Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

318 Az országgyűlés képviselőházának ter úrról, aki teljesen megértette az ártéri érdekeltek nehéz helyzetét, gondoskodott rögtön az új osztályba sorozás elrendeléséről és egyben kijelentette, hogy ő maga is elviselhetetleneknek, aránytalanoknak és igazságtalanoknak tartja a kivetett ártéri járulékok nagyságát. Ennek következtében a földmíve lésügyi miniszter úr az összes iratokat áttette a pénzügyminiszter úrhoz az ártéri járulékok tárgyában való döntés végett. Ezek az iratok a pénzügyminisztériumban két hét óta döntésre várnak. Nagyon jól tudom, hogy a pénzügyminisztériumban ma egyéb fontos dolgok is kerülnek elhatározásra és döntésre, mint ez a kérdés, én azonban saját vidékem és a Dunavölgye népének szempontjából ezt ,a kérdést éppen olyan fontosnak és országos érdekűnek tartom, mint egyéb közérdekű kérdést, (Úgy van! jobbfelől.) mert ez a kérdés végeredményben 9000 adófizető létérdekét érinti. (Ügy van! jobbfelől.) Éppen ezért rendkívül sürgősnek és fontosnak tartom, hogy ebben a kérelemben minél előbb döntés történjék, mégpedig megfelelő megnyugtató és igazságos döntés, mi nem lehet más, mint az ártéri járulékoknak teljes függőben tartása. (F. Szabó Géza: Nagyon helyes!) A helyzet ugyanis az, hogy az érdekeltek nem azt kívánják, hogy engedtessék el nékik a kölcsön, amelyet a lecsapolási munkálatokra az államtól kaptak, az érdekelték csak azt kívánják, hogy tartassék függőben ennek a kölcsönnek visszafizetése mindaddig, amíg az új osztályba sorolás meg nem történik, és amíg azok a lecsapolt területek termőképessé nem válnak. Egyszerűen moratóriumot, fizetési halasztást kérnek az érdekeltek a pénzügyminisztériumtól. Ezen kérésük teljesítésének szerény véleményem- szerint komoly akadálya nem is lehet, mert az a kölcsönösszeg az úgynevezett kilenc szakaszos pénzből, tehát külön erre a célra létesített alapból ered, amely a költségvetésben nem szerepel és annak visszafizetése mint bevétel sem .szerepel a költségvetésben. Az államháztartás egyensúlyát tehát semmiképpen sem érinti, hogy ez az összeg mikor folyik vissza. Ez visszafolyhat évek múlva, akkor, mikor az érdekeltek fizetni tudnak, a nélkül, hogy ez a költségvetést érintené. Hogy a meglevő állapot milyen lehetetlen és tarthatatlan helyzetet teremt, csak néhány nagyon rövid példát leszek bátor bemutatni. Az egyik községnek, Csengőd községnek csak egyharmad területe tartozik ártéri területbe és míg a község összes földadója 14.300 pengő, ártéri járuléka 33.000 pengő. Dönisöd községnek csak fele tartozik ártéri területbe és bár Dömsöd község összesen 42.000 pengő földadót fizet, addig ártéri járuléka 97.000 pengő. Fülöpszállás községnek csak egyötöde tartozik ártéri járulék alá és míg földadója 27.400 pengő, addig ártéri járuléka 49.400 pengő. Ugyanez a helyzet, sőt még elképesztőbb az egyes adófizetők szempontjából. Az egyik adófizető földadója 52 pengő, ártéri járuléka pedig 1179 pengő. (Szeder Ferenc: őrültség!) Egy másik adófizető földadója 784 pengő, ártéri járuléka 4546 pengő, a harmadik földadója 976 pengő, ártéri járuléka 15.719 pengő. Egy következőnek a földadója 2 pengő 10 fillér, míg ártéri járuléka 2415 pengő, a másiknak földadója 668 pengő, ártéri járuléka 7538 pengő, a harmadiknak földadója 20 pengő, ártéri járuléka 1343 pengő. Igaz, hogy a földadó azért ilyen kevés, mert azok a területek nem termők, csak majd a csatornázás