Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. ü gármester a szükség enyhítése céljaira pénzt kért, ^zt mondták neki, hogy társadalmi akcióvá* méltóztassék a pénzt előteremteni. Azok, a bacillusok, amelyek meggyőződésem szerint siettették Magyarországot ehhez a katasztrófához, amelyben vagyunk, (Friedrich István: Egészen máskép hívják azokat, nem bacillusnak. Az kicsi.) azok, sajnos, ma is olyan irtózatos erővel hatnak, hogy meggyőződésem az, hogy ha ez a rezsim ezen a téren nem változtat, ha egy éjszakán keresztül Magyarországnak minden adósságát elengednék is, még abban az esetben is a 890 vagy 800 milliós költségvetéssel pár esztendő alatt nekünk megint feltétlenül el kell jutnunk a katasztrófához; mert hiába mondja miniszterelnök úr azt, hogy non possumus, én belátom, hogy sokkal nehezebb lebontani egy költségvetést, mint felépíteni, de ennek ellenére mégis azt mondom, hogy egy kormány nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy tudom, hogy az általam vezetett ország a terheket nem bírja el, de én ezeket a terheket nem tudom lebontani. Bocsánatot kérek, aki a non possumus álláspontjára helyezkedik, rögtön nem alkalmas arra, hogy az országot a bajokból kivezesse. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az országnak a bajból, az árvízből való kivezetésére csak olyan árvízi hajós alkalmas, aki maga is hisz abban, hogy partra tudja juttatni hajóját. Az országnak nem lehet árvízi hajósa ebben a katasztrófában olyan hajós, aki tudja azt, hogy evezés közben, a mentési munkálatok közben az ő hajója meg fog fenekleni. Legalább neki magának hinnie és bíznia kell abban, hogy mindazokat az okokat, amelyek a bajokat és a katasztrófát előidézték, meg tudja szüntetni, mert hit, reménység, akaraterő és elszántság nélkül a legnagyobb agy és koponya sem tud egy ország életében eredményeket elérni. Méltóztassanak elhinni, hogy a legnagyobb tehetség hit nélkül nem^fog eredményt elérni. (Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök: Az megvan!) És ha a miniszterelnök úrban ez megvan, ezt örömmel veszem tudomásul, csak arra kérném' a miniszterelnök urat

% hogy az ország p.épébe is vigye át saját hitét, hogy a nép is érezze azt, hogy a miniszterelnök úrban van hit arra, hogy ki tudja menteni az országot a katasztrófából, mert eddig, sajnos, az ország népe azért állt itt bizalom nélkül és reszkető lábakkal, mert nem látta éppen magában a kormányzatban sem az önmagában való hitet, nem látta azt, hogy a kormánynak vezetője az evezőlapátot a saját kezében fogná, hogy volna elszántsága, volna határozottsága, volna benne olyan hit, amely mint a napból a sugarak, az ország egész népének szívét és lelkét betöltené. És ha a miniszterelnök úr ebben az országban eredményeket akar elérni, akkor minden emberben, aki ebben az országban dolgozik, azt a hitet kell felkeltenie, hogy ebben az országban a miniszterelnök úr az alkalmas ember, «az alkalmas ember» arra, hogy ezt az országot a hajókból kivezesse. (Friedrich István: Mi van Mayer Jánossal és Ernszt Sándorral? Hol vannak? Mit csinálnak?) Hogy mi történik ebben az országban, hogy hogyan szedik a pénzt? En esztendőkön keresztül, amikor itt még jobbak voltak a viszonyok, rámutattam a legszörnyűségesebb behajtásokra, arra, hogy miképpen vitték el a párnákat, a tyúkokat, rámutattam, hogy az ország nem bírja el a költségvetést. Eveken keresztül én álltam ide és folytonosan fő forgalmiadóellenőrnek, adószakértőnek neveztek. Es arra vonatkoKÉPVISELŐHÁZÍ NAPLÓ. III. ése 1931 december 10-én, csütörtökön. 283 zólag, hogy most hová jutottunk, leteszem a Ház asztalára a Csongrádi Hírlapot. (Fráter Jenő: Tegye le!) Méltóztassanak megnézni, hogy az egyik oldalon Benke adóügyi tanácsnok felszólítja a csongrádi lakosokat, hogy hátralékos adójukat fizessék be, mert ellenkező esetben anyagi felelőssége miatt a hátralékos adók behajtását a legszigorúbb eljárással fogja foganatosítani. Méltóztassanak idenézni, hogy mit jelent a jövőbeli fenyegetés a jelenben. A végrehajtó egy napra, december 11-ére, illetve mert hét nap múlva folytatandó, december 18-ára, a következő árveréseket tűzi ki borra, hordóra, lóra, tehénre, búzára, csöves kukoricára, bútorra és kocsikra. Csak egyes utcákat fogok felolvasni. (Zaj a bal- és a szélgőbaloldplon. — Elnök csenget.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Meghosszabbítjuk! — Friedrich István: Egy órával meghosszabbítjuk!) Fábián Béla: Tisztelettel kérek meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen! — Egy hang a jobboldalon: Mennyire? — Zaj.) A Ház megadta a meghosszabbítást. Fábián Béla: Csak az utcát és a házszámokat olvasom. Csemegi-utca 17., 25., 29., 31., 39. és 43. (Peyer Károly: Leírta a kapuszámokat!) Jegenye-utca 9., 18., 40., 51., Zsinór-utca 4., 10. és így tovább. Egy napra 40 árverést tűztek ki, Csongrádon, kisgazdák ellen akkor, amikor még csak fenyegetik őket azzal, hogy a jövőben miként fognak velük szemben elbánni. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) így áll a helyzet ma. Ma behajtják az adókat. De elviszik az egyetlen varrógépet és elviszik az utolsó eltranszferálható holmit. Erre méltóztassanak, gondolni, hogy egy másik alkalommal, amikor ismét adót kérnek tőle, már nem lesz mit eltranszferálni, nem lesz minek eltranszferálásával fenyegetni. A miniszterelnök úr beszédében a legreménytelenebb pont az volt, hogy nem lehet az állami költségvetést arra a mértékre leszállítani, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam itt mondott. Nekem hitem és meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben nemcsak a miniszterelnök úrral kell beszélnünk, hanem le kell számolnia Magyarországnak azokkal a belső drótakadályokkal is, amelyek ebben az országban a költségvetés leépítését akadályozzák. (Kun Béla: Az álláshalmozók!) Le kell számolni azzal a bürokráciával, azzal a magas bürokráciával (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.), amely az ország egészségessé válásának akadálya, amely bürokrácia nem engedi meg a költségvetés leépítését, amely bürokrácia ebben az országban addig akar jól élni, amíg itt az utolsó kakast le nem vágták és nem akar ez a bürokrácia tanulni, pedig tanulhatna az orosz rendszerből. Mert amint Oroszországot tönkretette egy tanulni nem akaró bürokrácia és annak a bürokráciának tagjai és gyermekei vagy odahaza Oroszországban pusztultak el, vagy Párizsban soffőrként szaladgálnak, vagy más, hol a világon szaladgálnak egy darab kenyérért, úgy ennek a 'bürokráciának Magyarországon meg kell tanulnia, hogy mi őket ebben a jó, boldog életben eltartani nem birjuk, meg kell értenie azt a .szörnyűséges helyzetet, amelyben az ország ma van. Méltóztassanak megengedni, hogy igen röviden, alig néhány szóval rámutathassak arra (Bródy Ernő: Tanulhatnak Brüningtől is! — 41