Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-35
300 Az országgyűlés képviselőházának 35, alapjául elfogadni, igen" vagy nem? (Igen!) A Ház elfogadja. Következik tehát a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, majd a törvényjavaslat szövegét, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Erődi-Harraeh Tihamér képviselő úr. mint a mentelmi bizottság előadója, kíván jelentést tenni. Erődi-Harraeh Tihamér előadó: T. Ház! A Képviselőház folyó évi december hó 3-án tartott 32-ik számú ülésében Peyer Károly országgyűlési képviselő úr az ülésben tanúsított magatartása miatt a mentelmi bizottsághoz utasíttatott. A mentelmi bizottság az ügyet folyó évi december hó 9-én tartott ülésében tárgyalás alá vette és megállapította a következő tényállást: A Képviselőház folyó évi december hó 3-án tartott ülésében a gazdasági és hitelélei rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931 : XXVI. te. alapján tett, valamint az ország gazdasági és pénzügyi helyzetére tekintettel szükségessé vált egyéb r fontos rendeletekről szóló kormányjelentés tárgyalása során Peyer Károly országgyűlési képviselő úr egyebek között a következőket mondotta: «Önök olyan idegenek ma ebben a vonatkozásban a néptől, mint amilyen idegen a német, francia vagy zanzibári képviselő a magyar nép számára, önöknek semmi közük nincs a magyar néphez, önöknek nincs joguk itt ülni, mert erkölcstelen és becstelen mandátummal ül itt nagy része a képviselőknek.» Az elnök ezekért a sértő kifejezésekért őt nyomban rendreutasította. Peyer képviselő úr azután így folytatta: «Hangsúlyozom, hogy a képviselők nagy része erkölcstelen, becstelen mandátummal ül itt és ez igaz...» Miután nevezett képviselő sértő kifejezéseit megismételte, a Ház az elnök javaslatára a mentelmi bizottsághoz utasította őt. Megállapította továbbá a bizottság, hogy Peyer Károly országgyűlési képviselőnek a mentelmi bizottsághoz történt utasítása indokolt volt. Megállapította továbbá, hogy a használt kifejezések sértik a parlamenti illemet és kijelentései a Ház több tagja ellen sértést tartalmazók és ezek ellen gyűlöletre izgató nyilatkozatok. Megállapította a bizottság azt is, hogy Peyer képviselő^ úr sértő kijelentéseit ugyanazon beszéd során a Ház elnöke által alkalmazott rendreutasítás után nyomban megújította, sőt azokat erőteljesebb, ugyancsak súlyosan sértő kifejezésekkel megismételte. Megállapította végül a bizottság, hogy Peyer Károly képviselő úr kijelentéseivel sértette azt a kötelező parlamenti lojalitást is, amelyet az f egymással szeínben álló ellentétes politikai pártok tagjai is egymással és ezek pártjaival szemben is tanúsítani kötelesek. A megállapított tényállás alapján a bizottság az elkövetett súlyos házszabálysértés dacára is arra való figyelemmel, hogy Peyer Károly képviselő úr a jelen ciklus alkalmával elsőízben utasíttatott a mentelmi bizottság elé, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Peyer Károly országgyűlési képviselőt a Ház ünnepélyes megkövetésére kötelezze. A bizottülése 1931 december 10-én, csütörtökön. ság ezen határozatával szemben Propper Sándor és Vázsonyi János képviselő urak kisebbségi véleményt jelentettek be. Elnök: A kisebbségi véleményt aláíró képviselő urak közül Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Kisebb »cgi véleményem arra irányul, hogy a t. Ház ebben az ügyben ne járuljon hozzá az előterjesztéshez, hanem térjem napirendre a kérdés fölött. Kisebbségi előterjesztésemnek több rendbeli oka van. Az egyik az, amit ez alkalommal is szóvá kívánok tenni, s amit soha nem mulasztok el a mentelmi bizottságban sem felemlíteni akkor, amikor ilyen kérdésről van szó, hogy újabban a mentelmi bizottság leszállította saját hatáskörét, egyszerű és közönséges ítéletkiszabó zsűrivé degradálta magát és a házszabályokra való hivatkozással — a házszabályok, szerintem, helytelen magyarázatával (Vázsonyi János: Ugy van!) — azt az álláspontot foglalta el, hogy napirendretérést a plénumnak nem javasolhat. A múltban ez nem így volt, és az én szerény felfogásom szerint nem is maradhat így. Igaz, hogy a házszabályok 195. §-a taxái ja azokat a marasztaló ítéleteket, amelyeket a mentelmi bizottság előterjeszthet, de viszont ettől függetlenül fennmarad a mentelmi bizottságnak az a jogköre is, hogy napirendretérést javasolhasson. A mentelmi bizottság többsége ezt a természetes jogot feladta, amivel a mindenkori elnöknek valóságos pallosjogot adott a kezébe, mert, ha a mentelmi bizottság nem mérlegelhet, ha nincs kogniciós joga és nem javasolhat napirendre térést, akkor az elnöknek tulaj donképen p pallosjoga van, mert az, aki a mentelmi bizottság elé kerül, már is el van ítélve, csak az a kérdés, hogy mire és menynyire. Nincs a világnak az a bírósága, amely ilyen csökkentett hatáskörrel működnék. JL büntetőtörvénykönyv is taxálja a különböző krimeneket és büntetéseket, de azt nem hozza fel, hogy a büntetőbíróság' fel is menthet valakit. Ezt nem is kell szabályokba lefektetni, mert ez természetes jog. Ezzel a természetes jogával azonban a mentelmi bizottság egy erőszakolt és helytelen házszabálymagyarázat miatt nem akar élni. Nekem tehát ez a megjegyzésem erre vonatkozólag. Megjegyzem, hogy a mentelmi bizottságban előterjesztett kérelmemre az az ígéret hangzott el, hogy egy jogászi konferenciát fognak összehívni ennek a kérdésnek a tisztázására s interpretálni kívánják a házszabályok idevonatkozó részét. Ez azonban esztendők óta nem történt meg és ennek áldozatai azek a képviselők, akik .azért kapnak bizonyos büntetéiseket, mert a mentelmi bizottság nem tudja, vagy nem akarja őket felmenteni, illetőleg ilyen javaslatot nem akar tenni. A másik megjegyzésem az elnöklésre magára vonatkozik. Nálunk nincs bevezetve az az egészséges elnöklési rendszer, amely megnyugtató abban a tekintetben, hogy az elnök teljesen pártatlan és pártokon felülálló. _ Az elnök is ember, sőt pártember, amint tudjuk, és bizonyos pszichológiai helyzetekben és_ pillanatokban bizony nem tudja magát emancipálni a pártszempontok alól. Ezt már számtalanszor tapasztaltuk és saját bőrünkön éreztük ennek a hiányát. Ha az angol rendszer volna nálunk bevezetve, ahol az elnök pártokon kívül áll és pártokon felül áll, úg*y érthető volna ez a túlzott szigorúság, mert ott megvan a kellő garancia arra, hogy tartozzék valaki bármely párthoz, nem részesülhet sem jobb, sem rosszabb elbánásban, mint a másik, de ahol pártrendszer szerint történik az elnöklés, ott igenis nemcsak