Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 34tehát? Mikor érkezik el végre az ideje annak, hogy ezt az aktát lezárjuk? Hiszen nem tagadjuk, nem tagadja senki, hogy nagyon, nagyon nehéz időket élünk. Mikor érkezik tehát el ez az idő? Minden dolognak van kezdete és vége, csak ennek az egy dolognak nincs vége? T. Ház! Közel van a karácsony, a szeretet ünnepe, amelyre olyan sok hivatkozás történt. Ez a dolog nem lesz karácsonykor aktuális? Ha — mondjuk — a keresztényi szeretet nevében nem tudják vagy nem akarják megcsinálni, mert eddig nem csinálták meg, hát a politikai okosság nem vetette még fel azt az ötletet az urak koponyájában, hogy ezzel a kérdéssel végre egyszer le kell számolni? Ott van ez a kérdés, - mint a súrlódásig felület egy jelentékeny része, amely irritálja a közvéleményt, amely lehetetlenné teszi a megbékélést, amely ott él, mint sérelem, mint politikai üldözés. Tudom, meg fogom kapni a statisztikát, szinte előre látom, előre hallom, nem, tudom: Zsitvay igazságügyminiszter úr is fog-e válaszolni, de tudom egész biztosan, hogy elő fogja venni a cetlit és elő fogja olvasni, hogy a börtönben már 1"9 százalék fogoly van csak és a külföldi emigrációban már csak 14 és fél^ emigráns van, hogy a kérdés egészen jelentéktelen és akik még benne vannak a dologban, azok is kilencvenhétszeres rablógyilkosok, közönséges bűntettesek. Ezzel az olcsó kifogással, tessék tudomásul venni, sem engem, sem minket, sem a dolgozó magyar népet ezen a karácsonyon hazaküldeni nem fognak és azt mondom, ha az önök szemében jelentéktelen dolog, ha olyan kevesen vannak, hogy semmire sem érdemes a dolog, annál inkább tessék megcsinálni. Mitől félnek az urak? Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Kérek öt percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadta. Propper Sándor: T. Ház! A 87 éves bártfai aggastyántól, a 75 éves Hock Jánostól félnek? Azoktól a tisztakezű, becsületes, szociáldemokrata politikusoktól félnek, akik még kívül vannak az országból, vagy azoktól az egyszerű kétkezes munkásoktól félnek, akik 13 év óta vannak távol családjuktól, akiknek valamilyen alárendelt szerepük volt, akik nem voltak miniszterek, nem voltak államtitkárok, nem voltak kormánybiztosok, nem voltak hivatalvezetők, akik parancsokat teljesítettek, parancsokat hajtottak végre, akik szocialista létükre valamilyen szerepet vállaltak a forradalomban, de nem loptak, nem csaltak, nem gyilkoltak, nem követtek el közönséges bűntetteket- Ezektől félnek t. Képviselőház? Vagy az üldözés valóban olyan kenyere az ellenforradalomnak, amelytől nem tud szabadulni? Hát nincsen nyugodt álma, ha nem tudja, hogy vannak a börtönben ártatlanul üldözöttek, tönkretett családok, kinn bujdosó becsületes emberek, akik nem tudnak hazajönni? Ez az, ami irritálja őket, amit nem tud^ magára nézve elismerni, elfogadni, vagy jóvátenni az ellenforradalom? Hát csakugyan igaz a politikai tudománynak az a tanítása, vagy igaz a nagy német költőnek szava, hogy egyik bűn szüli a másikat, «Das ist die Frucht der bösen Tat?» T. Képviselőház! Az én szerény nézetem szerint már nagyon régen, esztendőkkel ezelőtt kellett volna ezzel a kérdéssel szakítani és ezt a kérdést véglegesen elintézni. Szent meggyőződésem, hogyha legalább ezt az egy kiengeszKÉPVISELÖHÁZl NAPLÓ. III. ülése 1931 december 9-én, szerdán, 257 telő lépést megtették volna, ha legalább ezt az egy lelki akadályt elhárították volna az útból, az ország sem politikailag, sem erkölcsileg, sem gazdaságilag nem jutott volna ennyire a züllés útjára, ahogy így lezüllött. Közönséges bűntetteseket fognak majd néhány perc múlva a fejemhez vágni. Tessék arra gondolni, hogy a forradalmak utáni ellenforradalmi bíráskodások nem igen nézték, hogy milyen a cselekmény, csak azt nézték, hogy valaki, aki előttük áll, még nem ment át a jobboldalra, még nem ellenforradalmár, megmaradt forradalmárnak és része volt a forradalomnak. Ügy osztogatták ki a 6—7—8—15 esztendőket és húzták bitóra az embereket egyszeri eljárás alapján, fellebbezés nélkül, a tanuk kihallgatása nélkül, mintha csak babszemekről lett volna szó és nem érző, élő emberekről. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) T. Képviselőház! Ne tessék tehát nekem sem a számot fejemhez vágni, sem a közönséges bűncselekményeket, mert hogyha ez az elmélet megáll, akkor minden politikai fordulat után az uralomra jutott következő uralmi rendszer ugyanezen az alapon közönséges bűncselekmények alapján elő veheti és akár bitófára húzhatja az előző uralom embereit. (Farkas István: Ügy van! Ügy van!) Ez nagyon veszélyes precedens. Ez a kérdés tehát minden szempontból nagyon megfontolandó. Azért intéztem az interpellációmat éppen a miniszterelnök úrhoz, mint az összkormány fejéhez, mert látom, hogy ebbe politikumot vittek bele. Azért nem mondottam el múlt héten az interpellációmat, mert a t. miniszterelnök úr nem volt jelen. Erre nézve kielégítő választ szeretnék, nemcsak az érintett és érdekelt férfiak és családjaik szempontjából, hanem az ország jól felfogott érdeke szempontjából is. (Hefijeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván nyilatkozni. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Propper képviselőtársamnak interpellációjára van szerencsém a következőket válaszolni. A most talán öt héten át lefolyt vita, amely ma lezáródott, feltárta az ország súlyos gazdasági helyzetét és azokat a bajokat, aggályokat és veszélyeket, amelyek gazdasági és pénzügyi téren az országot sújtják. Mindnyájan tudatában vagyunk ennek, de tudatában kell lennünk annak is, hogy ennél a gazdasági és pénzügyi veszélynél még sokkal nagyobb veszély az erkölcsi és szellemi méreg, amely az 1918/19-iki évnek megismétléseként az ország lakosságának nyomorúságát és anyagi rossz helyzetét felhasználva, be akar szüremkedni a lelkekbe és ugyanazokat az állapotokat, azokat a veszélyeket akarja ismét az országra rázúdítani, amelyekből egyszer már a magyarok Istene segítségével ki tudtunk lábalni. (Zaj

r a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Szegény Magyarország! Miért gyanúsítja őket?) Minden erővel ellent fogunk, állani ennek. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök; Csendet kérek! Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Egyszer már megtanulta az ország, hogy mi az, másodszor nem fog ennek áldozatul esni. (Farkas István: Falnak mennek az urak megint, mint 1918-ban. (Zaj. — Elnök csenget.) Azokra -az emigránsokra vonatkozólag, akikről a t. képviselőtársam megemlékezett és akiket szembehelyez elbánás tekintetében az általa nevezett megtért bűnösökkel, csak azt mondom, hogy ha azok is megtért bűnösök volnának, akkor itt G7