Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

336 Az országgyűlés képviselőházának i Ferenc képviselő urat a folyó évi november hó 18-iki ülésen tanúsított magatartása miatt a mentelmi bizottság javaslata alapján a Ház ünnepélyes megkövetésére kötelezte. Eeisinger Ferenc képviselő úr hozzám intézett levele ér­telmében betegsége miatt e kötelezettségének eddig nem tehetett eleget. Minthogy a képvi­selő úr most jelen van, felhívom, hogy a Kép­viselőház december 3-án hozott határozatának tegyen eleget. (Friedrich István: Állj elő, vén Márkus ! # — Derültség.) Reisinger Ferenc (a terem közepére lép): A t. Képviselőház határozatának megfelelően a házszabályok rendelkezéseivel szemben tanú­sított magatartásom miatt a t. Házat ezennel ünnepélyesen megkövetem. (Helyeslés.) Elnök: Eeisinger képviselő úr a Ház hatá­rozatának eleget tett. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az idő előrehaladottsága folytán kérem, hogy beszé­demet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárult. Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Bemutatom a t. Háznak Kelemen Kornél és Lányi Márton képviselő urak jelentését, amelyben ama gyanú fennforgásáról értesíte­nek, hogy valamelyik képviselő úr a házszabá­lyok 59. §-ának 4. bekezdésében foglalt titok­tartási kötelezettségét megszegte- A házszabá­lyok imént említett szakaszának 4. bekezdése alapján ennélfogva javaslom a t. Háznak, uta­sítsa a mentelmi bizottságot az ügy megvizs­gálására és szükség esetén a házszabályok 195. §-a értelmében való javaslattételre. Mél­tóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. {Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi as a nagy titok? — Kabók Lajos: Hová lett az ország pénze? Ezt a titkot volna jó kideríteni!) Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak legköze­lebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését hol­nap délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirend­jére tűzessék ki először a most letárgyalt tör­vényjavaslat harmadszori olvasása, másodszor a földbirtokrendezés befejezésével kapcsolatos tennivalók ellátásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni. (Felkiáltások jobb felől: Igen!) Van valaki szólásra feliratkozva? Takách Géza jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: T. Képviselőház! Indítvá­nyozom, hogy a holnapi ülés napirendjére az Ínséges kormányprogrammnak (Derültség a szélsőbaloldalon.) egyetlen mondatát tegyük, amely arról szól, hogy nem lesz éhező ebben az országban. Indítványozom egyúttal, hogy lehetőleg nyolcórás üléseket tartsunk, mert az éhezők olyan nagy tömegei várnak megszóla­lásra, az éhezők olyan óriási tömegei várják, hogy sorsukról beszéljenek, hogy ennél fonto­sabb teendője a Háznak nem is lehet. A kormányprogrammnak egyetlen tápláló mondata lett volna, az, hogy nem lesz éhező az országban. A budapesti rendőrség naplója sze­rint naponta nyolcan-tízen esnek össze a fővá­rosban az éhségtől. A vidékről a levelek százai érkeznek, hogy az emberek már a tél küszö­bén, amikor még hónapokig nem lesz munká­juk, a legminimálisabb életfeltételeket nem tudják megszerezni. Azt mondják, hogy senki . ülése 1931 december 11-én, pénteken. sem hal éhen a fővárosban és a vidéken. Ez lehetséges, hogy máról-holnapra nem hal senki sem éhen, de mindenki, aki szociálpolitikával csak kezdetlegesen is foglalkozott, tudja, hogy éhenhalni nem kell máról-holnapra, hanem le­het éhenhalni úgy, hogy hónapokig silányul táplálkoznak. (Buchinger Manó: Lassú éhha­lál!) A lassú éhenhalásnak van kitéve az or­szág lakosságának óriási része. A tisztifőor­vosi jelentés, amely a járványos betegségek terjedésével foglalkozik, kimutatja, hogy az utóbbi rossz esztendők miatt, a silány táplál­kozás folyományaképpen óriási mértékben ter­jednek a járványos betegségek s a speciális magyar betegség, amelyben vezetőszerepünk van, a tüdővész, hihetetlen mértékben pusztít. Mit ér az, ha szólamokat hangoztatnak, hogy mindent megtesznek a nyomor enyhítésére, mit érnek azok a szólamok, amelyekben az ország megerősödéséről beszélnek, amikor a legfonto­sabb teendőt, a nép védelmét elmulasztják. Az az igazi nemzeti munka, ha igazán enni adnak az éhezőknek. Ez az egyetlen nemzetfenntartó munka. (Ügy van! a sélsőbaloldalon.) Kérdem én, miután a kormány kijelentette, hogy nem lesz éhező, mit tett arra, hogy meg­állapítsa, hogy van-e éhező? Van-e valamilyen intézkedés erre vonatkozólag a kormány részé­ről? Történt-e valami intézkedés arra, hogy a vidéken és a fővárosban milyenek a viszo­nyok? Utalok például egy rendőrségi hajtó­vadászatra, amely itt a fővárosban történt. El­árulták a rendőrségnek, hogy egy üres gyár­telep területén hajléktalanok vannak. A rend­őrség razziát rendezett, de a gyártelepen nem talált senkit. Hosszabb kutatás után az elha­gyott gyártelep épületének tetőjén 25 munkást, 25 hajléktalant találtak. Ez a kérdés megoldása, amikor menekülniök kell a hajléktalanoknak? Ha vannak üres gyártelepek, amelyek alkalma­sak a hajléktalanok elhelyezésére, akkor ne rendőrséget küldjenek oda, *hogy ( elhajtsák a hajléktalanokat, hanem rendezzék be azt a gyártelepet a hajléktalanok részére. Minden a fordítottja annak, amit tenni kellene^ A kor­mány csak egyszerű szólamnak szánta azt, hogy nem lesz éhező, cselekedetei nem mutat­ják azt, hogy törekszik is arra, hogy ebben a^a országban ne legyen éhező. Emlékezzünk rá, hogy milyen nagyszerű egyetértés és öröm­ujjongás tört ki, amikor a miniszterelnök úr kijelentette, hogy a munkanélkülieknek adott néhány ezer pengőt nem fogiák ezentúl szétosz­tani, ellenben nem lesz éhező. Es a főváros most kevesebb ebédjegyet ad. mint eddig. Nem lesz éhező és a szellemi szükségmunkások ré­szére adott összegeket megkurtítják, szűkebbre szabják. Ez mind ellentétes a programmal. Ha azt akarják, hogy ne legyen éhező, akkor eze­ket az ímségsegélyeket és az ebédjegyek szá­mát emelni kellene, nem leszorítani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ellentétben van ez a programmal. Az éhezők programmokkal nem lakhatnak jól. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azok nem fogják elhinni semmiféle kormány­nak, hogy jólaktak, ha még ebédjegyet sem tudnak kapni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, az Ínséget nem lehet pártpo­litikai célokra felhasználni. A főváros egész szervezete, az egész ínségsegély szétosztása pártpolitikai alapon történik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pártpolitikai alapon történik a missziók részéről, amelyek az éhező­ket arravonatkozólag is kivallatják, hogy ol­vasnak-e Népszavát, milyen párthoz tartoznak, meggyóntak-e, voltak-e templomban? Mi szűk-

Next

/
Thumbnails
Contents