Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

266 Az országgyűlés képviselőházának $%, ülése 1931 december 9-én, szerdán. kor, azt hiszem, üzletileg is jól járna, mert a téli hónapok alatt olyan olcsón jutna munkás­kezekhez, ami rentábilissá tenne minden üze­met. En egy ilyen konkrét esetet hozok Békés­szentandrás községéből. Békésszentandrás köz­sége abban a szerencsés helyzetben van, hogy van egy gyára, az állami tulajdont képező szőnyegszövőgyár. Ez a gyár pár esztendővel ezelőtt még 120—150 munkáskezet foglalkoz­tatott, az idén januártól kezdve azonban foko­zatosan leállították az üzemet. Az első üzemleszállítás januárban történt, akkor külön utánjárásra sikerült az üzemet újra felvétetni egyideig, de a nyár folyamán redukálták annyira, hogy 5—6 munkás dolgo­zott, amíg aztán az utolsó hetekben üzemét tel­jesen beszüntette. A gyár áll a maga épületé­vel, a maga felszerelésével, felhalmozott nyers­anyagával, szerződés szerint biztosított igaz­gatóvezetőjével, s egyedül azok a szegény mun­kások hiányoznak belőle, akik keresnek egy héten 8 vagy 10 pengőt, de ez a 8 vagy 10 pengő jelentette 80 vagy 100 munkáscsalád egész téli megélhetését. Nem akarok kitérni arra, hogy vázoljam a gyár üzemi rentabilitását, pedig a gyár ren­tábilis, nem tartozik azok közé, amelyekre rá­fizetnek. Készséggel koncedálom azonban azt, hogy állami tulajdonban lévén, az értékesítés problémája nincs úgy megoldva, mint ahogy magánkezekben meg tudták volna oldani és esetleg felhalmozott eladatlan készletei van­nak. Kérésemet a jelen levő földmívelésügyi miniszter úrhoz intézem, bár interpellációmat a kereskedelemügyi miniszter úrhoz is intéz­tem azért, mert tulajdonképpen háziipar jel­legű volna az egész vállalkozás és talán oda tartozott volna, de tudomásom szerint a föld­mívelésügyi minisztérium növényvédelmi iro­dája kezeli s tartja fenn ezt a gyárat. Sajnos, a növényvédelmi iroda ma már nem rendel­kezik azzal a forgótőkével, hogy ezt a gyár.at üzemben tarthassa. Mély tisztelettel kérem a jelenlevő földmívelésügyi miniszter urat, ne méltóztassék arról az oldalról megfogni a kér­dést, *hogy kifizetődik-e vagy nem, bár ismét­lem ezen nem lehetne vitatkozni, mert kifize­tődik, hanem méltóztassék {alán lehetővé tenni, hogy még három hónapig, a téli legnehezebb hónapok alatt ne csukják be a gyár kapuját. Minden készen van, nem kell külön tőkebefek­tetés a nyersanyaghoz, semmihez sem kell be­fektetés, csak kis forgótőke kell, amelyet azok­nak a munkásoknak heti keresete okoz. Ezzel egy falu munkanélküli kérdését nagy részleté­ben megoldja a miniszter úr és én bízom ab­ban, hogy valamilyen módot talál arra, hogy a gyárat ne most méltóztassék megszüntetni, ha már be kell csukni vagy fel kell számol­tatni vagy át kellene venni magánkézbe, mert erre is volna vállalkozó, mondom, ezt ne de­cemberben méltóztassék megcsinálni, hanem akkor, amikor már a nehéz téli hónapokon túl vagyunk. Mély tisztelettel kérem a. r jelenlevő földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék megnyugtató választ adni. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­ván szólni. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a keres­kedelemügyi miniszter úr nevében is megad­hassam a válaszomat Tóth Pál r képviselőtár­sam által előterjesztett interpellációra. Talán nem érdektelen, ha előbb pár szóval elmondom ennek a gyárnak historikumát is, 1926-ban alakult egy magánvállalkozás, a Bé­késszentandrási Keleti Szőnyeg r.