Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

338 Az országgyűlés képviselőházának < gyarázni, hogy a parlament múltkori tiltó határozatával és állásfoglalásával szemben milyen indokból, milyen rejtett célok érdekében hagyták magukat egyébként tiszteletreméltó 33-as bizottsági képviselőtársaim és felsőházi tag urak megtéveszteni és a fogyasztó rétegek rovására és kárára miképpen emelték határozattá azt, hogy a motalkó árát felemeljék. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De tovább megyek és kérdem, hogy voltaképpen mi ez a parlament, mi ez a Képviselőház? Hát statiszta intézménnyé degradálódott a 33-as bizottság mellett? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy amikor megszorul egy magánember, akkor a kölcsönfelhajtókra szükség van. Sajnos, ma már a kölcsön felhajtok sem tudnak pénzt szerezni a megszorult embernek. Elmennek az uzsoráshoz a kölcsönfelhajtók. Szomorú fogalom, szomorú terminus technikus ez, de így van. Most, amikor az állani a szipolyozó uzsorás szerepét akarja játszani újra az amúgyis túladóztatott ikisexisztenciákkal szemben, a 33-as bizottság vállalkozott arra, hogy ehhez az uzsorás hadművelethez a felhajtó szerepét játssza. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István közbeszól. — Zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom és kérem, méltóztassék ilyen kifejezésektől tartózkodni. Kun Béla: Vállalom a nemzet ítélőszéke előtt ennek a rendreutasításnak ódiumát, mert igazságot beszélek. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Miért nem méltóztatik a szeszkartellnek nyilt sisakkal támadni a fogyasztók érdekei ellen, miért bújnak így köpenyegbe? (Dinnyés Lajos: Gyerünk a névsorral!) Pártkülönbség nélkül azon az állásponton vagyunk, hogy a mezőgazdasági szesztermelést rentábilissá kell tenni és meg kell segíteni. Ennek módja azonban nem az, amint a 33-as bizottság határozott, hanem az, amire Vészi József t. bi

: zottsági tag úr rámutatott, hogy az ipari szesztermelők terhére és bizonyos többlethasznának elvonásával kell a mezőgazdasági szesztermelést rentábilissá tenni. (Ügy van! Ügy van! balfélől.) Van még valami, amivel a kérdést meg lehet oldani. Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk a minap rámutatott arra, (Dinnyés Lajos: Programmot adtunk!) hogy évekre visszamenőleg 80—90 millió pengőre tehető az a nagy vámcsalás, amelyet itt a finomítók eszközöltek, amikor nyersanyag címén a külföldről ásványolaj keveréket hoztak be, s azt métermázsánként 2 pengő (költséggel, itt részeire bontották, jó haszonnal eladták és így űzték rútjátékukat. Méltóztassanak ezt a vámcsalást megfékezni. Ha most arról van szó, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak érdekeit védjék és feljebb akarják emelni a 35.6 fillérnyi arat, amely mellett a mezőgazdasági szeszfőzdék nem rentábilisak, akkor az elintézésnek módja nem az, amire a 33-as bizottság fanyalodott, v

