Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 31*. ha olyan konkrét esetek jutnak tudomásomra, amelyek ezzel az álláspontommal ellenkeznek, akkor segíteni fogok. (Propper Sándor: Most adtam egyet oda!) A képviselő úr bizonyos általános kérdéseket is érintett abban a tekintetben, hogy a szociáldemokratapártot úgy tüntesse fel, mintha annak itt nagy üldözésben volna része. (Szeder Ferenc: Adatok!) En kijelentem, hogy a szabadságjogok és a pártszervezkedés tekintetében a szociáldemokratapárt olyan szabadságot élvez, amely már alig-alig egyeztethető össze a most fennálló törvényes ^szabályokkal. (Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Hallatlan nagylelkűség! — Propper Sándor: Ez tréfa, miniszter úr!) A t. képviselő úr azt hozta fel, hogy a párt tagjai ellen (Propper Sándor: Ezt tréfának tetszett szánni, miniszter úr! — Elnök csenget ) a mostani esztendőben a közigazgatási hatóság öt, vagy hány évi fogházbüntetést (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tízévi!) és Ötezer pengő pénzbüntetést szabott ki. Ez bizonyítja a képviselő úr szerint azt, hogy a hatóságok és az államhatalom ezt a pártot üldözik. En ugyanúgy bizonyítékául tudnám ezt a tényt felhozni annak, hogy a szociáldemokratapárt nem akar a törvényes rendelkezésekhez alkalmazkodni (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szép!) és nem akarja magát annak alávetni. (Bücnler József: Micsoda cinizmus! — Zaj.) Ez éppen olyan bizonyíték az egyik irányban, mint a másik irányban. (Propper Sándor: Egy halvacsoráért tizenöt napi fogház! Ezt ön tudja!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr. vitéz Keresztes-Fischer Ferene belügyminiszter: Legyenek meggyőződve az urak arról, hogy nekem legkevésbbé szándékom az, hogy önökből mártirokat csináljak, ellenben — úgy látszik — önök ambicionálják a mártirkoszorút. (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Szóval mi szabjuk ki az ítéleteket!) Én igazán nem akarok alkalmat adni arra, hogy a szociáldemokratapártnak jogos panaszai legyenek. Azt hiszem, az urak lehetnek tanúim abban a tekintetben, hogy például Budapesten hogyan kezelem a gyülekezési jogot a szociáldemokratapárttal szemben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindig így volt!) Csak ezeket akartam elmondani. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Szeder képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Amikor felhoztam ezeket az ítéleteket, ^ amelyeket közigazgatási úton hoztak a szociáldemokratapárt ellen, azt akartam igazolni, hogy a szociáldemokratapártot még a törvényesség keretei közt is olyan üldözésben részesítik, amilyen üldözésben a szociáldemokratapártnak évtizedek óta nem volt része. A belügyminiszter úr a törvényesség álláspontjára helyezkedve vitatja velünk szemben, mintha mi ugyancsak a törvényesség álláspontján állnánk (Felkiáltások jobbfelől: Pedig nem!) és ezeket a közigazgatási ítéleteket azzal hozza összefüggésbe a belügyminiszter úr, hogy mi szervezkedésünk kapcsán a törvényt minduntalan felrúgjuk és így kerülünk összeütközésbe a közigazgatási hatóságokkal. Nagy tévedés ez! Ha az emberek összejövetelét törvénytelen cselekménynek ítélik meg és ezért elítélik az embereket fejenként 15—20 napi elzárásra, ezt a törvénytelen cselekvése 1931 december 9-én, szerdán. 261 ményt el fogjuk követni százszor is, ezerszer is. Ez a tíz és félesztendei büntetés így született meg. (Zsóry Lajos: Nem egészen!) A főszolgabíró úr is nagyon jól tudta, mikor odahaza volt, (Zsóry Lajos: Bizony tudom; azért merem állítani, mert a szemem előtt folyt a dolog!) hogyha összejönnek a pártszervezetben az emberek, a közigazgatási hatóságok rájuk csapnak... {Egy hang jobbfelől: Itt nem főszolgabíró! — Malasits Géza: De a levegőt magával hozta, a sötét dohos levegőt!) Elnök: Csendet kérek! Szeder Ferenc: ... és sorra-rendre elítélik mindazokat, akik a pártszervezkedésben részt vesznek, vagy a pártszervezetben tartózkodnak, A közigazgatási hatóságok — éppen most néhány belügyminiszteri felülvizsgálati kérelem igazolja ezt — sok esetben törvénytelenséget követtek el és idefenn kell harmadfokon reparált atni, ha lehet, ezeket az elkövetett törvénytelenségeket. De amikor en a belügyminiszter úrhoz interpellációt intéztem, nem az volt a szándékom, hogy kiragadva egyes eseteket, ezeknek orvoslását kérjem, hanem azt az elvi igazságtalanságot akartam bizonyítani egyes konkrét esetekkel, amely igazságtalanságok minduntalan jelentkeznek közigazgatási téren akkor, ha a szociáldemokratapárt működéséről van szó. Akár itt van a belügyminiszter úr, akár nincs itt, megmondom: azoknak az ítéleteknek legnagyobb része majdnem kivétel nélkül abból származott, hogy az emberek összejöttek a pártszervezetben. A belügyminiszter úr most azt mondja, hogy nem akarja korlátozni a szociáldemokratapárt belső szervezeti életére vonatkozó munkálatokat, mégis a pártszervezet belső rendjére vonatkozó munkálatokból született meg az a sok büntetés, amelynek öszszetett összege tíz és félesztendei fogságot és több, mint 5000 pengőt tesz ki egy esztendőben. En nagyon szeretném, ha a belügyminiszter úr a szabadságjogok kérdését másként fogná fel. Önök, tudom, velünk szemben állanak. Nem törődném vele, ha elvi szempontból kellene önökkel harcot vívnom, önök azonban ráütnek a hatalom jogarára és a hatalom jogán állanak velünk .szemben. Bennünket titkos választás útján hoztak ide, önöket nyilt választás útján; önöket a közigazgatás támogatta, — idézőjelben mondván a «támogatta» szót — mert ha nem támogatta volna önöket a választások alkalmával a közigazgatás, akkor egészen mások volnának a túlsó padsorok, mint amilyenek most. Önök tehát a szabadságjogokat nem tartják tiszteletben s ezt önöktől nem is várom és nem is kérem. Ezt a belügyminiszter úrtól kértem. Ha nem intézkedik, nem tehetünk róla; mi idehozzuk mindig sorrendre ezeket az eseteket; a felelősség az elkövetkezendőkért nem minket terhel. Elnök: T. Képviselőház! Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e tudomásul venni a belügyminiszter úr válaszát? (Igen! Nem! — Szeder Ferenc: Nem veszem tudomásul!) A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz egy erkölcsi bizonyítvány kiadásának megtagadása tárgyában. A jegyző úr felolvassa az interpellációt. Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Felsőmocsolád község körjegyzője, Stroth József volt