Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. i amelyeket itt bátor voltam felemlíteni, és azt hiszem, hogy mindannyian egyet is értünk ezekben a kérdésekben és egyetértünk különösen abban, hogy nekünk minden körülmények között meg kell találnunk a mai viszonyok mellett is a kibontakozás útját. Mivel pedig a mi helyzetünk szoros kapcsolatban áll az öszszes európai nemzetek gazdasági válságával, meg kell lennie továbbmenóleg a reményünknek arra is, hogy a mi együttes összefogásunkkal a többi nemzet, a többi érdekelt nemzet között is meg fogjuk találni azt a közös plattformot, amelyet követve eliminalhatjuk ezeket a rendkívül nagy súlyú gazdasági bajokat. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor az elhangzott felszólalásokra reflektálni és tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentést tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A házszabályok 141. §-a harmadik bekezdésének a) pontja alapján a zárszó jogán megilleti még a szó Fábián Béla képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját. Fábián Béla: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr hosszú hónapok várakozása után a tegnapi napon először mondott egy expozét a Képviselőházban, és ha nekem szabad a legnagyobb udvariassággal véleményt mondani a miniszterelnök úrnak beszédéről, akkor röviden annyit mondhatok a miniszterelnök úr beszédéről, hogy az maga volt a kikristályosodott reménytelenség. (Buchinger Manó: Ezt nagyon udvariasan mondotta a képviselő úr!) A miniszterelnök úr beszéde a kikristályosodott reménytelenség volt úgy külpolitikai, mint belpolitikai tekintetben. Külpolitikai tekintetben a legnagyobb rezignációval megállapította, hogy minden ország határán nem vámsorompók, hanem drótakadályok vannak felállítva. Hogy Magyarország szerepe mi volna ebben a kérdésben, hogy Magyarországnak mit kellene cselekednie, arról a miniszterelnök úr egyetlenegy árva szót sem mondott, ellentétben a belpolitikai kérdésekkel, ahol legalább gazdasági téren megmondotta, hogy mit kellene tenni. Igaz, hogy rögtön utána, a következő másodpercben meg is mondotta, hogy azt, amit tenni kellene, nem lehet megtenni. A miniszterelnök úr beszédére tehát tulajdonképpen csak egyet lehetne mondani, azt, hogy az egész országnak, az egész magyar közvéleménynek megmagyarázta, hogy hagyjon fel minden reménnyel: nektek itt semmi más lehetőségtek nincsen Európában és semmi más lehetőségetek nincsen benn az országban, mint az, hogy nektek nyugodt lélekkel kell várni, hogy merre fordul a történelem kereke, nektek az országban nyugodt lélekkel kell folytatnotok azt a rezsimet, amely tíz esztendő alatt benneteket idáig juttatott. Vannak ábrándozok és álmodozók, — ez volt kiérezhető a miniszterelnök úr beszédéből — akik mindezeken változtatni akarnának, azonban mindezeken a dolgokon változtatni nem lehet. A .miniszterelnök úr beszédének az a része, amelyben azt mondotta, hogy Európában nem vámhatárok vannak, hanem drótsövények vannak az egyes országok között felállítva, teljes mértékben megfelel a valóságnak. S én a miniszterelnök úr beszédét még abban a részében is aláírom, hogy az egész népszövetségi bizottság, amely nálunk volt, tulajdonképpen azt a szerepet játszotta, hogy eljött ide hozzánk és megállapította, hogy abban az esetben, ha az ország ki akar lábolni a bajokból, sokat kell exportálnia és keveset kell importálnia. TJgyanése 1931 december 10-én, csütörtökön. 281 ezek a népszövetségi bizottságok végigjárják az egész világot és minden államnak megadják az egyedüli orvosi tanácsot, hogy sokat kell nekik exportálni és keveset importálni. Magyarország tehát keveset importáljon és sokat exportáljon, Ausztria keveset importáljon és sokat exportáljon, Németországnak, Angliának, Jugoszláviának, Komániának, az egész világnak ugyanaz a tanács. Gsak arra vagyok kíváncsi, hogyha^ mindenki sokat exportál és keveset importál, akkor hová exportáljon sokat, ha egyetlenegy államnak sem lehet behozni. Az egész népszövetségi bizottság, sajnos, egy kérdésben teljes mértékben csődöt mondott. Az egész Népszövetség t. i. nem tud felemelkedni egy európai magaslatra, az egész Népszövetség nem .tudja azokat az Európát ténylegesen fojtogató kérdéseket megragadni, amelyek ma egész Európában az európai népek gazdasági fejlődését lehetetlenné teszik. Igenis, Magyarország részére látok itt egy történelmi hivatást. Nem egy alkalommal mondottam el a képviselőházban, és ma is elmondom, hogy miként a XIV., XV. és XVI. században Magyarországot a török hatalomtól egyetlen állam választotta el: Szerbia és Magyarországnak más feladata, sajnos, akkor nem is volt, mint az, hogy a maga kultúráját dobja oda védőbástyául a törökökkel szemben, amikor is az egész világot telekiabáltuk és telejajgattuk azért, hogy Európa végre fogjon össze a török veszedelemmel szemben, úgy ma igenis minket egyetlenegy ország, Románia választ el az egész európai kultúrát és az egész világ kultúráját fenyegető bolsevizmustól. Magyarország feladata, ennek a veszedelemnek a határán állva, az, hogy minden egyes nemzetközi megmozdulás alkalmával, a népszövetségi üléseken és innen a parlamentből is állandóan figyelmeztesse az európai közvéleményt arra, hogy ha Európa népei között ez az ellenségeskedés, egymásnak leküzdése minden erővel tovább folyik, hogyha a világháború, ha nem is a gáznak eszközeivel, de gazdasági eszközökkel tovább folyik, hogyha a népeknek lelkében továbbra is felgyújtják az ellenségeskedésnek azokat az érzületeit, amelyek ma már fel vannak gyújtva, abban az esetben Európára egy olyan katasztrófa következhetik be, amelynek káros hatása nagyobb lesz, mint a tatárjárás és a török dúlás pusztítása. (Téglássy Béla: Nagyon helyes! Bethlen figyelmeztette a- román királyt Temesváron! — Magyar Pál: De jól van informálva a képviselő úr! — De ^ jól van informálva! — Malasits Géza: Megpróbálja letenni a hűségesküt! Bár menne Romániába! Románia is Magyarország sorsára jutna! — Zaj. — Elnök csenget. — Buchinger Manó: Mi nem vesztünk vele! Mi nem vesztünk! — Malasits Géza: Mi nem vesztünk semmit. Menjen csak el. Románia is Magyarország sorsára.jut! — Gr. Sigray Antal: Letagadták! — Buchinger Manó: Birtokügyben ment. Közben Jorga mást mond. — Zaj. —Elnök csenget. — Pever Károly: Talán jó volna megmondani, miért volt ott? - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Magyar Pál: Vagy legalább is a kaszinót•beszüntetnék! — Malasits Géza: Magyarország sorsára akarják juttatni Romániát! — Zaj.) Fábián Béla: Amikor a vörös hadseregnek és a szovjetnek tizennégy éves jubileuma alkalmából Stalin és Vorossilow beszédeket tartanak a moszkvai mauzóleum előtt való felvonulás alkalmával és megmondják azt, hogy a i szovjetnek nemcsak Oroszországban, hanem