Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

230 Az országgyűlés képviselőházának szellemi, pedagógiai irányítása pedig megmaradt az egyház kezében. (Helyeslés.) Az iskolafenntartási rendszernek ezt a formáját annyival is inkább akceptálni tudnám Magyarországon, mert hiszen lényegében ezen az úton vagyunk; iskoláink 75%-ban, legalább is a javadalmi részt illetőleg, máris államosítva vannak. Hiszen az állam olyan bőkezűen ment ezeknek a kisgyülekezeti iskoláknak segítségére, hogy sok helyen tudvalevőleg a tanítói javadalomnak 70—80—90%-át vállalta át, úgy, hogy ha megnézzük a magyar állam költségvetését, azt látjuk, hogy népiskolai célokra, fizetéskiegészítő államsegélyekre 20—21 millió pengőt áldoz évenkint, az iskolafenntartók pedig a tanítói személyi dotációhoz mindössze 7—8 millió pengővel járulnak hozzá. Tehát a 7—8 millió pengőt kellene előteremteni, amire szintén megvan a lehetőség, mert hiszen vannak iskolai célokat szolgáló egyházi alapok, kisebb vagy nagyobb jövedelemforrások, amelyek a jövőben is az állam rendelkezésére állnának. En tehát itt, leküzdhetetlen pénzügyi nehézségeket^ és barrikádokat egyáltalában nem látok. Űgy, hogy én magam is nyíltan kimondom, hogy a Horváth Győző-féle elgondolás elvi plattformjára helyezkedem és kérem a t. kultuszkormányt, hogy a mostani rendszer továbbfejlesztésével, előbbre vitelé vei, az állami hozzájárulás fokozatos, állandó emelésével lassankint térjünk át erre az egészséges, megnyugtató és bevált hollandiai rendszerre. Nem kívánom a horvát vagy francia szisztémát a maga ridegségével, amely az iskolát a lélektelen atheizmus molochjának torkába dobja: nem kívánom annál kevésbé, mert magam is felekezeti iskolának vagyok a neveltje és nagyon tisztában vagyok azzal, hogy annak az ezer esztendős országfenntartó magyar léleknek, amely ezer évig tartotta fenn ezt az országot, végeredményben megteremtője az a nemzeti és valláserkölcsi szellem, az a valláserkölcsi nevelési rendszer, f amely felekezeti iskoláinknak évszázadokon át sajátja volt; ehhez a pszichéhez, ehhez az ezeresztendős magyar lélekhez tehát, amely eltéphetetlen láncként csatol bennünket ehhez a véráztatta földhöz, ragaszkodom és ezt semmiféle anyagi érdek kedvéért fel nem áldoznám. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Madai Gyula: Tisztelettel kérek 5 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Madai Gyula: Ne .méltóztassanak félreérteni, nem olyan államosításra gondolok, melylyel egy esetleges szabadgondolkodó, esetleges atheista, nemzetietlen és keresztyénietlen kormányzat ezt az ezer esztendős pszichét megölhetné. Azt az aggodalmat sem osztom különben, hogy iskoláink államosítása esetén olyan könnyen ki tudná onnan kergetni az ősi szellemet á hatalom, — igaz ugyan, hogy a hatalom, az hatalom és hatalmi szóval iskoláink autonómiáját nagyon könnyen felfüggeszthetné, ez kétségtelen — és nem osztom a felekezeti iskolák barátainak azt a felfogását, hogy egy nemzetietlen és hitetlen irányzat esetleg kiölné az ősi, nemzeti és krisztusi szellemet a magyar nevelésből és ez esetben milyen jó lenne, ha ezek az üldözött ideálok bemenekülhetnének a felekezeti iskolák mentsvárába. Ez mind szép elgondolás, de gyakorlatilag, — mert hiszen a hatalom az hatalom és a hatalomnak mindig megvan a módja