-t és^ oz ' a vállalat rövid egy-két esztendei működés után fizetésképtelenné vált. Az én nagyrabesült hi­vatali elődöm akkor, az ottani szociális viszo­nyok folytán úgy érezte, hogy a békésszent­andrási munkanélküliség megszüntetése érde­kében indokolt volna ezt a gyárat megvásá­rolni és ennek hatása alatt azt az állam ré­szére tényleg meg is szerezte és nyomban ha­szonbérbe is adta. A haszonbérlő azonban nem tudott fizetési kötelezettségeinek eleget tenni, úgyhogy per útján kellett őt kimozdítani a haszonbérletből. így jutott 1928-ban tulajdon­képpen ez a gyár kezelésébe a minisztérium­nak és akkor volt kénytelen hivatali elődöm a növényvédelmi és forgalmi irodát ennek a gyár­nak továbbvezetésével megbízni. A nagy nehéz­ségek ellenérc azóta az idő óta, amióta a mi­nisztérium ezt az üzemet házikezelésbe vette, az üzem igen szépen fejlődött és sikerült neki a 40—50 munkáslány létszámát 180-ra felemelni. Az üzem elsőrendű produktumokat állított elő, ami tényleg a magyar szőnyegipar elismeré­sére szolgált, de az eredmény, sajnos, az voir, hogy gyűltek a szőnyeg-mennyiségek, az ér­tékesítés azonban ezzel megközelítőleg sem tartott lépést, úgyhogy már ez év januárjában beállott az a helyzet, hogy a növény forgalmi ircda képtelen volt további összegeket az üzem rendelkezésére bocsátani. Ha jól emlékszem, eltekintve a nyersanyagtól, amely ugyancsak nagy összeget tesz ki, 1600 négyszögméter kész­árú 120.000 pengő értékben^ volt már az üzem­ben, úgyhogy az iroda képtelen volt további tőkéket rendelkezésre bocsátani. Ennek követ­keztében lassanként apasztani kellett a mun­kás létszámot, s végül ez év júniusában a gyá­rat tényleg egészen le kellett állítani. Anhoz, hogy ezt az üzemet újból talpraállíUuíí, saj­nos, a minisztériumnak a tőke most még ke­vésbbé áll rendelkezésére. Én teljesen átérzem annak jelentőségét, mit jelent az, ha egy községben van egy ilyen ipartelep, de az államháztartásnak nehéz helyzete miatt sajnos, még ilyen szociális szempontból jelentős kérdésekre sem tudunk áldozni. Meg kell tehát alkudnunk egy olyan helyzettel, amilyen éppen adódik. A háziipar tulajdonképpen nem tartozik már a földmíve­lésügyi tárca keretébe, mert, mint méltóztat­nak tudni, a múlt f évben a kereskedelemügyi minisztérium azt átvette, úgyhogy ez az ügy csak a növényvédelmi iroda révér maradt a földmívelésügyi tárcánál. E tárgyban érint­kezésbe léptem a kereskedelemügyi miniszter úrral abban az irányban, hogy vegye át ezt is a többi háziipari üzemekkel együtt, vala­mint vegye át azt a háziipari szakiskolát is, amelyet ugyancsak Békésszentandráson fenn­tartottunk. A kereskedelemügyi miniszter úr nem is idegenkedik ettől az elgondolástól és hiszem és remélem^ hogy az ügyre vonatkozó­lag valami megoldást fogunk tudni találni. Kérem a t. Házat, méltóztassék a választ tudo­másul venni. Elriok: Az interpelláló képviselő úr kíván szólni. Tóth Pál: A választ tisztelettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudo­másul venni, igen, vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Lázár Miklós képviselő úr in­terpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a len­gyelek által ajánlott só—bor csereakció meg­hiúsulása tárgyában.

Next

/
Thumbnails
Contents