Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-35
292 Az országgyűlés képviselőházának 35, kiváltságos vállalatok számára való juttatásával igenis bekövetkezett a legfontosabb szükségleti cikkeknél lényeges áremelkedés, lényeges nyereség is azoknak a vállalatoknak számára, teljes megkárosításával a gazdasági érdekköröknek és a fogyasztóközönségnek. (Egy hang a baloldalon: Szomorú!) Nagyon kérem, méltóztassanak figyelemmel kísérni azokat a számadatokat, amelyeket fel fogok hozni. Egy kilogram standard pamutfonál világpiaci ára ma 28 dollárcent. Ugyanezt a 28 dollárcentes árut ma Magyarországon a Pamutfonal 54 dollárcentes áron árusítja. (Malasits Géza: Mikor ezt felhoztam, a miniszter úr azt mondta, hogy nem így van!) A kalkuláció a következő: Ha a magyar pamutfonóda, amely 16 cent ára pamutot kell hogy behozzon egy kiló fonal előállításához, s annak felfonásához 12 cent ára. munkabért akar fordítani, (Magyar Pál: Ezt már pengőben fordítja! — Peyer Károly: A felét sem!) — igen pengőben fordítja, — a szükséges devizát teljes egészében a Nemzeti Banktól kapná meg, akkor neki a pamutfonal kerülne 1.59 pengőjébe és elárusítja itt 3.08 pengőért, vagyis ebben a szuppozícióban a nyereség 90%. (Tauffer Gábor: Csekélység!) Ha viszont abból indulunk ki, hogy semmiféle importdevizát nem kap erre a célra, hanem — mint mondani szoktuk — a pamut behozatalára az összes devizákat zugárfolyamokon szerzi be, akkor a nyeresége 40%. A kettő között lehet az igazság. Ha abból indulok ki, hogy talán a pamut 25%-ára kap engedélyt egyrészt úgy, hogy paritáson adnak neki devizát, másrészt úgy, hogy kompenzatív úton — mert hiszen ezek mind a deviza-arisztokráciához tartoznak, — az exportjával kompenzálhatja az importot, mondom, ha abból indulok ki, hogy 25%-ot így képes befedezni, akkor az a kalkuláció áll elő, hogy neki a pamutfonal előállítása kerül 2.05 pengőjébe s eladja 3.08 pengőért, vagyis 50% nyereséggel dolgozik. Bekövetkezett tehát az, hogy az árszínvonal változatlan tartásának, a pengő vásárlóereje változatlan tartásának magas jelszava alatt osztogatunk itt monopóliumokat, privilégiumokat, amelyek egyes vállalatokat abba a helyzetbe hoznak, hogy ilyen árucikkek előállításánál, amely árucikkek a nép ruházati cikkeit képezik, (Ügy van! Ügy van! half elöl. — Tauffer Gábor: Primer-szükséglet!) 40—90% közötti nyereséget realizálhatnak a maguk számára. Miért 1 ? (Tauffer Gábor: Egy illúzióért!) Meg fogom magyarázni azt is, hogy miért. Ezeknek a nagy pamutfonógyáraknak ugyanis (Mojzes János: Egypáran benne ülnek a textilvállalatokban!) természetesen nem volna ez a privilegizált helyzetük abban az esetben, ha a.szövőgyárak abban a helyzetben volnának, hogy pamutfonalat egyszerűen behozhatnak külföldről. Mert ha ők pamutfonalat behozhatnának külföldről, akkor természetesen nem volnának abban a kényszerhelyzetben, hogy ezeknek a pamutgyáraknak árdiktálását minden fenntartás nélkül elfogadják. Csakhogy mi történik? A Kereskedelmi és Iparkamara, amely osztályozza a deviza iránti igényeket, kezdetben a pamutfonalat is az elsősorban figyelembe veendő igények közé sorozta, abból indulva ki, hogy ez nyersanyaga a szövőgyáraknak, tehát miért ne hozhassanak be, ez éppen olyan fontos, mint a pamut. Akkor a kereskedelemügyi miniszter úrnak a közegei, ugyanannak a kereskedelemügyi miniszternek a közegei, aki- az én interpellációmra adott válaszában azt mondotta, hogy a