Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának SU* \ van ennek az ipari szeszkartellnek, • amelynek vezető cégei a Győri Szeszgyár és Finomító Részvénytársaság, a Leipziger Vilmos Szeszes Cukorgyár Et. és a Gschwindt-féle Szeszes Elesztögyár Et.,- amelynek mélyen tisztelt képviselői és igazgatósági tagjai nagy számban ülnek közöttünk. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Erről van szó! — Elnök csenget.) T. Ház! Ez az érdekeltség telhát nemcsak ezen a szeszgyártáson keres meglehetősen nagy összegeket, hanem keres a denaturálásón is, mert hiszen a 76.286 hektoliter abszolúte nyers szesznek egyharmadrészét ez a három vállalat főzi ki, azután tizenhárom vállalatból hat főzi ki a felét, és hátul kullog a töhbi néhány kis tétellel. Itt tehát a finomításon is meglehetősen nagy nyereség van. Van azonban itt megint egy óriási nyeresége az ipari szeszkartellnek. Hogy egy példát is említsek fel, pl. a Gschwindt-gyárnál, a 2.700.000 pengő alaptőkével rendelkező Gschwindt-gyárnál az 1930-as mérlegben kimutatnak 1,974.467 pengő nyereséget. Ez a gyár tehát a 2,700.000 pengős alaptőke mellett kb. 2 milliót keresett. (Zaj balfelől. — Elnök csenget.) A dolog lényege ott van, hogy e nagy ipari érdekelteégek mindegyikének van egy rum-, likőr- és egyéb gyára. Most ezt a szeszt beviszik ebbe a rum- és likőrgyárba és ott dolgozzák fel újra. Innen származnak azután azok a nyereségek, amelyek ilyen horribilis számokban ütköznek ki. Ha most rátérek arra, hogy miért mondtam el mindezeket, és miért hoztam, ide a Ház elé mindezeket, (Egy hang bal felől: Nagyon helyes volt!) akkor méltóztatnak megen

1 gedni, hogy ismertessem most már ezeknek a nagyipari fejedelmeknek viszonyát a borhoz. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Amikor látta az ipari szeszkartell azt, hogy a bor katasztrófáUs_ árzuhanása következtében kezd versenyre kelni nem annyira az ipari szeszkartellel, mint inkább a mezőgazdasági szesszel, akkor, hogy ezt a borversenyt valamiképpen megakadályozzák, — mert 230 pengős ár mellett el lehetett érni 1*4, vagy 1*5 Maligand-f okonként — az ipari szeszkartell jónak látta leszállítani a 230 pengős árat 130 pengőre. Ezzel a tollvonással megakadályozta azt, hogy a bor bármikor is kifőzhető legyen, illetve versenyképes legyen a szesszel, mert ilyenformán csak 0'7, vagy 0*8 fillért tud elérni a bor. (Egy hang a baloldalon: Ördögi furfang!) Amikor tehát egy konkurrens mutatkozott itt, az ipari szeszkartell képes volt megölni saját házastársát, a mezőgazdasági szeszt (Ügy van! Ügy van!) és képes volt ráülni a nyakára a bornak is és egyszersmindenkorra lehetetlenné tenni azt, hogy a borból szesz főzessék ki. Ha megvizsgálom a mezőgazdasági szeszfőzdéknek helyzetét, megállapítom, hogy azok igenis a legszomorúbb helyzetben vannak. Nem hiszem el Mayer államtitkár úrnak, aki ezt a tegnapelőtti 33-as bizottságban mondotta, hogy a 236 mezőgazdasági szeszgyár közül 100 üzemben van, mert nem tudom elképzelni, hogy a mai nyersanyagárak mellett, a mai tengeriés burgonyaárak mellett képes legyen valaki üzemben tartani bármelyik szeszgyárat. Csak a mezőgazdasági szeszgyár lehet üzemben, amely répából tudja előállítani a szeszt. T. Ház! Mindezek után rá kell térnem még Mayer államtitkár úrnak arra a nézetére is, amelyet kifejtett a 33-as bizottságban, hogy azért • kell tulajdonképpen a motalko árát 36 fillérről esetleg 70 fillérre felemelni, mert meg kell menteni a mezőgazdasági szeszgyárakat 'Mese 19S1 december 9-én, szerdán. 