Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 34- ülése 1931 december 9-én

} szerdán. 221 tájékozott és kevéssé ismeri a Népszövetség egész konstrukcióját és mentalitását az, aki azt várta volna a Népszövetség egy kiküldött szakbizottságától, hogy az itt papírra lefektessen egy ilyen nagy horderejű, nemzetközi politikai megállapítást, amely az ő hatáskörét feltétlenül túlhaladta volna és amelyből, azt hiszem, nekünk sem lett volna hasznunk, inert a Népszövetség tanácsában ez igen nagy reeenzust keltett volna. Hogy tehát a mai súlyos gazdasági és pénzügyi állapotainknak ez a kardinális oka a Népszövetség jelentésében nem foglaltatik benne, ez egészen természetes, ezt ne méltóztassanak a népszövetségi bizottság felületességének tulajdonítani. Az ellenkezője, vagyis ennek ebben a jelentésben való konstatálása egyszerűen elképzelhetetlen lett volna; arra mi soha sem számítottunk. Egyébként is mondhatom, hogy hosszas ittlétünk és ismételt tárgyalásaink alatt sem az az ő részükről, sem a magyar kormány részéről éppen céltudatosan ilyen politikai természetű kérdések a pénzügyi kérdésekbe bele nem kevertettekMost mit tartalmaz tulajdonképpen ez a népszövet

