Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. i* nek eleget is tudjon tenni. Ennek pedig- igenig-en lényeges segítő eszközét látnám abban, ha a külföld részéről megértőbb elbánásban részesülnénk, és a külföld belátná a saját jól felfogott érdekében, hogy tőlünk csak olyan kamatokat kívánjanak, amelyeket mi elbírunk, s amely kamatok fizetése mellett még gazdaságilag- mieg is tudunk erősödni. De a«t hiszem, t. Képviselőház, hogy a termelő^ munka megindítása érdekében és e mellett államháztartási deficitünk könnyebb eloszlatása érdekében is talán időszerű volna foglalkoznunk egy bizonyos összegű belföldi kölcsön felvételével is, mellyel talán itt olyan beruházásokat eszközölhetnénk, amelyek az országra nézve hasznosak lehetnének s melyekkel nézetem szerint a munkanélküliséget is nagymértékben csökkenthetnők és e beruházások megindulásával a forgalom növekedése következtében az állam bevételei i« fokozhatok lennének. T. Képviselőház! A másik igen fontos téma volt a vitában az, amely a devizaellátás körül mozgott és amelyre vonatkozóan itt olyan ellentétes nézetek alakultak ki. Ez a kérdés az én nézetem szerint szoros összefüggésben áll egyrészt a külföldi tartozásainkra fizetendő kamat- t és tőkeszolgáltatásokkal, másrészt összefüggésben áll továbbmenőleg azzal, — a nézetem szerint igen veszedelmes kérdéssel is — mely a pénzeszközök szaporítására vonatkozóan hangzott itt el. (Kun Béla: Igaz-e, hogy húsz nagy vállalatnak privilégiuma van arra, hogy a devizával szabadon rendelkezzék?) Majd rátérek erre is. (Zaj belfelől.) Eber Antal t. képviselőtársam igen meggyőzően és szabatosan körvonalazta azt a formulát, amellyel nézete szerint egy csapásra megoldhatók lennének azok a problémák, amelyek ma a devizaellátás körül vannak, és eliminálhatók volnának azok az igazságtalanságok is, amelyek az ő nézete szerint ma az importőrök premizálása és az exportőrök pönalizálása körül fennállanak. T. képviselőtársamnak ebben tökéletesen igaza is van, mert hiszen a Nemzeti Bankhoz kényszerárfolyamon beszolgáltatott devizákért kiutalt pengő ellenértéke lényegesen kisebb összegű, mint amilyen ezeknek a devizáknak külföldi értékelése, vagy pedig azok zúgforgalmi értékelése. Ezzel szemben az is igaz, hogy az import részére legális úton & Nemzeti Banktól kiutalt devizákért beszolgáltatott pengőérték az illető importőröknek igen jelentékeny nemzeti ajándékot jelent. (Ügy van! balfelől.) Bár elismerem, hogy Eber Antal t

; képviselőtársam által konkretizált ezek a visszásságok tényleg fennállanak, azonban az is bizonyos, hogy mindaddig, míg a pengő belső vásárló értéke meg nem inog, illetőleg ameddig a belföldi áruknak a vásárlási értéke fel nem emelkedik (Peyer Károly: De már felment!), tehát a pénz le nem esik . . . T. képviselőtársam, talán az import-áruknál ment fel. (Peyer Károly: A búza a dollár-árfolyamhoz igazodik!) Adná Isten, hogy a búza ára minél magasabbra emelkedjék; akkor talán a mi gazdasági teljesítő képességünk is nagyobb lesz. (Peyer Károly: A textiláru nem emelkedett? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Addig tehát, t. Képviselőház, az exportőröket tulajdonképpen nem éri semmiféle károsodás, legfeljebb elesnek attól a haszontól, amely ma a devizák külföldi és belföldi értékelése révén keletkezik. Elismerem azonban azt is, hogy az importőr így lényeges előnyökhöz jut, nézetem szerint azonban az importőrnek az exportőr kárára nyújtott ez az előny nincs egyáltalában arányban azzal a ise 1931 december 10-én, csütörtökön. 279 rendkívüli nagy veszedelemmel, amelyet egész nemzeti termelésünkre és különösen belső árképződésünkre jelentene az, ha a zugforgalomban máris kialakult árfolyamkülönbségek legalizálhatnának. Ha már most vizsgáljuk a Magyar Nemzeti Bank devizaforgalmát, amely úgyszólván csak a mi eléggé megcsappant exportunk után beszolgáltatott devizákból táplálkozik, úgy azt is láthatjuk, hogy ezek a devizaösszegek jóformán alig elegendők a legfontosabb importnyersanyagok árának kiegyenlítésére és talán egyes feltétlen fizetendő külföldi kamatok kifizetésére. (Magyar Pál: Nem elegendők arra!) Mondom, hogy talán elegendők. (Magyar Pál: Biztosan nem elegendők!) Csak igen kicsi öszszeg lehet tehát az, amelyet a Nemzeti Bank képes az importőröknek legális úton kiutalni. Az is megállapítható azonban, bár nézetem szerint igen-igen nehezen kontrollálható, hogy az importcikkek, különösen pedig a nem feltétlenül szükséges úgynevezett luxusimportcikkek behozatali értéke jelentékeny összeggel felülmúlja azokat a devizaösszegeket, amelyeket legális úton kapnak az importőrök. Ennek alapján megállapíthatjuk azt is, hogy a mozgó élet mindenféle görbe utakon megtalálja annak lehetőségét, hogy a legerősebb barrikádokat is keresztül tör je. Ennek pedig az a következménye, hogy az árak emelkedni fognak, különösen az importcikkeknél, s ennek végső konzekvenciája az áruelrejtés és árúhalmozás. T. Képviselőház! Most már könnyen elképzelhető, hogy mi lenne akkor, ha itt a deviza teljes mértékben vagy pedig csak bizonyos mértékben is felszab adíttatnék. Megindulna a pengőtől való menekülés, megindulna ismét az az áldatlan játék a tőzsdén a devizákkal és valutákkal, ami azután nemcsak az importáruk, hanem a belföldi áruk árának emelkedésére is vezetne, ennek pedis: végső követkéz; menye mindenesetre az a szomorú emlékű infláció lenne. Különösen felhívom a kormány szíves figyelmét arra, hogy lehetőleg a devizaellátás könnyítése érdekében nem volna-e helyes az úgynevezett árucsereforgalmat megindítani a külfölddel. Talán ezzel segítenénk az amúgyis sinvlődő mezőgazdaságunkon, mert hiszen mezőgazdasági termékeinknek egyébként el nem helyezhető részét, (Kun Béla: Lengyelország miért nem akarja beengedni a magyar bort?) mint például a bort, amelyre Kun Béla képviselőtársam is alludált, bizonyos áldozatokkal is talán külföldre expprtálhatnók és ezzel egyenlíthetnek ki a külföldről behozandó nyersanyagok és félgyártmányok értékét és így az amúgyis nehezen összegyűjthető devizáinkat a legkevésbbé kellene erre a célra felhasználnunk. , T. Képviselőház! Nagyon megfontolandónak tartom Rassay Károly t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését, amelyet itt a belső arképződés kilengésével kapcsolatban ajánlottja kormány szíves figyelmébe, amidőn megemlítette és rámutatott a kartellpolitika indokolatlan és túlságos kinövéseire. Elnök: Az előadó úr beszédideje lejárt. Temesváry Imre előadó: Kérném beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Temesváry Imre előadó: Az e tekintetben behozandó rendelkezésekre a kartelltörveny minden lehető fegyvert megad a kormány kezébe, és ezzel meg lehetne akadályozni azokat