agy pedig örömmel vállalkozott, hanem egészen más. Méltóztassék csak figyelni.^ Tartozom kijelenteni, hogy ellentétben azzal az iránnyal, amely a törvényben érvényesül, amely összeházasította ezt a komplexumot, az ipari és mezőgazdaságii szeszfőzdéket, küzdelmet kell folytatni azért, hogy ez a két érdekcsoport különválasztható legyen, hogy — mint Petró Kálmán t. egerborvidéki képviselőtársam mondotta —- (Helyeslés a baloldalon.) a mezőgazdasági szeszfőzdék ne csak kullogjanak a mezőgazdasági érdekek mellőzésével a . ülése 1931 december 11-én, pénteken. szesztermelésből eddig is túlon-túl nagy sarcot kisajtoló ipari szeszfőzdék után. Szeretném, ha ebben a küzdelemben a mezőgazdasági érdekeltségek élén ott állana az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke, gróf Hoyos Miksa. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Egy hang a baloldalon: A Szeszértékesítő elnöke!) Tartozom kijelenteni, hogy egyénileg a legnagyobb tisztelettel vagyok iránta és végtelenül sajnálom, hogy múltkori felszólalásomban — ezt koncedálom — vele szemben olyan kijelentést tettem, amelyet egyénileg magára vonatkozóan bántónak vehet. De ebből következik ám, hogy ő is vonja le a konzekvenciát. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Lássa be, hogy nem lehet tovább az Általános Szeszértékesítő Részvénytársaság elnöke az, akinek éveken keresztül minden jóravaló igyekezete mellett, konstatálni kellett azt, hogy az ipari szeszfőzdék hatalmi szóval, busás üzleti haszonnak zsebrevágásával majorizálják a mezőgazdasági szeszfőzdéket, mellékszempontnak tekintik azok jogos érdekeit és azoknak rentabilitását egyenesen tönkreteszik. (Ügy van! Ügy van! a haloldalon.) Egy hektoliter szeszhez, amelyet a mezőgazdasági szeszfőzdék termelnek, 3 mázsa kukorica vagy 10 mázsa burgonya szükséges, az anyag ára tehát 32—40 pengő. Az ipari szeszfőzdék 4 mázsa melasszból főznek egy hektoliter iszeszt; egy mázsa melassz értéke — Fenyő Miksa t. pártonkívüli itt ülő képviselőtársam jól tudhatja — 4.5 pengő, 4 mázsa tehát 18 P. A mezőgazdasági szeszfőzdék emellett naponta csak 4—7 hektolitert főzhetnek, míg az ipari szeszfőzdék korlátlanul főzhetik azt, amit akarnak. Ez mutatja, hogy milyen inferioritásban vannak a mezőgazdasági szeszfőzdék az ipari szeszfőzdékkel szemben. Ezekből tehát az következik, amire előbb rámutattam, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke, Hoyos Miksa gróf úr, lépjen líi az ipari szeszkartellel összeházasított mezőgazdasági szeszgyárak közös elnökségi székéből, vagyis a Szeszértékesítő Rt. elnökségi székéből és körömszakadtáig védelmezze a már eddig is túlon-túl nagy hasznot zsebrevágó ipari szeszfőzdékkel szemben a mezőgazdasági szeszfőzdék érdekeit. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De tovább is van a dolog. Neki az is kötelessége lenne, — és mindazoknak a t. képviselőtársaimnak, akik a túloldalon ülnek és agrárvidéket képviselnek — hogy ne csak a 240 mezőgazdasági szeszgyár jobb sorsáról gondoskodjanak, (Ügy van! Üay van! a baloldalon.) hanem a kisüstökről is. Sokezer kisüst van ebben a kis országban, amelyeknek működését megbénította éveken keresztül az a szerencsétlen pénzügyi politika, amelyet rossz tanácsadók folytán Wekerle Sándor t. volt pénzügyminiszter úr folytatott, amikor megalkotta az ú. n. Gyümölcsszeszforgalmi Rt.-ot a szeszkartelleknek, a Fruetusnak és más érdekeltségeknek hozájárulásával, amely éveken keresztül hátráltatta a kisüsti pálinkafőzést, mérhetetlen terhet rótt • ezekre, jutalékokat vágott zsebre, pedig érte semmit sem szolgált meg és ez a vállalat — a 33-as bizottság még nem követelte az aktákat — közel 2 milliós deficitbe került az államnak, amíg azt feloszlatni méltóztattak. (Zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbalőldalon: Hallatlan!) Ne méltóztassék Junktimot kötni akarni a mezőgazdasági szeszfőzdék és a motalko árának emelése között. Nem szabad, hogy Junktim