Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 3í. ülése 1931 december 9-én, szerdán. 273 Holnap a motalko-szesz ára jön elő, amely létkérdése a szőlőgazdaságnak és a borválságnak. Méltóztassanak igazat adni örffy képviselőtársamnak, méltóztassanak ugyanúgy dönteni- a 33-as bizottságban, ahogy a múltkor döntöttek. Ne méltóztassanak hallgatni azokra az újabb tanácsokra és újabb megbeszélésekre, amelyek ma történtek. Nem szabad a 33-as bizottságnak azt mondani, hogy: tegnap tévedtem és ma másképpen fogok határozni. Mert már tudom, hogy egészen más beállításban, most már helyesebb információk alapján fog bejönni a 33-as bizottságba ez a kérdés. Nagy súlya helyeznék arra, hogy éppen olyan határozat jöjjön ki a 33-as bizottságból, mint amilyen eddig jött, mert nagyon csalódnék az a 800.000 ember, ha a 33-as bizottság esetleg nem tudná összekapcsolni a motalkoszesz árának felemelését a bornak szesszé való kifőzésével és rájuk nézve kedvezőtlen határozatot hozna. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök : A földművelésügyi miniszter úr érdemleges választ nem kívánt adni, válaszát ideiglenesnek tekinti, így a Ház határozatának szüksége nem forog fenn. A képviselő úr interpellációja' tehát kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Elnök: Dinnyés Lajos képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. A képviselő úrnak az engedélyt rövid felszólalásra megadtam. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Távollétemben a belügyminiszter úr a következő kijelentést tette értesülésem szerint itt a Házban (olvassa): «Igaz, hogy egy csomó egyetemi hallgató megjelent a Ház előtt, és nem tudom, hogy Dinnyés Lajos képviselő úrral történt beszélgetés után, vagy a nélkül a Belváros felé távozva, éltette Dinnyés Lajost.» (Szakács Andor: A miniszterelnököt éltették!) T. Ház! Amikor ezt az interpellációmat bejegyeztem, a magyar ifjúság vezetőivel egyáltalában semminemű tárgyalást nem folytattam. Tisztán kötelességemnek tartottam, hogy ezt a kérdést ide, a Ház plénuma elé hozzam és a miniszterelnök urat, illetőleg az egész kormányt e téren rávegyem arra bizonyos mértékben, hogy az álláshalmozások megszüntetése tárgyában radikális intézkedéseket tegyen. (Szakács Andor: Nagyon helyes volt!) Végtelenül meglepett, hogy a belügyminiszter úr engem aposztrofált és olyan színben tüntetett fel, mintha a tapsokat a magam dicsőítésére, tömjénezésére megrendeltem volna. (Egy hang a baloldalon: Tévedés!) ' Végtelenül csodálkozom ezen akkor, amikor az egyetemi ifjúság — körülbelül 150—200-an voltak — idejött a Ház elé, s először a miniszterelnök urat, azután a kultuszminiszter urat éltette és harmadsorban engem, mint aki ma a magyar ifjúság bajait, szenvedését és panaszát idehoztam. Végtelenül megtisztelő reám nézve, hogy ilyen előkelő társaságból éppen engem vont ki a t. belügyminiszter úr és aposztrofált itt a Házban. Tényként állapítom meg azt, hogy nekem tudomásom az ifjúság felvonulásáról egyáltalán nem volt. Én itt, a folyosón értesültem róla, hogy az ifjúság idejött a Ház elé és engem akar megkérni arra, hogy én a küldötséget, illetőleg* az egész ifjúságot a kultuszminiszter úr és a miniszterelnök úr elé vezessem. T. Ház! Minthogy akkor az interpellációmon volt a sor, és minthogy sem a miniszterelnök úrral, sem a kultuszminiszter úrral ebben az ügyben nem beszéltem, az ifjúság tíztagú vezetőségét kérettem a képviselői társalgóba és ott érintkeztem velük. Megkértem őket arra, közöljék az itt lévő egyetemi ifjúsággal, hogy vonuljanak szépen rendben el, oszoljanak szét, én interpellációmat el fogom mondani, és ami tőlem, a Háznak szerény tagjától telik, az ifjúság érdekében mindent meg fogok tenni. Az ifjúság tényleg elment. A váróéban történtekről nem akarok vitába szállni a belügyminiszter úrral, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.), csupán arra szeretném felhívni a t. belügyminiszter úr szives figyelmét, hogy ne csak telefoni beszélgetések és telefoni információk alapján szögezze le a tényeket, hanem nézze meg a dolog igazi arculatát és különösen felkérem,, hogy holnap, ha értesülni fog a rendőrség beavatkozásáról, arról, ami az ifjúsággal szemben történt a Lqnyay- és a Ráday-utcában, (Felkiáltások balfelól: Micsoda történt?) tétesse azt alapos vizsgálat tárgyává. T. Ház! Ez különben nem tartozik rám. En nem akarok tényeket leszögezni, nem akarok megelőzni mindenféle vizsgálatot. A belügyminiszter úrnak megvan a módja és a hatalma arra, hogy a dolgokat teljes egészében, úgy, ahogy történtek, megvizsgáltassa. Csak leszögezni kívánom még azt, hogy a belügyminiszter úrnak nagyon furcsa fogalmai lehetnek a népszerűségről, mikor csak a megrendezett tapsokat ismeri. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék csak a személyes megtámadás viszszautasítására szorítkozni. Ne tessék a tárgytól eltérni. Dinnyés Lajos; Én annyiban voltam megtámadva, hogy úgy lettem beállítva, _ mintha magam rendeztem volna a tapsokat. Úgy látszik, a belügyminiszter, úr nem ismeri azt, amikor a fájdalom, a könny, a nyomorúság felkelti az emberekben azt, hogy amidőn^ itt valaki az ügyükben szót emel, annak működését mintegy alátámasszák és azt bizonyos mértékben támogassák ebben a működésében. Ennyit óhajtottam megjegyezni. Elnök: A jegyző úr felolvassa az ülés jegyzőkönyvét. Esztergályos János jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet.) Elnök: Kérdem, van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv elleni! (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 9 óra 1 perckor.) ÏÏitélesitettêh Gallasz Rudolf s. h. Mullet Antal s. h. naplőbiráto-bizottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IIÎ.