Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
354 Az országgyűlés képviselőházának 37. kereskedők élnek, szóval az ő jövedelemforrásai sokkal többfélék és így az ő adóalapja viszonylag sokkal nagyobb, mint a nagiybirtoké; a végeredményben azonban természetesen az, hogy ezt a bizonyos községet véve alapul, körülbelül ötszörös az az adó, a kisbirtok körülbelül Ötszörös adófizetést jelent szemben a nagybirtokkal. Ha tehát ezelőtt tíz-tizenkét esztendővel már lényegesen megszaporodtak volna a kisbirtokok, (Mojzes János: Nagyobb lenni az adóalap!) akkor kétségtelen, hogy az adóból befolyó jövedelem már ezen a réven is szükségképpen emelkedett volna. (Mojzes János: Éppen az a baja az államháztartásnak, hogy nem csinálták meg!) En azt hiszem, — ebben tálán nem mindenki fog velem egyetérteni, de meg kell mondanom — hogy a politkai élét is másképpen alakult volna ebiben az esetben, mert úgy látom, hogy nagyon sok esetben nagyon sok megmozdulást, nagyon sok fejlődést egyesek a nagybirtok rosszul felfogott érdekében igyekeznek megakadályozni, nehezíteni vagy késleltetni; ebben az esetben pedig ez a hatás elmaradt volna. Es hozzávéve azt, hogy a nemzeti eszméhez, a polgári társadalmi rendhez és a kapitalista rendhez ragaszkodóknak tömege mint új kisbirtokos jelentkezett volna az állami közéletben, bizonyos, hogy ezeknek az eszméknek alátámasztása sokkal szélesebb és sokkal szilárdabb lett volna a mostaninál. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) Ami mármost magát a törvényjavaslatot illeti, a törvényjavaslat abban a részében, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság megszűnik, azt hiszem, nagy ellenállásra nein fog találni a t. Képviselőház részéről. Ha talán lesz kifogás, inkább az lesz, hogy (Mojzes János: Miért nem előbb hozták!) miért csak 1933 júniusában szűnik meg. (Mojzes János: Öt évvel ezelőtt kellett volna befejezni!) En magam is bátor voltam egy életkurtító módosító indítványt tenni és benyújtani. (Mojzes János: Elmegyünk a temetésre, ott leszünk valamennyien!) Miután azonban ez a törvényjavaslat nemcsak ezt a bíróságot szünteti meg, haneim több más olyan kérdésben is kénytelen szükségszerűen intézkedni, amely kérdések a sok-sok megpróbáltatáson keresztül ment kisemberek érdekeit erősen érintik, ennélfogva azt hiszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a mikénti megalkotására különös gondot kell fordítani és különösen gondot kell fordítani arra, hogy ezek a szegény emberek se meg ne károsodjanak, se magukat megkárosítottaknak ne érezzék. Ilyen elsősorban az, hogy ne bízzuk a földből való kimozdítást és a megüresedett parcellák adományozását a közigazgatásra. A közigazgatás — fájdalom, kénytelen vagyok elismerni, dacára annak, hogy ott éltem le életemet — (Mojzes János: Túlteng a korteskérdés!) nagyon erősen megingott^ a bizalom, és még ha netalántán helyes döntést hoznak, helyes intézkedést tesznek is, nagyon sok esetben azt is gyanúval fogadják. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Igen helyesen mutatott rá a törvényjavaslat indokolása is arra, hogy helyesebb volna ezt a közigazgatási bíróságra bízni, azonban mégsiem teszi ezt azért, mert a közigazgatási bíróság nem győzne megbirkózni a rázúduló feladatok tömegével, s különben is ez egy olyan magasfokú bíróság, hogy erre a feladatra kevésbbé alkalmas. De ha ezt nem tehetjük, akkor egy másik bíróságot kell keresnünk, (Mojzes János: A királyi járásbírósáülése 1931 deoember 12-én, szombaton. got!) és én ezt a bíróságot a királyi ítélőtáblákban véltem megtalálni, (Mojzes János: Decentralizálni kell!) amelyhez a közigazgatási mezőgazdasági bizottság terjesztene javaslatot és ahol a fél, ha maga is akarja, képviseltetheti magát, megjelenhet, és előterjesztheti javaslatát. Ugyanilyen másik kicsinynek látszó, de mégis fontos dolog az, hogy olyan juttatottakkal szemben, akik az első ötödrészt természetben befizették, ha kianozdításról van szó, — amely kimozdításnak az alapja mindig csak az lehet, hogy a fizetési készség hiányzik — ne lehessen a fizetési készség hiányát megállapítani. Az illető ugyanis már akkora összeget fizetett be tényleg, hogy azok, akik amortizációs kölcsönnel fogják megfizetni a megváltási árat, legfeljebb 10—15 év múlva jutnak el oda, hogy annyit fizessenek be, mint amennyit az kifizetett. Ezt igen fontosnak tartom a kisemberek érdekében és én ezzel el is jutottam beszédem végéhez. Csak arra kérem az igen t. Képviselőházat, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyalja, tárgyalja ezeknek a szegény kisembereknek az érdekeit és érzelmeit is megillető gondossággal^ és figyelemmel (Mojzes János: Több megértéssel, mint ahogyan végrehajtották!) és igyekezzék ezt a törvényt úgy megalkotni, hogy abból megelégedettség és ne elégedetlenség keletkezzék. Méltóztassék állandóan nyilvántartani azt, hogy Magyarországon (Mojzes János: A földkérdés még nincs megoldva!) a földkérdést ezzel az elvetélt földreformmal nem oldotta meg (Ügy van! Ügy van! a baloldalon! —- Mojzes János: Ezzel még semmit sem oldottak meg!) és nekünk a mai helyzetben arra kell törekednünk, hogy a föld jelentékeny részét azoknak a kezébe adjuk, meggondoltan, óvatosan, kiméivé minden jogos érdeket és kiválasztva a földet és az embert, aki annak a földnek megmívelésére alkalmas. Ezt a földreformot igyekezzünk előkészíteni (Mojzes János: Becsületesen végrehajtani!) az ilyen becsületes földreform előkészítéséről (Mojzes János: A nép érdekében!) a kormány minden tagja állandóan gondolkozzék s annak megvalósítására állandóan törekedjék. (Tauffer Gábor: Ez lenne az új, nagy honfoglalás.) Miután a törvényjavaslat lényeges részeit átdolgozandónak vélem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot általánosságban is elfogadjam. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Szakács Andor! Szakács Andor: T. Képviselőház! Sándor István t. képviselőtársam tárgyilagos és iszakszerű, az egész problémával mélyrehatóan foglalkozó beszéde után méltóztassék megengedni, hogy abban a dzsungelben, amelyet a földreform végrehajtása jelent, én magam is egy kissé körültekintsek. Teljes mértékben osztom Sándor István t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy a törvény elgondolása, intenciója helyes és jó volt, {Mojzes János: Csak a végrehajtása volt rossz!) mert ugyanaz a, nemes szellem lobogott benne, mint amely a 48-as törvényhozást áthatotta és amelyet az őáltala is felemlített, nagy szellemű egyházf v ő is reprezentált. (Mojzes János: Csak fellobogott, azután nagyon gyorsan lelohadt.) Keményünk is volt hozzá, hogy ez a törvény kellőképpen lesz az életbe átültetve, mert hiszen a földmívelésügyi miniszteri székben a mezőgazdasági népség vezére, boldogult nagyatádi
