Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 31*. Különösen a sómonopóliumnál megemlítem, hogy az egy teljesen idegen bankérdekeltség" tulajdonában van. Itt nagyon is kellene gon­dolkodni azon, hogy a sómanipulációval egy színmagyar intézet, egy szövetkezet, például az Okh. bízassák meg, amely már most is fog­lalkozik sómanipulációval, azonban eddig an­nak csak — hogy úgy mondjam — állatibb ré­szét végzi el, mert a sókirakást eszközli mun­kanélküli földmunkásokkal. Ezen a téren ki kellene mélyíteni ezt a kérdést s a sómonopó­liumot és a cukormonopóliumot teljesen át kel­lene adni a szövetkezeteknek. Mielőtt felszólalásom yégkonklúzióját le­vonnám, egy teljesen általános jellegű kérést intézek a miniszterelnök úrhoz. (Halljuk! Hall­juk!) A Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése folytán számolnunk kell azzal, — leg­alább az eddigi kijelentések szerint — hogy a búza a jövőben segítésben nem részesül. Köz­hely s ma már az ipari és kereskedelmi érde­keltségnek is látnia kell, hogy Magyarorszá­gon a föld az egyetlen erőforrás, amelynek ki­apadása esetén az egész gazdasági élet medre kiszikkad. A népszövetségi szakértők, akik azt az előbb említett tanácsot adták, idegen és ipari államok polgárai, úgyhogy azt az igazságot, amelyet előbb elmondottam, ők nem érezték és nem érezhették át. Nekünk azonban, akik fog­lalkozási ágra tekintet nélkül ennek az alap­vető bajnak áldozatai vagyunk, speciális vi­szonyaink ismeretében speciális orvosságokhoz kell fordulnunk. A mezőgazdaság beteg. A mezőgazdaság orvosság nélkül nem állhat fenn s én végzetes szerencsétlenség kiindulópontjának tartanám azt, ha a mezőgazdaság legalább olyan mér­tékben nem részesülne termelési segélyben, hogy az a mi önköltségi árainkat fedezze.^ Nagy segítség lenne az iparcikkek árának leszállítása is. (Felkiáltások balfelől: Kartel­lek!) Nekünk, gazdáknak, amikor a búza árá­ról van szó, mindig azt mondják, hogy azt nem lehet feljebb emelni, mert hiszen világ­piaci nívón van. Hát mozogjanak akkor az iparcikkek árai is világnívón, s akkor nekünk nem kell termelésig segély, (Ügy van! balfelöl.) nem kell semmi néven nevezendő segély, meg­állunk a saját lábunkon is. T. Ház! Valamennyiünknek tisztában kell lennünk azzal, hogy mindaddig, míg minden bajnak forrása, Trianon, meg nem szűnik, amíg azt az éppen Trianon folytán haldokló világnak az összefogása el nem söpri, addig nekünk még keserves^ Golgothát kell megjár­nunk. De azzal is számolnunk kell, hogy ha minden nemzetmentő ideát százszázalékig és éjjelt nappallá teve megvalósítunk is, akkor is még mérhetetlen nyomorúság várakozik reánk. De nekünk mégis küzködnünk kell, mert győzni fogunk, csak legyünk makacsul és mindennek ellenére bizalommal. T. Ház! Virradat előtt legsötétebb az éj­szaka. En ebben a lelkeket megülő komor fe­keteségben igenis, látom a hajnalcsillagot, amely keresztül fog bennünket vezetni az át­meneti idők nyomorúságán és ez a hajnal­csillag az egyéni becsület, a közélet tisztasága, amely minden államnak talpköve és támasza. (Élénk helyeslés és taps.) Miután tudom, hogy ennek a fundamen­tumnak legönzetlenebb harcosa a miniszter­elnök úr, bizalommal vagyok iránta és a je­lentést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik. I ülése 1931 december 9-en, szerdán. 