belső árszínvonalat, a pengő belső ülése 1931 december lö-én, csütörtökön. vásárló erejét kell megvédeni, a kereskedelmi kamarára rádiktálták azt, hogy a pamutfonal nem tekintendő olyan cikknek, amelynek behozatala az ország 'mai helyzetében elsőrendű szükségletet képez; minthogy itt vannak a pamutgyárak, tessék a nyerspamutot behozni, azt itt felfonni. Ezen .a címen a szövődék többé pamutfonalat nem hozhatnak be és ki vannak szolgáltatva teljes mértékben a pamutfonógyárak versenyének. E miatt bekövetkezett természetesen az, hogy most nagy kérdés, vájjon a szövődék képesek lesznek-e egyáltalán üzemüket ezek mellett a drága pamutfonalárak mellett fenntartani. A kisebb pamutgyárak már teljesen beszüntették üzemüket; amelyek ezekben a kedvezményekben, hogy kapjanak importcélra devizát, hogy önmaguk kompenzálhassanak, nem részesültek, amelyek erre nem kaptak engedélyt, azok üzemüket leállították és Budapesten a kereskedőknek százai, akik azzal foglalkoztak, hogy itt ilyen nemesítési, kikészítési eljárásban ezeket a textilmunkákat elvégezték, teljesen elveszítik ennek minden lehetőségét. Valószínűleg szintén az árszínvonal változatlanul tartása vagy csökkentése jelszavával ehhez most hozzájárult a pénzügyminisztériumnak közzétett tervezete, amely szerint a textil fázisadót akarja most azon a szerény alapon megvalósítani, hogy itt a nyersszöveteknél 17%-os, a behozatalnál 19%-os forgalmi adókulcsok alkalmaztatnak, örök talány marad, miért a készárunál kisebb ez, vagyis 10 és 13%. A pénzügyminisztériumnak a tervezete megint nem jelent semmi egyebet, minthogy azokból, akiket deviza-arisztokrácia alatt megneveztem, most forgalmi adóarisztokráciát csinálnak (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) mert mi, a Kereskedelmi és Iparkamara, azért követeltük a fázisadót, hogy megszűnjék az a hallatlan igazságtalanság, amely szerint a vertikálisan koncentrált gyárak, amelyek a feldolgozás minden fázisát önmaguk végzik el, az átmenetek alkalmával forgalmi adót nem kötelesek fizetni, és ne részesüljenek kedvezményekben, különleges adókedvezményekben, a különfonódák, a különszövődék, a különkereskedők kárára, aminthogy semmiféle országában a világnak, ahol a forgalmi adó behozatott, ez a külön kedvezmény nincsen. E helyett most a pénzügyminisztérium előterjesztése ezeknek a vertikálisan koncentrált, tehát nagy, hatalmas vállalatoknak, azoknak, amelyeket a múltkor hosszúnyakú zsiráfoknak voltam bátor nevezni, azt a kedvezményt akarja nyújtani, hogy miután bevették őket a deviza-arisztokráciába, most beveszik a forgalmi adóarisztokráciába is azon az alapon, amely hihetetlen azok előtt, akik az ilyen adórendelkezéseket ismerik, hogy a nyersszöveteknél legyen 17, illetőleg 19%, a készárunál pedig csak 10, illetőleg 13% az úgynevezett egyfázisú adónak a kulcsa, ami itt a kisebb iparvállalatokat, ezeket az úgynevezett nemesítő, vagy manipulans kereskedőket egyszersmindenkorrá tönkreteszi és megint monopóliumként átengedi ezeknek az iparcikkeknek a forgalomba hozatalát és gyártását azoknak a nagyoknak, akiknek először megvannak a devizák, másodszor megkapják a kompenzációt, harmadszor pedig a forgalmi adó terén olyan kedvezményeket kapnak, amelyek a többiek versenyét lehetetlenné teszik. Mélyen t. Képviselőház! így néz ki a kormánynak az.a közgazdasági politikája, amelyről azt méltóztatik mondani, hogy azért nem lehet az exportőrök és az importőrök között
