Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

10 Az országgyűlés képviselőházának 28. pítja, tessék elolvasni a jelentést. (Weltner Jakab: Erre is visszavezethető!) Megállapítja továbbá a jelentés azt is, hogy a magyar kormány, törvényhatóságok, közületek és egyéb adósok nem szívlelték meg a Nemzetek Szövetsége által kiküldött főbiztosnak, Smith úrnak az intelmeit, amelyet 1927-ben nagy munkájának befejezése alkalmával hozzánk intézett. Itt bizony hamar elfelejtette mindenki azokat az áldozatokat és azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a szanálás érdekében, a szanálás évei alatt és után is ennek a hazának, ennek a magyar nemzetnek, de különösen a magyar mezőgazdaságnak meg kellett hoznia. Elfelejtette itt mindenki azokat a jótanácsokat, amelyeket Smith Jeremiás búcsúzása alkalmával a mi további pénzügyi és gazdasági utunkra, a mi tarisznyánkba rakott. Ö elment, a jótanácsok azonban itt maradtak becsukva a mi tarisznyánkba, mi fellélegzettünk, mert megvolt a jól fedezett arany valutánk, megvolt a hitelképességünk és mi ahelyett, hogy szép gondosan és óvatosan az ismert partok mentén bonyolítottuk volna le azt az utunkat, amely nemzetünk további megerősödéséhez vezet, a wikingek módjára bátran kimerészkedtünk a nagy Óceánra, amely a veszedelmek idején védelmet nyújtó kikötőt nem nyújt. A wikingek szerencséje sajnos, nem követte a mi kockázatos utunkat, mert a világgazdaság; nagy viharában a mi kis hajónk zátonyra jutott. Nem akarok rekriminálni, nem akarok senkit sem a vádlottak padjára kötözni, mert akarva vagy nem akarva, de mégis csak részt vettem én és a pártom is azokban a kalandozásokban, amelyeket annyira szemére vetnek a múlt kormánynak, (Ügy van! Ügy van!) de, amely kalandozásokat a magyar politika hajójának meg kellett járnia és meg kell járnia azért, hogy minél előbb kiszabadulhasson abból a gúzsból, amelyet a legostobább, a legkegyetlenebb és legtájékozatlanabb békekényszerek mireánk szorítottak. (Ügy van! Ügy van!) Un nem is vádolom gróf Bethlen Istvánt külpolitikai vonatkozásban, a gazdasági politika az megint egy más térre tartozik, amiről majd ugyancsak beszélni fogok, de meg kell állapítanom, hogy hivatott kormányosa volt a nemzet hajójának. Es nem vádolhatom őt marosak azért sem, mert ő sok Scyllan és Charybdisen átvezette a nemzet hajóját, nem vádolhatom, mert látnom kell és mindannyiunknak látni adatott, hogy nemcsak az ő kis hajója feneklett meg a zátonyon, hanem azok a dreadnoughtok is, akik őt a zátonyra kényszerítették, most ott feküsznek mellettünk, vagy pedig súlyos havariáktól borítva hoszszantartó dokkmunkákba kerültek. Ma nincs egyetlen államhajója sem a föld kerekségnek, amely teljes épségben és könynyedén szelné át az élet óceánjait, hanem ahány van, az mind a legsúlyosabb és a legsötétebb gondoktól megterhelve vonszolja magát a válságok özönén keresztül, a bizonytalanságok felé. A jövőbe senki sem lát. Nekünk csak sejtelmeink lehetnek a jövőre nézve, de biztos tudomásunk és tudásunk semmi sem. Mi csak bizonyos adottságok alapján csupán számításokat tehetünk a jövő valószínűségére nézve, azonban a legkisebb számítási hiba, az adottságok legkisebb bizonytalansága felboríthatja azokat a számításokat és a legprecízebben kidolgozott tervek halomra dőlnek. Hibák történtek minálunk, különösen gazdasági vonatkozásban, azok le nem tagadhatók, azokat ilése 1981 november 26-án, csütörtökön. mi