arra, . ülése 1931 december 9-én, szerdán. hogy necsak épületeket romboljon le, hanem a szellemet magát is sarka alá tiporhassa — én ettől nem félek, ellenkezőleg jobban félek attól a Tehetőségtől, hogy a mi kétségbeesett, vergődő, fuldokló iskolafenntartó gyülekezeteink nyíltan ballasztnak kezdik érezni iskoláikat és az iskola révén kezdenek elfordulni magától az egyháztól. Ezt sokkal nagyobb veszedelemnek tartom és ezért meggyőződésből, magyar lelkemnek teljes megnyugvásával tudnék a holland szisztémára áttérni, mert annak számtalan előnye van. Előnye lenne elsősorban az, hogy tanítóinkat végre megszabadítanók a természetbeni ellátásnak, a naturaliáknak szégyenletes, középkori rendszerétől, amely nem alkalmas a tanítói tekintély alátámasztására. Azután mentesítenők nemcsak az egyházi, de a világi közigazgatást rendkívül sok munkájától, amelyeket a naturáliák miatt az iskolafenntartók és a tanítók között kifejlődött konfliktusok okoznak. Nevezetesen a szolgáltatások minősége és mennyisége körül vannak állandó egyenetlenségek, amelyeket a megfelelő hivatalos hatóságok bírói jogkörben intéznek el. Bizarr esetekről van az embernek tudomása; amikor a tanító egészséges tojás helyett záptojást kap és más efélét. Tudok olyan fellebbezési esetről, amelyben a tanítót a díjlevél szerint valami 16 sertéscsülök illeti meg és azok minősége ellen kifogása volt, emberi táplálkozásra alkalmasabb sertéscsülkök kiszolgáltatását kérte a fenntartótól, amely által elutasíttatott. A főszolgabíró kivizsgálta az esetet; megfellebbezte a vármegye közigazgatási bizottságához, elutasíttatott; fellebbezett a kultuszminisztériumhoz és ha ott is elutasító választ kap meg fogja fellebbezni a közigazgatási bírósághoz. (Szeder Ferenc: A csülök útja a közigazgatási bírósághoz.) A hollandi szisztémával ezek a lappáliák is teljesen kiküszöböltetnek az iskolák életéből. Ezenkívül előnye volna .még, hogy a kántortanítói illetmények tengeri kígyó méregfogát is kihúzná egyszersmindenkorra. De mindenekfelett álló előnye volna a kettős adóztatás elkerülése, mert vallom, hogy az iskolafenntartó gyülekezeteknek tagjai, akik 100 és 200%-os egyházi adóval tartják fenn rettentő erőfeszítés árán a maguk kis iskoláját, ezek mint állampolgárok a maguk adófilléreivel hozzájárulnak az állami iskolák fenntartásához is. Azután még valami előnye volna, amelyet érdemes itt kidomborítani. Az nevezetesen, hogy az állami igazgatás révén fenntartott iskoláknál nem lenne egyetlen állampolgár abban a helyzetben, hogy a kulturális terhek hordozása alól kivonja magát. Mert most vannak ilyen személyek. Nagyon sok községben a másvallású adózók, a nagyadózók, nagybirtokosok, gyárak, jogi személyek, nagybérlők, bányavállalkozók, részvénytársaságok bizony ölbetett kézzel nézik azoknak a szegény kis gyülekezeteknek iskolafenntartási kereszthordozását, így közvetve ők is^ hozzájárulnának a minden magyar állampolgárra egyaránt köteles teher hordozásához. Végül a morális hatása és eredménye volna ennek feltétlenül óriási és kiszámíthatatlan; ha ezek az . egyházak megszabadulnak az iskolafenntartás materiális oldalától, a felszabaduló anyagi és erkölcsi erők tekintetében sokkal hatékonyabban és mélységesebben ki tudnák fejleszteni a maguk belső hitéletét, ki tudnák fejleszteni a maguk gyülekezeti életét.