folytán válnak — ha válnak — termőkké, de nem erről van szó. Arról van szó, hogy ilyen nem termő . ülése 1931 december 11-én, pénteken. területek után ekkora ártéri járulékot nem lehet fizetni, mert nincs miből. Ezek csak akkor lesznek megfizethetők, ha bírja őket majd a föld, ha termőkké válnak a lecsapolt területek. Ezek a példák mutatják azt a rettenetes helyzetet, amelybe egyesek a lecsapolás folytán kerültek. Kétségtelen, hogy^ ha ezeket az ártéri járulékokat ma be akarják hajtani, ez csupán az illetők teljes tönkretételével lehetséges. Az ilyen rettenetes^ terhek megtámadják az adómorált és az általános adófizetési készséget. A mi népünk türelmes, érzi azt a kötelességet, hogy adót fizessen; de ha látja, hogy nem bír az adóval, mert az ártéri járulékok együttesen kezeltetnek az állami adóval és minden befizetett összeg az ártéri járulékokra fizetettnek is tekintetik megfelelő százalék arányában, ha látja, hogy nem bír az adóval, közömbös lesz, elveszti kedvét és adófizetési kötelezettsége iránti készségét és hajlandóságát. Ennek következtében kétségtelen, hogy sokkal helyesebb kevesebbet kérni tőlük, azaz annyit, mit megbírnak, mert ez többet jelent, mint sokat kérni, amit nem bírnak s ami közömbössé tévén őket a kötelezettségek teljesítése iránt, esetleg semmit sem jelent. T. Képviselőház! Egyéb baj is van ezzel a kérdéssel kapcsolatban. 1931 november 15-éig kamatmentesen lehetett befizetni a hátralékos adókat, november 30-áig 3 százalékos kamat mellett és december 31-éig 6 százalékos kamat mellett lehetett befizetni a hátralékos adót. Most azokra, akiknek ilyen hallatlan ártéri járulékaik vannak, és akik képtelenek ennek következtében befizetni az adókat és •• ártéri járulékaikat, ez a kedvezményes adófizetés nem terjedhet ki. Itt tehát a Dunavölgye népének egy tekintélyes része ebből az országos adófizetési kedvezményből az ártéri járulékok elviselhetetlen nagysága miatt kiesett. Ez az állapot kétségtelenül tarthatatlan. Tanácsomra egyesek úgy cselekedtek, hogy megfizették az összes állami és községi adójuknak megfelelő összeget és érintetlenül hagyták az ártéri járulékokat, melyet nagysága miatt képtelenek kifizetni Ez azonban csak elméletileg lehet, mert a valóságban a befizetett összegekegyrésze ártéri járulékra esik, aminek az lett a következménye, hogy az illetők ma végrehajtások és árverések alatt állanak hátralékos adók miatt, pedig az adóknak megfelelő összeget befizették. Ilyen körülmények között a képviselői kötelességet ennek a népnek körében f lelkiismeretesen és megnyugtató módon teljesíteni csaknem lehetetlenség, mert nem tudjuk f megértetni azzal a néppel, hogy neki az ártéri járulékot is be kell fizetni, ha fele összegében is az olyan területek után, amelyek nem teremnek semmit sem, amelyek semmiféle r jövedelmet nem hoznak s amelyek a csatornázás folytán egyelőre csak vesztettek jövedelmezőségükből. Én tehát nagy fontosságú kérdésnek tartom azt, hogy itt a Házban a nemzet színe előtt komoly hangot adjak a Dunavölgye népe jajkiáltásának, amely az elviselhetetlen ártéri járulékok terhe következtében belőlük felszakad. (Lázár Miklós: Az adók elviselhetetlenek minden vidéken, a Tisza völgyében ép úgy, mint a Duna völgyében!) Itt 123.000 katasztrális holdnyi területről és 9000 adófizető polgár létérdekéről van szó. Kötelességemnek tartom tehát, hogy ebben az ügyben úgy Kelemen Kornél, mint Dinnyés Lajos, valamint gróf