Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

352 Az országgyűlés képviselőházának 37, •

t Sándor István képviselő urat felhívom beszédének folytatására. r

A felfüggesztés időtartama nem fog beszámítani a képviselő úr beszédidejébe. Méltóztassék beszédét folytatni. Sándor István: T. Képviselőház! Az egészséges földbirtokreform gondolata igen régóta kísértett már, de hogy milyen soká vajúdott és milyen nehezen születhetett meg, arra világosan rámutatott az előadti úrnak adatokkal szépen felszerelt nagyszabású beszéde és előadása, amelyben, amikor a magyar földbirtokreformra példát kívánt felhozni, 1848-ig kellett visszamennie, mert Darányi Ignác telepítési és parcellázási törvénye végezhette volna ennek a feladatnak egy részét és bizonyára sokkal jobb lett volna, ha az fokozatosan végbemehet, azonban az papíron maradt, az életbe nem ment át. A világháború bajai és szenvedései közepetto született meg végre a földreformnak nemcsak gondolata, hanem szándéka és elhatározása is és egy messzenéző, lánglelkű főpap volt egyik főpropagálója az eszmének. (Mojzes János: Azért tették műveit indexre! —- Kun Béla: Prohászka emléke ezért is áldott! — Zaj.) Amikor azonban a földreform megvalósítására került a sor, mikor a törvényt megalkották, (Mojzes János: Az Ofb. kicsavarta a nyakát!) akkor már szemmellátható volt, hogy a törvény szövegének megalkotásában ellenkező befolyások érvényesültek. (Kun Béla: Prohászka gyönyörű elgondolását kútba ejtették!) Annakidején, amikor figyelmesen átolvastam és összehasonlítottam a földbirtokreform törvény első néhány szakaszát, azt gondoltam, most már tudom, kitől lehet földbirtokreform céljaira földet elvenni és tudom, kinek és mennyit lehet adni. (Mojzes János: A kisgazdáktól vettek el földet!) Amikor azonban tovább olvastam a törvényt, minden harmadiknegyedik szakaszban meggyőződtem arról, hogy amit eddig tudtam, azt rosszul tudtam, mert ezek a szakaszok gyökeres változást okoztak, szembenálltak egymással. (Mojzes János: Egyik szakasz agyonütötte a másikat.) Ez a törvény végeredményben mindent tartalmazván, helyes végrehajtás mellett, (Kun Béla: Semmi nagyobb eredményt nem értünk el!) helyes és célszerű, a nemzet érdekeinek megfelelő, a földmíves népet kielégítő földbirtokreform is lehetett volna belőle. Azonban nem ez történt^ és hogy nemhez történt, ezt nem lehet tisztán annak rovására írni, hogy akkor a földbirtokreformhoz szükséges pénzzel nem rendelkeztünk. (Mojzes János: Másra költötték.) Ha azok, akik a földbirtokreformot végrehajtották, szétnéztek volna és megvizsgálták volna, hogy hol teng túl a nagybirtok, (Ügy van! half elől.) ha lehetőleg a kevé?bbé jól kezelt és megmaradt részeiben is célszerűen használható nagybirtokrészeket parcellázták volna, ha ezeket elsősorban arra fordították volna, hogy azoknak a 30—40 holdas kisbirtokosoknak, akiknek a teljes gazdasági berendezésük megvolt. (Kun Béla: Kellő hozzáértés ás szív nélkül hajtották végre a földreformot!) adjanak még hozzá 20—30 holdat, amennyiben helyben laknak, akkor azok az új földet instruálni tudták volna és akkor az a kiosztott új föld többet termett volna, mint amennyit azelőtt tudtak rajta produkálni. Ha e mellett figyelembe vették volna, hogy^miután a törvény és — mondhatom — az egész közhangulat és közakarat azt kívánta, hogy különösen a háborúból vissztatértekről történjék ülése 