213 * Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Farkas István! Farkas István: Az előttem szólott t. kép­viselő úr úgy fejezte be beszédét, hogy látja a hajnalt, látja felkelni azt a szép napot, amely őt reménnyel tölti el, de annak elle­nére, hogy beszédét úgy kezdte: baj van, ve­szélybe jutott hajó vagyunk és mindenki men­jen a fedélzetre, azt mondotta: ne vizsgáljuk azt, hogy ennek a hajónak konstruktőre, ter­vezője rosszul építette meg ezt a hajót, ő vég­eredményben erről a rossz hajóról is látja a hajnalt, bízik ebben a rossz hajóban, ezen a rossz hajón akar tovább építeni, ezen a rossz hajón akar megmaradni és ezen a rossz hajón akarja az országot boldogítani. En úgy tu­dom, hogyha egy hajót katasztrófa ér, akkor annak kapitányát, vezetőit kérdőre vonják és nem állítják fel azt a tételt, hogy azzal a rossz hajóval menjünk tovább, hanem azt a hajót kivonják a forgalomból, csinálnak egy jobbat, tökéletesehbet és azzal a tökéletes ha­jóval mennek neki a viharnak és így akarják elérni a célt. Igaza van a t. képviselő úrnak abban, hogy rossz hajón ülünk: ennek a kormányzati rend­szernek hajóján. Konstrukciója is rossz volt, a kiindulása, a megtervezése is rossz volt, (Kabók Lajos: A kormányos is rossz!) mert nem a nép egyetemének vágyára, akaratára, nem a közszabadságra, nem a demokráciára volt felépítve, hanem arra az autokrata rend­szerre, amellyel egyszer már tönkretették Ma­gyarországot és amellyel most másodszor jut­tatják ezt a megcsonkított trianoni Magyaror­szágot olyan válságba, tényleg olyan katasztró­fába, amely csak rossz hajót érhet, és amelyet a vihar ellenére mégis tengerre bocsátanak. 1924-ben szanálták ezt az országot. Akkor indult el az a nagy hozsannával fogadott poli­tika, amely restaurálni akarta Magyarországot és amely ígért mindent, ma pedig ott tartunk, hogy megint szanálnak. Kiküldöttek a 33-as bizottságot, de nem tudom, hogy ezt a 33-as bi­zottságot miért akarják még tovább fenntar­tani? Meddig akarják az urak ezt a parlamen­tet semmibe venni, meddig komédiáznak itt azzal, hogy a kormány a 33-as bizottság háta mögé bújva, olyan adóemeléseket csinál, ame­lyek ellenkeznek azzal, amit ígértek a válasz­tások előtt? (Szeder Ferenc: Sőt még a józan ésszel is ellenkeznek ezek az adóemelések!) Hi­szen tudják, hogy ezeknek az adóemeléseknek gyakorlati hasznuk nem is lesz. Az egyik kor­mánypárti képviselő, a 33-as bizottság egyik elnöke állapította meg a választások tartama alatt, hogy szamárság arról beszélni, hogy adó­emelés lesz. Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék a parla­menti illemnek megfelelő kifejezéseket hasz­nálni. Farkas István: Bocsásson meg nekem a t. Ház és bocsásson meg nekem a t- elnök úr... Elnök: Tudomásul veszem. Farkas István: ... de Ugrón Gábor képvi­selő úr, az egységespárt egyik oszlopos tagja, a 33-as bizottság egyik elnöke mondotta. Itt van a kezemben az «Uj Somogy» című lap, amely kiadta Ugrón Gábor képviselő úr pro­grammbeszédét 1931. június 14.-én. Ebben szó szerint ez van (olvassa): «Kortesfogásból ter^ jesztik azt a híresztelést, hogy a kormány új adóemelésre készül. Senkinek sem jut eszébe ilyen súlyos viszonyok között ilyen szamár­ságra gondolni.» (Derültség.) Elnök: Képviselő úr, ez nem itt, a parla­mentben hangzott el.

Next

/
Thumbnails
Contents