Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. nem értette meg azt, amit én mondottam. Tudniillik én, ami a paksi főszolgabírót illeti, a paksi főszolgabírót nem támadtam meg, (Peyer Károly: Muszáj annak Pakson lenni?) noha arról is lehetett volna csevegni és beszélni. (Derültség.) En beszédemben a gyönki főszolgabíróra céloztam. Lehetetlennek tartom azt, hogy amikor ma ilyen rettentő viszonyok között élünk, amikor ma dübörög a -föld, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) amikor nem lehet tudni, melyik pillanatban tör ki a láva a föld alól, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akkor előforduljon az a szánalmas és szomorú eset, hogy személyes bejelentésem ellenére, amelyet a belügyminiszter úrnál tettem, még | mindig kapok, s ma is kaptam a paksi választókerületnek Pálfa községéből beküldött idézést, amelynek értelmében valószínűleg politikai üldözésből kifolyólag Gyönkre kétnapi elzárásra hívják be az embereimet. (Dinnyés Lajos: Hát akkor mi lehet minálunk? — Zaj. — Elnök csenget.) Ebben én a magam részéről nem látok mást, mint egyszerű politikai üldözést. (Kan Béla: Nem hivatalos jelölt volt a képviselő úr?) Nem voltam, hivatalos jelölt. En nem voltam hivatalos jelölt, mert vegye tudomásul a képviselő úr azt, hogy engem nem egyes embereknek az akarata, a kegye, hanem a nép szentséges akaratának megnyilvánulása küldött ide ebbe a Képviselőházba. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) mégpedig azért, mert mindeddig szívem egész melegével és tehetségemmel az igazság érdekében harcoltam és fogok ezután is harcolni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. •— Zaj a jobboldalon. — Kun Béla: Azért küldték be, mert a nép embere! — Peyer Károly: Ha a csendőrök küldöttek volna be, nem üldöznék, csak azért üldözik, mert a nép küldötte be! — Zaj.) Bátor vagyok kijelenteni, hogy amikor én uradalmi cselédekről beszéltem, nem az én járásomat értettem itt, hiszen én nemcsak Pesten vagyok orvos, engem elhívhatnak akár Amerikába is, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha a beteg úgy találja, hogy Téglássy lesz az, aki meg tudja gyógyítani. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát az én munkám, az én körültekintésem az egész országra szóló és nem tartom helyes gondolkozású képviselőnek azt, aki csak egy kerületnek az ügyeivel foglalkozik, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert a mai szomorú állapotok megkívánják azt, hogy a saját kerületünk ügyein kívül az egész ország ügiyeivel is foglalkozzunk. Tessék tehát minden vonatkozásban dolgozni és harcolni a nép igazságáért. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dinich Ödön: Ez az igaz!) Amikor én az uradalmi cselédekről szólottam, nem Bodolai-Szakács Ernő földbirtokos barátom uradalmára gondoltam, akinek olyan gyönyörűen beinstruált birtoka van, ahol minden cselédnek megvan a maga padlózott szobája, hanem azokra gondoltam, akik messze távol a perifériákon, olyan falvakban laknak, ahová nem tud eljutni a közigazgatás, nem tud eljutni a közegészségügy sem úgy, ahogyan el kellene jutnia. Ez vonatkozott az uradalmi cselédekre. A másik dolog pedi© az, hogy azt mondta Klein Antal barátom, (Dinnyés Lajos: Na Tóni, nagy az egység odaát! — Peyer Károly: Másodszor esik a Téglássy a kormánypart fejére! — Derültség. — Zaj.) hogy én vádolom a főszolgabírákat. Hát én csak azokat vádolom igazságomnak és igazságérzetemnek teljes ilése 1931 december 11-én, pénteken. 341 tudatában, akik még ma mindig a régi bürokratikus rendszernek a kinövései, mit mondják, vakbelei. (Elénk derültség.) Ezeket a vakbeleket helyi érzéstelenítéssel ki kell irtani, ki kell operálni, hogy meggyógyulhasson a beteg, mert addig ebben az országban nem lesz rend, amíg a saját magunk portáján rendet nem teremtünk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Az egész kormányrendszer vakbelet képez az ország testében! — Lázár Miklós: Ki a vakbelekkel!) T. Ház! Ezeket bátorkodtam Klein Antal t. képviselőtársamnak — akit egyébként nagyon tisztelek, mert hiszen az ő kerületének vagyok a képviselője — elmondani, de engem Klein Antalit, barátom nem tud meggyőzni, amikor ma Pálfáról postán kaptam az elzárás bünte- • tésre szóló idézést. Ez lehetetlenség, ez lehetetlen állapot, ezeknek a viszonyoknak és állapotoknak meg kell szűnniök. (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Mit szóljon az ellenzék, ha a kormánypárti képviselő embereivel is így bánnak a hatóságok? (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Meg kell értenünk az idők jelét, ezeknek az állapotoknak meg kell szűnniök, nemcsak azért, mert igazságtalanok, nemcsak azért, mert a nagy Eothermere lord is ezt hirdeti az újság hasábjain, hanem azért is, mert mi magunk is úgy érezzük, hogy NyugatEurópa kultúr nemzeteivel csak így tudunk lépést tartani. A magyar nemzet, a magyar nép minden fiának arra kell törekednie, hogy a magyar nép becsületesen, tisztességesen «magyar nemzeti irányban» demokratizálódjék. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr sürgős interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «1. Van-e tudomása a kereskedelmi miniszter úrnak arról, hogy Vas vármegyében, valószínűleg más vármegyékben is, sok helyütt még mindig egyes nagybirtokosok gyakorolják az úgy ne vezett vásárjogot, ezt a teljesen középkori eígondolású földesúri jogot? 2. Van-e tudomása a kereskedelmi miniszter úrnak arról, hogy a vásár jogot egyes nagybirtokosok évtizedek, talán évszázadok óta anélkül gyakorolják, hogy a jogcímet fel tudnák mutatni, tehát súlyos adóval terhelik jogalap nélkül e községeket? 3. Hajlandó-e a kereskedelmi miniszter úr ezeket a vásárjogokat az egész országban felülvizsgáltatni, a jogalap nélküli vásár jog gyakorlását sürgősen beszüntetni, az e kérdés körül mulasztást elkövetett hatóságok, elsősorban • a vármegye alispánja ellen a fegyelmi eljárást megindítani, az így fosztogatott községeknek évtizedek során megállapított kárát hivatalból felbecsültetini és a községek kártérítési pereit a kárt okozó uradalmak ellen azonnal megindíttatni, végül pedig ezt a barbár és középkori anomáliát sürgősen törvényhozásilag akként rendezni, hogy a vásárjog, mint földesúrjog, megszűnjék, és mindenütt a községekre szálljon át?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Nekem sem természetem, sem ízlésem, hogy egészen apró dolgokat a törvényhozás elé hozzak. Amúgyis az a felfogásom erről a mi Képviselőházunkról, hogy kicsit túlságosan érvé-