1931 december 12-én, szombaton. gondoskodás, (Ügy van! balfelől.) hiszen nagyon, de nagyon sok olyan gazdafiú jött haza a háborúból, aki ötöd-hatodmagával élt az apai földön és ha azoknak adtak volna 20—30 hold földet, ezeknek apja — főleg azok közt a kedvező gazdasági viszonyok közt — be tudta volna nekik szerelni az új kisgazdaságot. Azután, ha szétnéztek volna a reform végrehajtói, (Mojzes János: A reform kivégzői!) látniok kellett volna, hogy az ország egyes részein megduzzadt a népesség és éppen ahol duzzadt a mezőgazdasági népesség, ott sok a családban a gyerek. Ezzel szemben az ország egyes részein alig található gyermek és a népesség lassú létszámbeli csökkenése szomorúan jelentkezik, tehát oda kellett volna áttelepíteni. (Helyeslés a baloldalon.) ezt a sűrű népességű magyarságot azokra az egykés vidékekre és ^ott a boldogulás lehetőségét megfelelő nagyságú birtokkal és megfelelő tömeges letelepítéssel lehetővé tenni. Ertem a megfelelő tömeges letelepítés alatt azt, hogy nagy községekbe kellett volna tömöríteni őket, nehogy rájuk ragadjon át az egyke átka, hanem hogy ők vagy meg tudják gyógyítani ennek a beteg országrésznek népét abból a betegségből, ha pedig nem tudják, tudjanak gondoskodni a népesség boldogulásáról. (Kun Béla: Bölcs telepítési akció; val a földmunkásokat is^ földhöz lehetett volna .juttatni!) A földmunkásokat saját munkahelyükön hozzá lehetett volna juttatni, mert az a különben helyes akció, amely a falusi kislakásépítésben nyilvánult meg, egy ponton elhibázott az én véleményem szerint, nevezetesen — nem szólva természetesen arról, ahol a telkeket rossz helyen, vagy^ alkalmatlan talajon jelölték ki építkezés céljára — elhibázott szerintem abban a tekintetben, hogy földmíyes munkásnak legalább fél, vagy egy katasztrális hold földön kell hogy álljon a háza. (Mojzes János: Most 150 négyszögölön áll!) Ez a véleményem abból formálódott, nem most, hanem már évtizedek előtt, hogy mindig fájdalommal néztem, mikor annak a földmunkásnak a felesége is napszámba ment, gondozatlanul otthon volt kénytelen hagyni a kisgyermekét, míg ellenben, ha fél, vagy egy kat. hold telke van. akkor az asszony ott kertészettel és baromfineveléssel produktív munkát talál és a mellett, hogy gyermekeit erkölcsileg, szellemileg, egészségileg sokkal jobban gondozhatja, olyan otthont tud a ^legtöbb teremteni, amelyet a férje nehezen nélkülöz, tehát a férjét is elvonja neki nem kedvező életmódtól. (Gr. Hunyady Ferenc: De csak akkor, ha a ház mellett van az a fél hold.) líérem, így mondtam, hogy a munkásháznak fél, vagy egy kat. hold telken kell állnia. (Helyeslés. — Zaj a közéven.) Kérem, nem is oly rossz az a tanyarendszer. Miután pedig mindezekhez a dolgokhoz nem pénz kellett volna, hanem helyes elgondolás és következetes keresztülvitel, ezért merem állítani, hogy a földreform végrehajtása volt elhibázva, miután, mint előbb mondtam, maga a törvény lehetővé tett volna egy helyes végrehajtást. Mint már röviden az előbb megemlítettem, abban a tekintetben is hibák történtek, hogy a nagybirtokok közül melyeket, vagy mely részét vették igénybe a földreform céljára. (Mojzes János: Amelyik legtávolabb esett a falutól!) Megtörtént, tudok olyan esetet, ahol egészben elvették, vasxittal és a mezőgazdasági technika minden eszközével berendezett, tehát sokat termelő nagybirtokot osztottak fel tele épületek-