271 és értékesíteni kell azt a 2 millió métermázsa burgonyát, amelyet esetleg nem tudnak felhasználni, mert talán értékesebb, ha a szeszgyáron keresztül állatok táplálására használják. De kérdem az államtitkár urat: nem jutott neki eszébe, hogy mi lesz azzal a 8 millió hektoliter borral, amely még megvan? (Igaz! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Nem jutott eszébe, hogy azt a 8 millió hektoliter bort el kell helyezni? Nem jutott eszébe, hogy nem 100—150 mezőgazdasági szeszgyári érdekeltségről van szó, hanem 800.000 nyomorgó ember életéről? (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Zaj. — Elnök csenget.) Ha érdemes foglalkozni a 156 mezőgazdasági szeszgyár létkérdésével, akkor nem érdemes foglalkozni 800.000 embernek a nyomorból való kihúzásával? (Nagy zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Nem érdemes azzal a csekély kis kérdéssel foglalkozni, amivel ez a szerencsétlen bor még ártani sem tud annak a szeszkartellnek, hogy tudniillik a 400.000 hektoliter bort végre-valahára szesszé kifőzhessék? Nem lehet ezt a szeszkartellbe, amely milliókat és milliókat keresett, arra szorítani, hogy egyszer mondjon le arról a jogáról, hogy ő főzze ki a fogyasztási szeszt? Hiszen még mindig marad egy csomó nyeresége. Arra kérem tehát a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, — mert nincs itt a pénzügyi, államtitkár úr — méltóztassék közvetíteni a mi kérésünket, (Dinnyés Lajos: Mi csak kérünk, de nem adnak!) hogy rendeltessék el, hogy fogyasztási szesz csak borból állítható elő. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Ez nem utópisztikus ( kérdés, mert ha megnézzük a Szeszértékesítő mérlegét... Kérek negyedórai meghosszabbítást. Hamarabb is befejezem. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. A Ház a kért meghoszszabbítást megadja. Petró Kálmán: T. Ház! Ez nem lehetetlen kédés, azért, mert hiszen az összes fogyasztási szesz a múlt évben 38.000 hektoliter volt. Ez az, amely ebbe a 240.000 hektoliteres kontingensbe minden körülmények között belefór. Tisztelettel kérem, méltóztassanak engedélyezni, hogy a 400.000 hektóliter borból 36.000 hektoliter szesz legyen előállítható. Ennek a bormennyiségnek a kifőzése kontingentáltassék az egyes szőlővidékek szeszfőzdéinél. Méltóztassék hozzájárulni, hogy a fogyasztási szesz ára emeltessék fel 230 pengőre. Köteleztessék a Szeszértékesítő, hogy az így kifőzött bormennyiségből legalább 30.000 hektoliter.t 230 pengő egységáron vegyen át a szesziodéktől és erre adjanak megfelelő előleget. Ha ez az intézkedés megtörténik, akkor a bor 1"4 vagy 1"5 fillérrel értékesíthető lesz. Előre hallom és tudom a mélyen t. szeszkartellnek és talán a pénzügyi államtitkár, úrnak is a kifogását: azt fogják mondani, hogy az eddig termelt szeszmennyiség sem helyezhető el. E tekintetben is előre meg akarom nyugtatni az államtitkár urat ós a szeszkartell mélyen tisztelt fejedelmeit, hogy a tavalyi törkölyből 19.000 hektóliter lett kifőzve, az idén csak 5000 hektoliter várható, mert a törkölyét mindenki kidobta és trágyának használta fel. A tavaly kifőzött 19.000 hektoliter borral együtt összesen, ezt a differenciát is hozzáadva, 28.000 hektóliter szesz volna, amellyel szemben 36,000 hektóliter kifőzését kérném. Ebben a kérdésben a földmívelésügyi mi-