Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
Az országgyűlés képviselőházának 34. — mondották különösen a legutóbbi angol parlamenti választások lután — hogy az ő népük egy bizonyos politikai iránytól abban a pillanatban, amikor az országra nem látszott többé előnyösnek, tömegesen átment egy más politikai irány felé, mert azzal a más politikai iránnyal tartotta az ország érdekeit megvédelmezhefcőnek. (Zaj.) T. Képviselőház! Ebből azt a következtetést szokás levonni, hogy ime, politikailag menynyire érett az angol nép és szokás hozzátenni, hogy: hej, de jó volna, ha a mi magyar népünk is ilyen volna» (Mojzes János: Itt mutassunk kultúrfölényt!) A mi magyar népünk is van olyan, mint bármiféle angol nép. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) A különbség csak az, hogy az angol nép évszázadok óta meg tudta őrizni a maga politikai szabadságát (Úgy van! Úgy van! half elől.) s e politikai szabadságnak állandó gyakorlása közben megszerezte azt a képességet, hogy felismerje azokat a politikai irányzatokat, felismerje azokat a félrevivési szándékokat, legyenek azok akár jó, akár rosszhiszeműek, amelyekkel szemben éppen arra az érettségre, arra a politüai gyakorlatra van szükség. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha Magyarországai 1848 tói. vagy csak 1867-től fogva is (Mojzes János: Visszafejlesztették a közszab adságokaí') fokozatos fejlődéssel eljutottunk volna a közszabadságoknak a művelt országokban álta'ában szokásos mértékig, és ha ez idők alatt nem mindig az történt volna, hogy a választások alkalmával bizonyos érdekekből, de soha sem a magyar nemzet igazi érdekeiből, a magyar nép akarata nem nyilvánulhatott meg, ha ez megszokottá nem vált volna, merem állítani, hogy a magyar nép politikai érettsége magasabb fokon állana, mint az angolé (Úgy van! balfelöl.), mert politikai érzéket a történelem folyamán számtalanszor csodálatos nagy mértékben tudott tanúsítani. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Ha az a helyzet, hogy van előttünk egy cél, van előttünk egy vágy, van előttünk valami, ahova fel akarjuk juttatni a tömegeinket, ha van egy politikai és szellemi magaslat, akkor lépcsőt kell raknunk, lépcsőt kell oda helyeznünk az elé a magaslat elé, hogy fel tudjanak jutni erre a magaslatra. Nem a lépcsőket kell elszedni, Összecsorbítani és öszszerongálni, mert politikai iskolázottságot másutt, mint a politikai életben, semmiféle nép nem szerezhet (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) és a politikai életben is csak akkor szerezhet, ha nincsen a száján szájkosár, ha nem pórázon rángatják, hanem a maga akaratát, a maga meggyőződését követi. (Úgy van! f Úgy van! a báloldalon.) Az sem baj, ha netalán az történik is, amit a bölcs apák kicsiny gyerekeikkel sokszor gyakorolnak, hogy engedik, hogy a kályhán megégessék a kezüket, mert ezáltal a gyermeket óvatosságra intve megakadályozzak azt a nagy veszedelmet, hogy # egyszer a kályhánál az egész gyermek megégjen és meghaljon. A köszabadságok dolgában is úgy vagyunk, mint általában az összes szabadságok dolgában, hogy a közszabadságokkal kell engedni élni a népet, hogy ezen az úton, ezen a módon megtanulhassa azt, hol mehet nyugodtan, hol kell óvatosnak lennie, hol kell visszalépnie, hol kell kerülnie a nélkül, hogy ott csendőrkordon állana, szóval, hogyan kell a maga saját érdeke felett őrt állania. Ha így vannak a dolgok, pedig én másként látni nem tudom, (Felkiáltások a baloldalon: így vannak!), akkor az ember elképed, ha ülése 1981 december 9-én, szerdán. 2:í9 arra gondol, hogy az egységespárt programjában már tíz év óta (benne vannak mindezek a közszabadságok, (Kun Béla: Elkobozzák őket!) de nem tartják a népet azokra eléggé érettnek. (Mojzes János: Nagyszerű ürügy!) Ha azt akarjuk, hogy a gyümölcs megérjen, akkor nem fogjuk nedves, sötét helyre tenni, hogy a nap valahogyan hozzá ne férjen, hanem engedjük kitenni a napnak, a szélnek, az esőnek, hogy élni, fejlődni tudjon és zamatos legyen. Csak így lehet eljutni ahhoz a bizonyos politikai érettséghez is. Ennek a politikai iskolázásnak egyik leglényegesebb része a gyülekezési szabadság (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Mojzes János: A zulukaffereknél is megvan, csak nálunk nincs meg!), amely gyülekezési szabadság még abban a tekintetben is különös fontosságú, hogy éppen a gyülekezési szabadságnak az ellenőrzött szabadsága — értem alatta azt, hogy szabadon lehet gyülekezni, de ellenőrzik, hogy ott rosszat, államellenest, vagy törvényellenest ne csináljanak — még a rendőrhatóságoknak is módot ad arra, hogy már csírájában megfigyeljék, észrevegyék a helytelen irányzatokat, s figyelemmel kísérve azokat, idejekorán gondoskodni tudjanak azok letöréséről, ha az állam érdekében erre csakugyan szükség van. (Mojzes János: Gyanús nekik mindenki, aki él!) Miután pedig a gyülekezési jog értelmezése — bár el kell ismernem, hogy legutóbbi időben a belügyminiszter úr csöpp tágítást végzett rajta, — még mindig nem felel meg Magyarország kultúrállapotainak, — nem a kultúrf ölénynek, csak a mi szerény és ősi kultúrállapotainknak, gondolkozásunknak, s felfogásunknak felel meg, (Mojzes János: A hottentották érettek, csak a magyar paraszt nem!), a polgári és nemzeti érdek szempontjából kell a miniszter úrhoz azt a kérdést intéznem, ame- lyet előbb felolvastak és azt az óhajtást, hogy méltóztassék ennek a jognak gyakorlását, amely jog úgysem a kormányé, hanem a népé, a polgárságé, (Kun Béla: A nemzettől konfiskálták el!) a viszonyok szükségelte ellenőrzés . mellett ugyan, de egyébként szabadon, gyakorolhatóvá tenni. Ez az én tiszteletteljes kérésem. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy a képviselő úr által előterjesztett interpellációval teljesen azonos tárgyú interpellációt óhajt több képviselő úr részben hozzám, részben az összkormányhoz előterjeszteni, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ezekre az interpellációkra válaszomat együttesen adhassam meg. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? , (Igen!) A Ház hozzájárult. Következik Szakács Andor képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez. Kérem az interpelláció felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Hajlandó-e a belügyminiszter úr megszüntetni a gyülekezési tilalmat, r amelyik a nemzeti és polgári gondolat rovására, titkos agitációkra és a nép félrevezetésére nyújt módot.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szakács Andor: T. Képviselőház! Sándor István t. képviselőtársam a magyar nép hűségéről és nemzeti megbízhatóságáról tett említést. Legyen szabad errevonatkozóan két^ igen fontos történeti példát felhoznom. Méltóztatnak jól tudni, hogy a mohácsi katasztrófa után, amikor a királlyal együtt az egész politikai Magyarország megsemmisült a mohácsi
