarországon; letelepítette a két országban, Magyarországon és Erdélyben szerte kóborgó, dúló és *rabló hajdúságot és ezáltal a magyar nemzet értékes, kiváló tényezőjévé varázsolta át. Mi sem tudunk semmiféle nagyszabású nemzeti politikát megvalósítani, ha a magyar népet jelenlegi lehetetlen gazdasági helyzetéből ki nem emeljük és a leszegényedett néptömegeket, a mezőgazdasági proletariátust igenis teremtő-és boldog családokká nem varázsoljuk át. Miután ezt az intenciót a törvényjavaslatban nem látom és az lényeges kiegészítésekre szorul, azt a jelen formájában nem fogadhatom el. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Én ezt a törvényjavaslatot olyannak ítélem, amelyben hibát nem találok, s amelyet, az első betűtől az utolsó betűig akceptálva, szavazatommal elfogadok. Ellentétben állok tehát előttem szólott t. képviselőtársamnak végső következtetésével, egyetértek viszont mindazokkal a megállapításaival, amelyeket a földreformtörvény megalkotásáról és annak végrehajtásáról itt mondani szíves volt. Nyitott ajtót dönget azonban, azt hiszem, ő is, más is, de mindenki, aki az 1920 : XXXVI. törvénycikket kifogásolja, mert azt hiszem, nincs közöttünk egyetlenegy képviselő sem, aki nem azon a .nézeten volna, hogy az 1920. évi XXXVI. te. elhibázott törvényalkotás volt. (Tauffer Gábor: A végrehajtás volt rossz!) Maga a torvényalkotás is elhibázott volt, (Mojzes János: Egyik szakasz agyoncsapta a masikat!) annak ellenére, hogy az általános titkos választójog útján megválasztott nemzetgyűlésnek törvényhozási terméke volt. Elhibázott volt azért, mert hangulatok végső eredménye volt. (Mojzes János: Ellenforradalmi hangulat!) Ha van ok arra, hogy visszatekintsünk a törvény megalkotásának idejére, csak az az ok lehet, hogy levonjuk a tanulságot at>ban a tekintetben, hogy^ hangulatok után indulni a törvényalkotásnál nem szabad, mert különben ilyen elhibázott törvény keletkezik, mint amilyen elhibázott az 1920 : XXXVI. te. Érdekes, hogy minden jóakarat mellett mivé lesz egy törvényjavaslat — amikor megvan a többsége, megvan mögötte a közhangulat — a kompromisszumok folytán. Az 1920. évi XXXVI. te. kompromisszumok vég c ő eredménye volt, és mi lett a végső kihatása? Irtózatos nagy bizonytalanság. Bizonytalanság a