B

égi bizottsági jelentési Határozottan előnyünkre szolgálnak a következő megállapításai. Ez a jelentés először is megállapítja Magyarország hitelképességét. Megállapítja azt, hogy Magyarország éppen olyan kevéssé képes és lehet képes, mint bármely más ország, rövidlejáratú kölcsöneit visszafizetni. Megállapítja azt, hogy a magyar pénzügyi nehézségek nagyrészt visszavezethetők a gazdasági termények árcsökkenésére, minthogy Magyarország exportjának túlnyomó nagyrésze agrártermékekből áll. Megállapítja a pénzügyi bizottság azt, hogy kötelezettségeink teljesítésére és gazdasági életünk fenntartására exportunkat nö-~ vélni, importunkat csökkenteni kell. Ismételten hallottam, és első intrádára magam is azt gondoltam, hogy ez a megállapítás tulajdonképpen kissé felületes, látszólag eléggé hiányos. De ha meggondoljuk, ha egy kicsit a sorok közé nézünk, hogy 'mit is jelent ez a megállapítás, akkor látjuk, hogy az valójában nem jelenthet mást. mint ad abszurdum kimutatni a mostani általános gazdasági berendezkedés lehetetlen következményeit, és ebből — ha ki sem fejezi határozottan és szó szerint nem is mondja az a jelentés — má^t deriválni bajosan lehet, minthogy ennélfogva ezeken a mai gazdasági állapotokon és összetételeken változtatni kell. Mert amennyire igaz, így kiragadva ez a tétel, hogy egy országra kedvező az, ha sokat^ exportál és keveset importál, azonban Európának, sőt az egész világnak gazdasági élete çs összetétele ezt egváltalán reim teszi lehetővé, ez a gazdasági égetnek teljes megállását jelentené. (Ügy van! Ügy van!) Az, hogy minden ország arra törekedjék, hogy exportáljon és ne importáljon, gazdasági abszurdum. (Ügy van! Ügy van!) Ha abból, hogy ez a tétel le van fektetve ilyen módon a Népszövetség jelentésében, az ember logikus konzekvenciát akar levonni, mást alig vonhat le, mint azt. hogy ebben tulajdonképpen igenis a megállapítása van annak, hogy itten az egész világ, vagy legalább is Európa gazdasági struktúráján változtatni kell. (Élénk helyeslés.) T. Ház! A népszövetségi jelentésben nagy súly van helyezve arra, hogy Magyarország? államháztartási egyensúlyát saját erejéből hozza helyre s ezáltal belső fizetési eszközét biztosítja és az infláció terére né* csússzék- Ez a megállapítás annyira egybevág és megfelel a magyar kormány felfogásának és intencióinak, hogy ezen a téren már nem is a népszö- * vetségi bizottság jelentésére akarok hivatkozni, hanem erre vonatkozólag egyenesen a magyar kormány álláspontját akarom itt néhány szóval megvilágítani és lefektetni. (Halljuk! Halljuk!) Kardinális tételnek tartom azt, hogy minden erőfeszítéssel tartsuk a pengő belső értékét (Elénk helyeslés.) és az infláció terére ne csússzunk. (Élénk helyeslés.) összes törekvésünk és erőfeszítésünk erre irányul és erre fog irányulni. (Elénk helyeslés.) A népszövetségi bizottság véleménye — és ezt mindjárt kijelentem — abban is teljesen egyező a kormányéval, hogy a mostani gazdasági helyzetben a 800 milliós színvonal az, amelyet reális számítással és reális reménységgel mi elérhetőnek és fenntarthatónak mondhatunk. Sajnos, hogy erre a színvonalra azonnal rátérni nem tudtunk, de azt hiszem, bővebb magyarázatra nem szorul az, hogy egy budget-t magasabb színvonalra emelni és felduzzasztani sokkal könnyebb, mint egy nagyobb színvonalon tartott budget-t gyorsan leredukálni. (Ügy van! Ügif van! — Friedrich István: Láttuk! — Szeder Ferenc: Miért tornázták fel?! — Halljuk! Halljuk!) E tekintetben a Népszövetséghez intézett kormányjegyzékben a kormány azt a kötelezettséget vállalta, amit vállalt itt a Ház előtt is, hogy tudniillik az ezidei budgetet 890 millióra fogja lecsökkenteni. Ez igen tetemes lecsökkentéssel jár, mert ebben benne vannak az összes költségvetésen kívüli terhek is. Az országnak a nyár elején benyújtott és megszavazott költségvetése erre az esztendőre 878 millió pengő lett volna. De ehhez hozzájárultak azután igen tetemes külön kiadások, úgyhogy 990 millió pengő körül mozog ez a költségvetés. (Propper Sánndor: Ki adta ki és mire?) Ez a csökkentés, amelyet most a kormány végrehajt, hozzávetőlegesen 100 millió pengőt jelent. Ez két ízben, két rátában történt. Első ízben a 33-as< bizottsággal és a 33-as bizottság által kiküldött 6-os bizottsággal egyetértőleg végrehajtott csökkentési munkálatok és különböző egyéb intézkedések révén, amelyek — ezekre különben ráfogok térni — mind a kiadási, mind bevételi oldalra vonatkoznak. 922 millióra tudtuk levinni a költségvetést. Minthogy azonban nem volt arra kilátás, sőt azt mondhatnám, hogy lehetőség sem arra, hogy ezen a nívón az egyensúlyt fenn tudjuk tartani, mert a bevételek ezt lehetővé és megengedhetővé nem tették, kénytelenek voltunk még további 32 milliós csökkentést végrehajtani, hogy a 890 millióra lemenjünk. A 890 millió természetesen nem úgy^ értelmezhető, mintha az évi budget ezen a színvonalon állna, mivel az év első öt hónapjában a kiadások egy magasabb keretben történtek. Tulajdonképpen, ha a keretet az egész évre visszaszámítjuk, ez 850 és egynéhány milliós nívónak felelne meg. Itt alapos reményünk van arra, hogy az egyensúlyt fenn tudjuk tartani ebben a budgetáris esztendőben belső jövedelmeinkkel, az exportból befolyó jövedelmeinkkel a hiányzó rész pedig az év nyarán felvett 5 milliós kölcsönből rendelkezésre álló összegből nyer fedezetet. Minthogy azonban a jövő esztendőben kölcsönre nem számíthatunk, (Gaal Gaston: Hála Istennek!) kizárólag az ország ; jövedelmeire vagyunk utalva. Nekünk budgetáris kiadásainkat ahhoz kell szabnunk, mik is azok a reális számítás szerint várható jövedelmek. Végre is éppen úgy, mint a magángazdáíko-