nem tagadjuk le, azokat mi innen erről az oldalról nagyon sokszor ostoroztuk, nagyon sokszor kritizáltuk, belátást, követeltünk, azonban súlyos hibák történtek másutt is, más országokban is, a föld kerekségén mindenütt,, sokkal súlyosabb hibák, mint minálunk. Ha csak a közelmultat nézem, akkor kérdeznem kell, vájjon gondolhatta volna-e az angol nemzet, amely tulajdonképpen még ma is a világ legnagyobb hitelezője, hogy az egyik napról a másikra olyan súlyos pénzügyi és gazdasági helyzetbe kerül, hogy a rövidlejáratú hiteleket az egyik szomszédja, akinek mai látszólagos világhegemóniáját ő mozdította leginkább elő, hihetetlen gyorsasággal megvonta tőle azokat, úgyhogy egy negyedév leforgása alatt körülbelül 250 millió font aranyat ki kellett fizetni az állam pénztárából. Ki gondolta volna azt egy év előtt, hogy az angol államférfiak, bankvezérek, nagy gyárosok és kereskedők az. elé a helyzet elé kerüljenek, hogy idegen államok segítségével kelljen az angol birodalom pénzügyi viszonyait megsegíteni, hogy egy hirtelen pénzügyi csődbe ne kerüljön. Ezek a gyorsan kiszívott aranyak meggyengítették az angol birodalomnak a likvidálását, nem volt képes a mindinkább rárohanó követeléseknek aranyban eleget tenni s ezért le kellett térnie az arany valutáról és más gazdasági politikát követnie. A szabadkereskedelmet felváltotta immár a vámokkal védett kereskedelem. Éppen a mai lapokban is olvashatjuk, hogy Anglia meglehetősen súlyos vámokat hozott be kereskedelmének fenntartá-. sara. (Usetty Béla: A pulykára is!) Igen, a pulykára is, és ez nekünk nagyon fáj, mert legalább 22—26; ezer métermázsa^ pulyka kiszállítását Anglia meg fogja akadályozni. Elnök; A képviselő úr beszédideje lejárt. Gyömörey Sándor : Kérnék tizenöt perc meghosszabbítást. (Felkiáltások : Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a tizenöt perc meghoszszabbítást megadni 1 (Igen !) A Ház megadja. Gyömörey Sándor: T. Képviselőház! En tehát amondó vagyok a kritikára nézve, hogy aki objektív kritikát akar gyakorolni a volt kormány működéséről, annak nemcsak idehaza kell széjjelnézni, nemcsak az itteni eseményeke^ kell szem előtt tartania, hanem az egész világon kell széjjelnéznie s akkor megállapíthatja, hogy a földkerekségnek majdnem minden állama^ ugyanezek alatt a nehézségek alatt görnyed, mint ez -a kis maradék Magyarország. A kritikánkban tehát legyünk óvatosak és igazságosak, amivel nem azt mondom, hogy kerüljük a kritikát. Sőt gyakoroljunk kritikát^ de olyan igazságos kritikát, amely éltet és előbbre viszi dolgainkat. Visszatérve a népszövetségi pénzügyi bizottság jelentésére, a pénzügyi bizottság különböző jótanácsokat ad nekünk. Ha mi ezeket a jótanácsokat teljes egészében, minden részletében úgy elfogadnók, ahogy »azt a pénzügyi bizottság nekünk előírja, akkor olyan körülmények közé kerülnénk, hogy a termelés teljes csődje következnék be ebben az országban, mert az a kevés fizetőeszköz, amely itt még rendelkezésünkre áll és jól fedezett, a legrövidebb idő alatt kiáramolnék az országból és itt a gazdasági bajok tömegein kívül a legnagyobb szociális bajokat is előidézné. (Ügy van a közelien.) Ha mi vakon követnők azokat a tanácsokat, hogy külföldi kötelezettségeinknek teljes egészében, teljes mértékben és esedékesség napján tegyünk eleget, akkor bekövetkeznék az az állapot, hogy a legelső terminuskor hitelezőink talán még hazzájuthatnámak az ő konjunktúra-